A világhírű rendeződuó legutóbb a munkanélküliség és a depresszió problematikájával foglalkozott a 2014-es Két nap, egy éjszaka című filmjükben, amelyben Marion Cotillard játszott egy mentális betegségből felépülő gyári munkást, akinek – ha meg akarja tartani az állását – rá kell vennie az összes kollégáját, hogy mondjanak le a bónuszukról. Hasonlóan komoly lelki válságban szenved legújabb filmjük, Az ismeretlen lány főszereplője is, csak őt a pénzügyi gondok helyett a nyughatatlan lelkiismeretfurdalás kínozza.
A testvérpáros Jean-Pierre és Luc Dardenne Belgium büszkeségének számítanak: kétszer nyerték el a Cannes-i filmfesztiválon az Arany Pálmát, először Rosetta (1999), majd A gyermek (2005) című filmjükkel. Jellemzően társadalmilag érzékeny témákkal foglalkoznak, főként a szegénységgel, munkanélküliséggel, kilátástalansággal. Legújabb filmjükben, Az ismeretlen lányban is emberközeli történetet mutatnak be, csak ezúttal a főszereplő nem egy anyagi gondokkal küzdő munkás, hanem egy sikeres orvosnő.
Jenny Davin (Adéle Haenel) és gyakornoka papírmunkákkal bajlódik a rendelési idő lejárta után egy órával, amikor csengetnek a rendelő ajtaján. Dr. Davin rászól a gyakornokra, hogy ne nyisson ajtót, hiszen lejárt a rendelési idő, és ezt minden betegnek tiszteletben kell tartania. Másnap kiderül, hogy gyilkosság történt a folyó partjánál, közel a rendelőhöz, ezért a rendőrség elkéri az ajtót figyelő biztonsági kamera felvételeit. Kiderül, hogy az elhunyt lány – akinél nem találnak személyazonosításra alkalmas papírokat – menekülés közben csengetett be a rendelőbe, majd válasz híján továbbszaladt. Bár a rendőrség nem tartja bűnösnek Dr. Davint azért, amiért nem engedte be a lányt, ő mégsem tud szabadulni a gondolattól, hogy az ő lelkén is szárad a gyilkosság. Lelkiismeretfurdalásának enyhítése céljából megpróbálja kideríteni a lány személyazonosságát: megmutatja pácienseinek a lány fényképét, hátha valaki felismeri.
Miközben a történet lassan csordogál előre, a rendezők elérik, hogy folyamatosan érezzük és átéljük a Davinben lévő feszültséget, mely az újabb információdarabokkal együtt egyre jobban fokozódik. Davin nyomozása gondosan van felépítve, nem arról akar meggyőzni minket a film, hogy egy hétköznapi orvos jobb detektív készségekkel rendelkezik, mint a rendőrök, hanem párhuzamot állít a diagnózis felállításának és egy bűntény feltárásának folyamata között. Davin munkájából kifolyólag mindig választ keres az ismeretlenre, meg akarja oldani a problémát, és ezt a szükséges adatok összegyűjtésével és elemzésével tudja megtenni. Nyomozása során kihasználja a munkájával járó széles kapcsolati hálóját, és azt is, hogy a betegei megbíznak benne. Mindemellett remekül ki tudja szúrni azokat, akik titkolnak valamit, felismerve a fizikai tüneteket (pulzus növekedése, hányinger, stb.) A doktornő olyan szinten megszállottá válik, hogy nem csak egy komoly munkalehetőségnek fordít hátat, de a jelenlegi orvosi pozícióját is veszélyezteti, hiszen a vallatás miatt megsértett betegek közül többen is háziorvost váltanak.
Az ismeretlen lány húsbavágóan valós és emberközeli filmélmény: szinte együtt lélegzünk Davinnel, Adéle Haenel elképesztően őszinte és hiteles színészi játékának, illetve a rendezői- operatőri- és vágói munkának köszönhetően. A külsőre törékeny, de sziklaszilárd akaratú doktornőért nem tudunk nem aggódni, amikor egyre több kétes alak közelébe kerül, hogy kiderítse az igazságot a meggyilkolt lányról. Pont a film alapvető visszafogottsága miatt rezzenünk össze mindig, amikor valaki hirtelen mozdulatot tesz, vagy felemeli a hangját. A legtöbb feszült helyzet abból adódik, hogy a páciensként kedves és beszédes emberek miképp válnak minden átmenet nélkül agresszívvá akkor, ha kényelmetlen kérdéseket tesznek fel nekik.
A majdnem kétórás film időnként kicsit elnyújtott, leginkább az orvosi egyetemet otthagyó gyakornok történetszála érződik feleslegesnek, de egy-két gyengébb jelenetet leszámítva, Az ismeretlen lány képes fenntartani a figyelmünket és az érdeklődésünket. Eléri, hogy minket is annyira foglalkoztasson, hogy mi történt a névtelen áldozattal, mint a főszereplő doktornőt.
