Láttuk még a TIFF-en 2.

Olasz romantika, teheráni alvilág, dagadt férfiak és nők, a lengyel kommunizmus korát felelevenítő fekete vígjáték, és egy zseniális francia rendező torzóban maradt filmje – ínyencségek, diétás és laktató filmmenü Luca Guadagnino, Nader T. Homayoun, Serge Bromberg, Ruxandra Medrea, Daniel Sanchez Arevalo és Borys Lankosz alkotásaiból.

Luca Guadagnino: Io sono l'amore / I Am Love, 2009, olasz, 120 perc

Az Én vagyok a szerelem szerelmes film haladóknak. Egy olasz nagypolgári családba házasodott orosz nő története, aki évtizedek alatt se tud alkalmazkodni a mázas, udvariaskodó látszatokhoz ragaszkodó családhoz, így aztán elhagyja őket a fia egyik barátjáért, egy szakácsfiúért. A sztori szappanoperába illő, a megvalósítás azonban messze áll ettől. A nagyközelik és az olykor önkéntesnek ható esztétizáló képek kilométerekre tartanak a szereplőkkel való azonosulástól. Ha valaki megható jelenetekre és folyékony történetvezetésre vágyik, kerülje el – azoknak ajánlom, akik szeretnek elveszni a képekben. (nbg)

Még vetítik: június 1., kedd, Cinema City, 18:00

Nader T. Homayoun: Tehroun / Teheran, francia-iráni, 2009, 95 perc

Koldusbiznisz Teheránban. Vagy inkább alternatív módszerek arra, hogy ellássuk a családunkat. Ibrahim nem tudja eltartani a feleségét de hamarosan kisbabájuk fog születni, úgyhogy jövedelmét koldulásból pótolja ki. Hogy több pénzt kapjon, egy bérelt gyermekkel járja Teherán utcáit, amíg egy prostituált el nem lopja a „kelléket” és onnantól kezdve adósságokról, zsarolásról és az iráni főváros alvilágáról szól a film. A rendezőnek, Nader T. Homayounnak az első nagyjátékfilmje. Lehet közben izgulni és néha mosolyogni. Van néhány meglepetés is benne; alapvetően klasszikus, kikapcsolódásra alkalmas bűnügyi film egzotikus környezetben. (nbg)

Még vetítik: június 3., csütörtök, BBTE Auditórium, 16:00

Serge Bromberg, Ruxandra Medrea: L'enfer d'Henri-Georges Clouzot / Henri-Georges Clouzot's Inferno, 2009, francia, 102 perc

Ha egyetlen rendezőt kéne kiválasztani a nouvelle vague előtti „papa mozijából”, akkor az számomra mindenképpen Clouzot lenne. Egy csomó elkészült és bevált klasszikus mellett a filmtörténet egyik legszebb soha-le-nem-forgatott filmje is az övé: A pokol, 1964-ből. Ezen dokumentumfilm rendezői megtalálták és a jogi cirkuszok béklyójából kiszabadították a leforgatott tesztképeket és külső jeleneteket. Az akkor hatalmasnak számító produkció felsülésének okára nem derül száz százalékosan fény, de az biztos, hogy Clouzot Serge Reggiani főszereplő lelépése után kapott infarktust. A megmaradt tesztképek és hang nélküli jelenetek (majdnem 15 óra nyersanyag) felhasználásával, munka- és kortársak megszólaltatásával és a le nem forgatott jelenetek egyszerű színre állításával próbálnak kárpótolni fél évszázad után ezért a „csodálatos lehetett volna”-filmélményért. Hát tényleg. Romy Schneider gyönyörű, az analóg effektek lélegzetelállítóak (a csak pár évvel későbbi Űrodüsszeiához képest is), s lassan feltárulkozik a precíz, mindent kiszámító, zsarnok-zseni rendező képe is. Két érdekesség: az el nem készült filmnek adatlapja van az imdb-n; 30 évvel később pedig Chabrol készített a forgatókönyvből egy hasonló című filmet. (jbn)

Versenyfilmek

Daniel Sanchez Arevalo: Gordos / Fat People, 2009, spanyol, 110 perc

A Kövérek címe és műfajmegjelölése is megtévesztő: azt hisszük, hogy kövér emberekkel gúnyolódó vígjátékot fogunk látni. Nos, tényleg a kövérségről van szó a filmben, de hamar rájövünk, hogy a testen levő háj igazából metafora mindenféle lelki bajokra, amelytől mindenki szenved, az egész társadalom, még a soványak is. És a film tényleg használ vígjátéki elemeket, kacagunk is rajta eleget, de hogy stílusosan fogalmazzak: a filmnek azért súlya is van, főleg a vége felé. A már lassan klasszikussá váló többszereplős (Magnólia-stílusú forgatókönyv) víg (melo)dráma melegen ajánlott minden súlycsoportnak, de a duci női b(h)ájak kedvelőinek külön szeretettel. (jbn)

Még vetítik: június 1., kedd, Republica, 20:30

Borys Lankosz: Rewers / Reverse, 2009, lengyel, 101 perc

Az érem másik oldala című filmet semmiképp ne hagyja ki az, aki a lengyel filmművészet és a kommunista éra szerelmesének vallja magát. Bár a díjak sok esetben nem jelzik pontosan az egyes alkotások színvonalát, a semmiből megjelenő Borys Lankosz debütfilmje által keltett elismeréshullámnak lehet hinni. A sztálini korszak elejére kalauzoló fekete(-fehér) komédia érdekes, fordulatos történetét lenyűgöző szereplők alakítják (és ezt nem azért mondom, mert a főszereplő Szabinát alakító Agata Buzek az EP-elnök Jerzy Buzek lánya), a rendező pedig sajátos stílusával teszi még emlékezetesebbé ezt. A tanmesés cím ellenére a történet nem szájbarágós, az alkotás ügyesen bontja ki a címszereplő érem (birtoklásáért Sztálin idején börtön járt) két oldalának szimbólum- és motívumvilágát, melynek „értékrendszerezése” ironikusan hat ki hőseink életére. Kár lenne kihagyni. (fi)