Oliver Stone: Any Given Sunday / Minden héten háború Oliver Stone: Any Given Sunday / Minden héten háború

Nagypálya, kispálya

Oliver Stone: Any Given Sunday / Minden héten háború

ÉRTÉKELD A FILMET!
Minden héten háború
Oliver Stone
1999
Minden héten háború

Minden héten háború

Adatlap Filmadatlap Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint: 7 10 1

7

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

A téma új, az anyagkezelés viszont a régi: Olivér Stone legfrissebb fabulája egy rögbicsapat tündöklését és bukását énekli meg.

Oliver Stone azon kevés kortárs amerikai rendező közé tartozik, akinek neve márkajelzés és védjegy. Még ha nem is a minőségé vagy stílusé: Stone főállásban slágertémák után kajtató konjunktúralovag, üzletembernek kiváló, rendezőnek már kevésbé az. Hosszú időn át kijött neki a lépés, filmjeit az vitte kasszasikerig, hogy amikor tehette, az amerikaiak részéről tabuként kezelt témát – legyen az a vietnami háború (A szakasz, Született június negyedikén), a Kennedy-gyilkosság (JFK) vagy a média közvetítette erőszak (Született gyilkosok) – rángatott elő malaclopó köpönyege alól.

Honfitársai haraptak ezekre – a filmek indulatokat szítottak fel, sőt két alkalommal (JFK, Született gyilkosok) országos vitát generáltak, az meg nem zavart senkit, hogy a rendező szorgalmasan pépessé rágta a falatot, mielőtt tálalta volna a közönségnek. Ám Stone mostanában egyre fáradtabb. A „művészi” kimerülés jelei abban mutatkoznak nála, hogy mellényúl a témaválasztásnál, s semmit nem talál ki, mely úgy igazán meglódítaná a tömegek fantáziáját. Legutóbbi két munkája, a Nixon és a U-Turn fiaskó volt, akkora bukták, hogy egy ideig úgy tetszett, nem engedik többé kamera közelébe a rendezőt.

Tán mindenki jobban jár, ha így történik. De másképp alakult, emberünk – az ég tudja, hogyan – meggyőzött néhány producert egy újabb, általa készítendő nagyköltségvetésű projekt szükségességéről. Ezúttal sportfilmbe fogott, karrierje során az elsőbe. A téma tehát új, az anyagkezelés viszont a régi: egy rögbicsapat tündöklését és bukását megéneklő legfrissebb fabulájában a soványka történetet sokkolónak szánt vizuális megoldásokkal próbálta eredetivé varázsolni a rendező. Hiába, amióta – a Született gyilkosok öszszekalapálása idején – rálelt az, úgymond, „klipszerű" képvilágra és vágástechnikára, nem tágít mellőle, olyan ő, mint Móricka a viccben, mindenről ugyanaz jut az eszébe.

Nem magyarázom tovább, hisz minek: sémaparádét látunk, vizuális petárdák tűzijátékát. Mintha Stone minden forgatási nap reggelén asztal alá itatta volna operatőrét, a kamera dülöngél, állóképet alig vesz, a kapatos stílus olcsó hatást vadászó gyorsmontázzsal erősített közelikkel és szuperközelikkel, továbbá vadul hadonászó kézikamerázással rögzített eszelős szekvenciákkal igyekszik emelni a léha cirkuszi látványossághoz hasonlatos előadás fényét. A közel háromórás képorgia alaposan összekuszálja a néző tekintetét, de ennyi nem elég a direktornak, ezért a dobhártyára is extra adag terhelést mér: a meccsjelenetekben a játékosok közti bodicsekek nyomán születő lármától oly érzés kerülgeti a publikumot, mintha folyamatosan napalmmal szórnák a nézőteret.

Persze, értem én, a sport, az egymásnak feszülés mint az élet metaforája, a társadalom tükre, valami ilyesmiről lenne itt szó. „Ami a Római Birodalomban a gladiátorjáték volt, az a foci Amerikában – hablatyolt a rendező, akiről köztudott, hogy szereti elemezni saját műveit, ha kérdezik, ha nem. – A futball egyfajta pogány rítus, amely közben kiűzhetőek a rossz szellemek. Az ember a pályán újra barbárrá válhat, és – úgy gondolom – ez a játék varázsa. A focisták olyan értelemben hősök, hogy ezt a barbár szertartást saját kárukra képesek gyakorolni."

Mit lehet ehhez hozzátenni? Nem sokat. Stone egy szakajtónyi sztárt trombitált össze a projekthez, ám hiába sziporkáznak ők, a filmet nem menthetik meg. Nemcsak a történet maníros elővezetése zavaró, hanem a kifejezetten amatőrnek mondható hibák is bosszantóak: a film egyik epizódjában például az Al Pacino alakította karakter lakásában járunk, ahol a háttérben a Ben-Hur legendás kocsijelenete fut videoprojektoron – majd a következő beállításban Charlton Hestont mint gályarabot látjuk viszont (William Wyler klasszikusában utóbbi jelenet a kocsizás előtt szerepel). Kínos. Miként az egész film. A Minden héten háború javát nagypályán forgatták, mégis kispályás az opus, minden harsánysága ellenére bizony kong ejt a mozi. Üres a vég telenségigjfakárcsak rendezője feje.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

A Filmtett szerint:

7

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

  • Jurassic World: Világuralom

    Színes akciófilm, kalandfilm, sci-fi, thriller, 146 perc, 2022

    Rendező: Colin Trevorrow

  • Enfant Terrible

    Színes életrajzi, filmdráma, 134 perc, 2020

    Rendező: Oskar Roehler

  • Elvis

    Színes életrajzi, zenés, 159 perc, 2022

    Rendező: Baz Luhrmann

  • Fekete telefon

    Színes horror, thriller, 103 perc, 2021

    Rendező: Scott Derrickson

Szavazó

Melyik zenész életéből néznél biopicet?

Szavazó

Melyik zenész életéből néznél biopicet?

Friss film és sorozat

  • Jurassic World: Világuralom

    Színes akciófilm, kalandfilm, sci-fi, thriller, 146 perc, 2022

    Rendező: Colin Trevorrow

  • Enfant Terrible

    Színes életrajzi, filmdráma, 134 perc, 2020

    Rendező: Oskar Roehler

  • Elvis

    Színes életrajzi, zenés, 159 perc, 2022

    Rendező: Baz Luhrmann

  • Fekete telefon

    Színes horror, thriller, 103 perc, 2021

    Rendező: Scott Derrickson