Max Payne - Egyszemélyes háború
Történet
A magány csak keserűséget szül és erőszakot. Max Payne (Mark Wahlberg) nem hitte volna, hogy a saját bőrén kell megtapasztalnia ezt. Jó zsaru volt, aki boldogan él a felesége és kislánya mellett. A családját azonban meggyilkolták. A tettesek egy új kábítószer hatása alatt álltak, és mostantól Maxnek csak egy célja van. Megtalálni a drog forrását. A dealerek közé áll, és a drogmaffia tagja lesz. A félhomályban él, a sötétet keresi, és egyetlen célja marad: a bosszú. Egyre mélyebbre jut, egyre borzasztóbb bűnök nyomára talál. Egykori társai és új szövetségesei is ellene fordulnak. Ő azonban mindenre hajlandó és nagyon sok mindenre képes az igazságért: pedig már alig emlékszik rá, hogy mi is az.
Ezt írtuk a filmről:
Meggyógyulhat? – A videójáték-film problémáiról 2.
Cikkünk előző részében megállapítottuk, hogy a játékadaptációk rendezői valószínűleg értelmi fogyatékosnak tekintették nézőjüket, és elszörnyülködtünk-csodálkoztunk Uwe Boll remekein. De talán van még remény.
Egy 9 milliméteres és néhány szem fájdalomcsillapító – John Moore: Max Payne – Egyszemélyes háború
A Max Payne volt az első film idén, amit tényleg kíváncsian vártam. Utánaolvastam, megnéztem az összes fellelhető trailert. Tapasztalatból tudom, hogy a nagy várakozás sokszor szül csalódást, valahogy ezzel a filmmel kapcsolatban azonban lelkem mélyén mégis pislákolt a bizalom pirinyó lángocskája. Feleslegesen.