A szakasz
Történet
Önkéntesnek jelentkezik a vietnami háborúba az ifjú Chris Taylor. Ahhoz az egységhez osztják be, amelyet Elias és Barnes őrmester vezet. Elias betartja a játékszabályokat, törődik az embereivel, a kegyetlen Barnest viszont csak a harc, a küzdelem érdekli. Barnesnek és az embereinek semmi sem számít, hidegvérrel kivégzik az ártatlan embereket is. Amikor Eliasnak sikerül megakadályoznia az újabb mészárlást, a feldühödött Barnes lelövi. Chris sejti, mi történt. Mielőtt azonban az ügy kipattanna, a vietkongok támadásba lendülnek.
Ezt írtuk a filmről:
Egy gondolat bánt engemet
Meghalni nem is olyan egyszerű, mint ahogy az ember képzelné. Koncepció kell hozzá és producer. Wim Wenders filmkészítésről szóló filmjében, A dolgok állásában meséli el a Producer (akit mellesleg a b-szériás horrorfilmkészítő, Roger Corman alakít) a Rendezőnek, hogy „a halál a legnagyobb sztori, mindjárt a szerelem után". S tényleg. Mindenki tudja, hogy miért tódulnak az emberek a mozikba: hogy lássanak más embereket szeretkezni és meghalni. Hollywood maga alatt vágná el a fát, ha a szereplői csak úgy kimúlnának ágyban, párnák közt (ott a szexcsaták zajlanak).
Hollywoodtól Saigonig – A vietnami háború az amerikai filmben III.
Minden korszaknak megvan a maga politikája, minden politikának a maga háborúja – és minden háborúnak a maga filmes világa. Sorozatunk utolsó részében Oliver Stone trilógiájáról, Kubrick alapművéről, és ennek a mára nosztalgikussá vált filmes világnak a lassú kikopásáról lesz szó.
Welcome to the Jungle – A vietnami háború az amerikai filmben II.
Ahogy az összefoglalónk előző részéből kiderült, nem sokkal a háború után már megjelenik a veterán-tematika az amerikai filmben. A vietnamos filmek évtizede azonban a nyolcvanas évek: ahogyan anno a katonák, most a filmkészítők is ellátogatnak a dzsungelbe, ahol az ellenség mellett szélsőséges időjárás, szúnyogok és költségvetési problémák is rejtőznek.
Filmtörténet tizennégy részben (XIV.) – Új-Hollywood négy évtizede
Hollywoodot a XX. század első évtizedeiben bevándorlók és szerencselovagok tették naggyá, akik a filmkészítés fortélyait munka közben sajátították el, gyakran kifutófiúként kezdve járták végig a ranglétrát a rendezői vagy produceri csúcsokig. Sokan közülük nemcsak a filmtudományokban nem voltak felső fokon iskolázottak – igaz, ezt a tantárgyat akkoriban még sehol sem oktatták.
Zöldfülű a pokolban – Oliver Stone: Platoon / A szakasz, 1986
Oliver Stone régóta dédelgetett filmtervét váltotta valóra A szakasszal, mely négy díjat zsebelt be az 59. Oscar-gálán (köztük a legjobb filmnek és a legjobb rendezőnek járót). A vörös szőnyegig azonban hosszú és rögös út vezetett: először túl kellett élni a vietnami háborút, majd a számtalan produceri visszautasítást – és végül a 2 hónapos forgatást a dzsungelben.