Hős, zuhanórepülésben – John Moore: A Good Day to Die Hard / Die Hard - Drágább, mint az életed

2013. február 19. – írta Ferenczi Szilárd

Ahogy telik az idő, az akciófilmek sorában kétségkívül sokrétűnek számító Die Hard-franchise egyenes arányban kopaszodik főhősével. Míg azonban John McClane koponyája az idő múlásának engedve búcsúzik lemondóan a hajszálaktól, a sorozatból mintha erőnek erejével tépdesnék ki mindazon összetevőket, amelyekre támaszkodva az utóbbi 25 esztendőben ez a bátor, gunyoros, érző és rettentő sokat vérző New York-i zsaru képes volt percenként elakasztani pár lélegzetet a nézőtéren.

Egy 9 milliméteres és néhány szem fájdalomcsillapító – John Moore: Max Payne – Egyszemélyes háború

2008. október 31. – írta Kriston Attila

A Max Payne volt az első film idén, amit tényleg kíváncsian vártam. Utánaolvastam, megnéztem az összes fellelhető trailert. Tapasztalatból tudom, hogy a nagy várakozás sokszor szül csalódást, valahogy ezzel a filmmel kapcsolatban azonban lelkem mélyén mégis pislákolt a bizalom pirinyó lángocskája. Feleslegesen.

Antikrisztus szupersztár – John Moore: The Omen / Ómen

2008. augusztus 15. – írta Kárpáti György

A hetvenes évek hidegháborús hangulata egyszerre fenyegetett harmadik világháborúval és apokaliptikus világvéggel, valamint a világot elárasztó komcsi kémekkel, lehallgatásokkal, összeesküvés-elméletekkel. Miközben a politikai helyzet és a világfeszültség új műfajt teremtett – paranoiafilmek –, a horrorfilm is új utakat talált magának, s szintén a totális gonosz eljövetelét kezdte jövendölni – ám nem a paranoiafilmek materiális módján (értsd: vörös veszedelem és atombomba), hanem a fantáziánkba hatolva, a természetfelettivel riogatva.