A Peacock új technológiával közvetíti az olimpiát

2024. július 23. – írta a szerk.

A július 26. – augusztus 11. között zajló világszintű sporteseményt a streamingszolgáltató új eljárással sugározza, amelynek célja, hogy megszüntesse a „döntési bénultságot” (analízisparalízist), és megváltoztassa a sportközvetítések módját: a néző személyre szabottan fogyaszthatja a tartalmakat, és a mesterségesintelligencia-narrátor sem marad ki az egyenletből.

Egy csapat mindenek felett? – Ben és Gabe Turner: Captains of the World

2024. január 17. – írta Buzogány Klára

Egy futball-világbajnokság a sportág rajongóit hihetetlen lázba képes hozni korosztálytól függetlenül, de a sporttal „párhuzamosok” világába is be bír szivárogni. A Netflix FIFA-val együttműködésben készült dokumentumfilm-sorozata hat részben, összesen 280 percben rajzol portrét a tavalyelőtt lezajlott világverseny elődöntőbe került csapatainak kapitányairól olyan formában, ami rajongót és „párhuzamost” egyaránt képes lebilincselni, és egyúttal egy szubkultúra keresztmetszetét adja.

Nyíl-vánvaló – Kaszás Géza: A lovasíjász

2016. március 17. – írta Oláh-Badi Levente

Ha elszántad magad, akkor „élj úgy, ha lepörög előtted életed filmje, érdemes legyen végignézni”, de aztán ne csodálkozz. A lovasíjász például pont egy ilyen élet le- és felpörgetése. Már csak az a nagy kérdés, hogy érdemes-e végignézni.

Dózi és az emberek – Ferenczi Gábor: Overdose – Vágta egy álomért

2013. december 24. – írta Buzogány Klára

Készült már róla rajz, szobor, festmény, több tévéműsor – legrészletesebben Kepes András foglalkozott a témával a Különös történetek című sorozat keretében – , de Overdose figurája filmre is kívánkozott. Ferenczi Gábor filmrendező és alkotócsapata egészestés dokumentumfilmben állít emléket az idén szeptemberben visszavonult versenyló pályafutásának. Overdose alakja azonban csak ürügy.

Excelsior! – David O. Russell: Silver Linings Playbook / Napos oldal

2013. február 10. – írta Buzogány Klára

Állíthatták már trófeás polcukra a legjobb filmnek járó Oscar-díjat beteg főszereplőről készült drámák producerei megérdemelten is (Száll a kakukk fészkére), és kevésbé megérdemelten (Becéző szavak) is. Az idén nyolc kategóriában jelölt Napos oldal producerei talán nem fognak ennyire örülni, de a (mellék)szereplők egészen biztosan. Szobrocska ide vagy oda: a néző elégedett mosollyal és maradandó filmélménnyel távozhat a moziból.

Testvérek a pofonok földjén – David O. Russell: The Fighter / A harcos

2011. február 14. – írta Hlavaty Tamás

David O. Russell rendező 1999-ben a Sivatagi cápákkal (Three Kings) gurított nagyot, azóta nem sok említésre méltó munkát tett le az asztalra. A harcos lett a második győzelemmel végződő meccse, és még ha nem is kiütéssel viszi földre a nézőt, a pontozásnál egyértelműen az ő javára billen a mérleg.

Kiutak keresése – David Mamet: Redbelt

2009. október 22. – írta Verpeléti András

Valamilyen oknál fogva David Mamet filmjei rendre elkerülik az itteni mozis és dvd-s filmforgalmazók figyelmét, pedig Mamet talán a kortárs Hollywood egyik legeredetibb és legtudatosabb alkotója, legyen szó akár forgatókönyvírásról, akár rendezésről. A Redbelt, hasonlóan a rendező jobb filmjeihez, ugyanazt a fegyelmet és szigort hordozza magán, amit már A gyilkossági csoport (Homicide) is 1991-ben.

A szárnyaló bokák balladája – Hugh Hudson: Chariots of Fire / Tűzszekerek, 1981

2009. augusztus 14. – írta Ferenczi Szilárd

Az 1982-es Oscar-gálán Colin Welland színész-író felhágott a színpadra és a Tűzszekerek forgatókönyvéért járó szobrocskát az azóta sokat hangoztatott „jönnek a britek” („the british are coming”) kijelentés kíséretében emelte a magasba. Pillanatnyi elfogultságában kiejtett figyelmeztetése jóslatként nem állta meg a helyét, hiszen a későbbi években a britek inkább már csak jövögettek.¹ De ha ott voltak, taroltak.

Megéri győzni – John G. Avildsen: Rocky, 1976

2009. július 17. – írta Oláh-Badi Levente

Az 1976-ban a legjobb filmnek (és rendezésnek) járó Oscar-díja(ka)t besöprő Rocky könnyű szülésnek számított. A film – hollywoodi mércével – viszonylag kevés pénzből (kb. 960 000 dollár) készült és nagyot durrant. Megfelelt a közönség ízlésének, és a mai napig élesztgeti (s egyben rombolja) saját kultuszát: 4 évtized alatt 6 részt is megélt sorozattá nőtte ki magát.

Román hajléktalanok Ausztráliája – Claudiu Mitcu: Australia / Ausztrália

2009. június 6. – írta Buzogány Klára

Az Ausztrália vetítésén jó volt a moziban ülni: a közönség tapsolt, kurjantott, fel-felszisszent, hahotázott – közben arra gondoltam, hogy milyen elemi moziélmény lehet ez a főszereplőknek, akik valahol ott ülnek a sötétben, és nem túl gyakran lehetett hasonlóban részük.