World Trade Center
Történet
2001. szeptember 11. szokatlanul meleg nap volt New Yorkban. Will Jimenónak, a kikötői rendőrség (PAPD) tisztjének megfordult a fejében, hogy kivesz egy szabadnapot és hobbijának, az íjászatnak hódol, de azután mégis úgy döntött, bemegy dolgozni. John McLoughlin őrmester, a PAPD köztiszteletben álló veteránja akkor már órák óta ébren volt, mivel minden reggel másfél órát kellett utaznia, míg beért a városba. A két férfi és kollégáik mind Manhattan központja felé tartottak, ahogy mindennap. Ám ez a nap más volt, mint a többi. A riasztásra elsőként reagáló PAPD csapat Manhattan központjából a World Trade Centerhez vonult. Öt férfi, köztük McLoughlin és Jimeno, bementek az épületekbe, és csapdába estek a romok alatt, amikor a tornyok összeroskadtak. Csodával határos módon McLoughlin és Jimeno életben maradtak, de hat méter mélyre temették őket a betontömbök és fémdarabok. Bár nem látták egymást, hallották, hogy mindketten életben vannak, és a következő tizenkét órát úgy élték túl, hogy a családjukról, a munkájukról, a reményeikről és a csalódásaikról meséltek egymásnak. Az ő történetüket mondja el Oliver Stone új filmje, a World Trade Center.
Ezt írtuk a filmről:
„A történelem életre kelt Velencében” – 63. Velencei Nemzetközi Filmfesztivál – 2006. augusztus 30–szeptember 9.
A Velencei Filmfesztiválnak ugyanúgy velejárója a csillogás és a sztárok körüli felhajtás, mint a napsütötte tengerparti környezet. Idén mindemellett a politika és a történelem is beköltözött a Lidóra, amelynek közönsége nem feltétlenül volt ettől elragadtatva.
Pátoszterápia – Oliver Stone: World Trade Center
Az ünnepet és a gyászt igazából kevés választja el egymástól, sőt, pátosz tekintetében, néha erősen össze is érnek. Az amerikain kívül nem tudok más nemzetet a földön, amely ekkora költségvetéssel és vehemenciával ünnepli/gyászolja, egyáltalán felmutatja az egész világnak a saját tragédiáit.