Szonett az elfajzott anyákról – Maggie Gyllenhaal: The Lost Daughter / Az elveszett lány

2022. január 28. – írta Fazakas Lehel

Elena Ferrante könyvének netflixes adaptációja, Az elveszett lány csendesen feszült, visszafogottan erotikus, nem ítélkező, de nem is együttérző – figyelmet követel, hogy míg mások történeteit szemléljük, magunkat is észrevegyük.

Velence, félidőben – 78. Velencei Nemzetközi Filmfesztivál, I.

2021. szeptember 6. – írta Váró Kata Anna

Izgalmas idén a 78. Mostra Internazionale d’arte Cinematografica la Biennale di Venezia, de nem kizárólag a filmes felhozatal miatt: a Covid-19 elleni védekezés részeként bevezetett jegyfoglalási rendszer legalább annyira gondoskodik a napi többszöri adrenalinlöketről számunkra.

Nem bennem van az X! – Sara Colangelo: The Kindergarten Teacher / A tanítónő

2019. január 7. – írta Farkas Boglárka Angéla

A tanítónő egy végletekig elvitt tehetséggondozás története, ahol a mentorált akaratlanul is ráébreszti mentorát arra, hogy az reménytelenül tehetségtelen.

Ők zsűriznek a Berlinalén

2017. február 1. – írta a szerk.

Egy héttel a fesztivál kezdete előtt a szervezők közzétették a Paul Verhoeven vezette zsűri névsorát. Az életműdíjjal idén egy olasz jelmeztervezőt tüntetnek ki.

A maszk mögött a zenész – Leonard Abrahamson: Frank

2014. augusztus 4. – írta Soós Tamás

Igen, ez az a film, amelyben Michael Fassbender végig egy óriási papírfejben játszik, és olyan aranyosan furának tűnik, hogy a filmnek csakis a Sundance fesztiválon lehetett a premierje. A Frank a beígérttel szemben persze csak enyhén bizarr, viszont nagyon vicces: egyértelműen a nyár slágervígjátéka.

Csajok a csúcson – Tanya Wexler: Hysteria / Hisztéria

2012. november 9. – írta Kovács Bea

A Hisztéria komikusan tár elénk egy megmosolyogtató sztorit: a női idegeket ellazító vibrátor feltalálását. Bár iróniával, sőt, kritikusan kezeli a megelevenített korszakot, néha öngólokat rúg, és pontosan olyan sztereotípiákkal él, melyek ellen lázad.

Voltam valaki, most másvalaki vagyok – Scott Cooper: Crazy Heart / Őrült szív

2010. augusztus 26. – írta Verpeléti András

Az amerikai identitás egyik legfontosabb pillére a folyamatos, önmagáról folytatott diskurzus. Éppen ezért óriási hagyománya van az ország múltját kísérő kulturális szálaknak, mint például a vadnyugat mítoszai, illetve jelen esetben a country és a blues. Scott Cooper alkotása mégis valahogy a semmiből bukkant elő, az idei Oscar átadásáig gyakorlatilag láthatatlan is volt Hollywood – és a közönség – nagy része előtt.

A mosoly titok maradt – a katedra ura még mindig Williams – Mike Newell: Mona Lisa Smile / Mona Lisa mosolya

2004. március 15. – írta Sándor Anna

Az olyan filmekkel, mint a Mona Lisa mosolya az a legnagyobb baj, hogy nemhogy túllépni nem tudnak a nagy elődön, de újat hozni is képtelenek a Holt költők társaságához képest. Hiába készülnek a lelkes másolatok vagy variációk, a műfajteremtő darab még mindig a ranglista élén áll. Messze a többitől. Az új versenyző esetében pedig ismét szinte a megszólalásig hasonlóak a konfliktusok, a karakterek és a történet is.