John Moore: Max Payne – Egyszemélyes háború John Moore: Max Payne – Egyszemélyes háború

Egy 9 milliméteres és néhány szem fájdalomcsillapító

John Moore: Max Payne – Egyszemélyes háború

ÉRTÉKELD A FILMET!
Max Payne - Egyszemélyes háború
John Moore
2008
Max Payne - Egyszemélyes háború

Max Payne - Egyszemélyes háború

Adatlap Filmadatlap Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint: 4 10 1

4

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

A Max Payne volt az első film idén, amit tényleg kíváncsian vártam. Utánaolvastam, megnéztem az összes fellelhető trailert. Tapasztalatból tudom, hogy a nagy várakozás sokszor szül csalódást, valahogy ezzel a filmmel kapcsolatban azonban lelkem mélyén mégis pislákolt a bizalom pirinyó lángocskája. Feleslegesen.

A film alapjául szolgáló számítógépes játék egy klasszikus bosszú-noir. Egy zsarunak megölik a családját, ő pedig hosszú éveken keresztül nyomoz a gyilkos után. egyre mélyebbre süllyedve New York bűnözőinek sötét világába. Fájdalmasan gyenge story lenne ez, hiszen láttunk már egy tucat ehhez hasonló alkotást, azonban a játéknak van két olyan jellemzője, ami sikerre vihette e klisét. Az egyik a hangulata: olyan borongós, félelmetesen nyomasztó világot sikerült teremteniük az alkotóknak, hogy miközben halomra lövi az ember a rosszfiúkat, borsódzik a háta (természetesen a zene és a hangeffektek is ezt erősítették). A másik nagy találmánya a játéknak, a bullet time, avagy jó magyarosan a lassított mód, hogy könnyebben és látványosabban gyepálhassuk az ellent. Szomorúan konstatáltam, hogy a filmben ezek közül csupán az egyik valósult meg, az is mindösszesen kétszer.

Az első trailer roppantul felcsigázta a világot. Olyan jól sikerült, hogy a nézők is, és a szakma is ettől a filmtől várta az akciófilm-piacon érzékelhető űr betöltését. Ezek az elvárások azonban nem teljesülnek: abban a másfél percben benne van az egész film, úgy ahogy van. Ráadásul még a zenéje is más, hiszen míg az előzetesben a filmzenegyártásban határozottan komoly tapasztalattal rendelkező Marilyn Manson bűvöli dobhártyánkat – véleményem szerint sikeresen – addig a filmben „tipikus" muzsikákat hallunk. Persze Manson nem egy Nino Rota, és az előzetes témája sem igen emlékeztet a játék zenei világához, mégis olyan nyomasztó, erőteljes, gátlástalan muzsika volt, ami remekül passzolt volna a filmhez.

Lassú a film, méghozzá unalmasan lassú. Egy háborútól – mint ugye a bugyuta magyar cím is mondja – valamivel több akciót, lövöldözést, neadjisten vért várnánk. Gondoljunk csak a Kill Bill utolsó jelenetére, vagy a Golyózápor (Shoot 'em Up) egész úgynevezett cselekményére. Azt nevezhetjük akciónak. Persze más világ ez, hiszen a hős szenvedésének is teret kell engedni, ami nem is olyan rossz. Úgy gondolom azonban, hogy ha akciófilmre ülök be a moziba, akkor azt is akarok látni. Az egész film, nyilván a bosszútörténet miatt is, erősen hajazott a Gladiátorra, ami a film végén a tisztességes lezárás elmaradásához vezetett: a halott család szólítja a hőst a mennyből, de ő még nem mehet. Erre már tényleg nem tudok mit mondani.

A film egyértelműen Max Payne-ről szól, Mark Wahlberg meglepően hitelesen játssza el a megtört zsarut. Ellenben nem nagyon hagy helyet másoknak; a többi szereplő elsilányul, háttérben marad mellette, emiatt alakulhatott ki talán az az érzésem, hogy nem minden szál varródott el rendesen. Mona Sax, Jim Bravura illetve a drogtól bekattant gonosz, Jack Lupino mindnyájan elvégzik a dolgukat a cselekmény megfelelő szintjén, de élettelenek maradnak. A nő testvére gyilkosát szeretné fülöncsípni, helyette csak egy keménykedő maca marad. Bravura őrmester lassan megérti Max helyzetét, de annyira erőlteti a keménykezű zsaru karakterét, hogy végül felpuhul és hiteltelenné válik. A főgonosz pedig, úgy ahogy van, olcsó: félmeztelenül a hóesésben, folyékony kokaint iszogatva belesikítani az éjszakába? Ne már!

A csalódás ellenére is tudok azonban pozitívat mondani a filmről. Az egyén szenvedése nincs túlbonyolítva, egyszerű, de hitelesnek hat és helyzete bizony felkeltheti a néző együttérzését. Jól sikerültek a kábítószeres hallucinációk is, különösen a film végén, amikor Max is kénytelen használni a szert, ráadásul dupla adagot. Kellemes lenne a vége is, ha lenne, hiszen a játékban is egy felhőkarcoló tetején végezzük be feladatunk. Olyan érzésem támadt azonban a jelenetet elnézve, mintha a rendező ott sem lett volna és a színészek tanácstalanságukban így oldották volna meg a helyzetet.

A Max Payne sajnos nem tölti be azt az űrt, amit szeretett volna. Olyan alapvető elemek hiányoznak belőle, melyek nélkül sajnos csak egy lesz a sok középszerű akció-krimi közül. Max. fájdalom – játszhatnánk el kicsit a szavakkal. Fájdalom a közönségnek.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
Max Payne - Egyszemélyes háború

Max Payne - Egyszemélyes háború

Színes akciófilm, bűnügyi, filmdráma, thriller, 100 perc, 2008

Rendező:
Szereplők: , , , , , , , , , , , , , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

4

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

Szavazó

Melyik zenész életéből néznél biopicet?

Szavazó

Melyik zenész életéből néznél biopicet?

Friss film és sorozat