„Hallo! Bridget Jones, dévaj szexistennő, lábai közt egy nagyon rossz fiúval...” „Hallo! Bridget Jones, dévaj szexistennő, lábai közt egy nagyon rossz fiúval...”

„Hallo! Bridget Jones, dévaj szexistennő, lábai közt egy nagyon rossz fiúval...”

ÉRTÉKELD A FILMET!
Bridget Jones naplója
Sharon Maguire
2001
Bridget Jones naplója

Bridget Jones naplója

Adatlap Filmadatlap Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint: 8 10 1

8

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

Hogy miért sikeres Bridget Jones naplója? A választ kimeríthetnénk egy mondatban: a nők szeretik a hollywoodi típusú romantikus vígjátékokat. A kérdés azonban nem egyszerűsíthető le ennyire. Vannak bizonyos „tekintetek”, irányzatok, műfaji sajátosságok, amelyek nem kis szerepet kapnak egy film befogadási folyamatában.

A feminista (kicsengésű) mozi a feminizmus gondolatrendszeréből táplálkozik, nőkérdésekkel és nőket érintő problémákkal foglalkozik. Mivel a női néző máshogyan lát, s nem úgy reagál a filmen látható eseményekre, mint a férfi, ezért ezek a filmek a női vágy kifejezésére alkalmas filmnyelvvel és nem utolsó sorban valószerű nőalakokkal dolgoznak. Patriarchális szemszögből ugyanis a filmvásznon megjelenített nő alárendelt pozícióban van, sztereotípia, egy ideáltípus, a férfitekintet tükröződése, amely megfosztja a nőt az önálló egyéniséggé válás lehetőségétől, mert mindez – a test és az érzelem – a férfi tekintetének és elvárásainak dukál. A feminista ihletettségű filmalkotásokban azonban sokkal életszerűbb a femina, s hovatovább a kölcsönös tekintet elve is megvalósul, azaz a női szereplőket nemcsak nézik (a férfi szereplők a filmben), hanem a nők maguk is nézhetnek. Az írás maga egyes feminista teoretikusok szerint férfitevékenység, a nő azonban tollat ragadva kifejtheti nézeteit, álláspontját, véleményt alkothat egy teljesen más szemszögből, lehetősége nyílik újradefiniálni és megérteni önmagát.

A Bridzsit Dzsonsz láz

Adott egy krisztusi korban járó szingli nő, aki újévi fogadalmakat tesz és naplóírásba kezd. Életét, de legfőképpen külsejét, gyökeresen meg szeretné változtatni. Az egy éves feljegyzések vissza-visszatérő dilemmákról szólnak, de mire újra eljön a szilveszter, sok minden megváltozik az alkohol-, a bagómennyiség és a testkerület redukálása nélkül is. Ez Bridget Jones, akinek története 1995-ben kezdődött. Helen Fielding írónő az angol Independent című lapban vezetett rovatában írt komikus heti beszámolókat az egyedülálló, harmincvalahányadik életévét taposó, a szerelmet, tartós kapcsolatot rendületlenül kereső nő életéről. A rovatot 1996-ban regénnyé kerekítette, amely több mint 4 millió példányban kelt el és 6 hónapig az eladási lista csúcsán maradt. A bravúrt egy olyan valószerű nőfigurának köszönhette, aki a nők millióinak vágyait szimbolizálta. A megfilmesítés sem váratott sokat magára. Kisebb-nagyobb változtatásokkal Bridget Jones naplója 2001-ben a filmvászonra is felkerült az addig dokumentumfilmek készítésével foglalkozó Sharon Maguire rendezésében. A forgatókönyvet Helen Fielding írta Andrew Davies és Richard Curtis segítségével. Mindeközben pedig megszületett a könyv folytatása is, Majd megőrülök címmel.

„...Minden negyedik ember egyedülálló, az uralkodóház legtöbb tagja egyedülálló, felmérések bizonyítják, hogy az ország fiatal férfilakossága alkalmatlan a házasságra, ezért felnőtt a magamfajta fiatal lányok nemzedéke, akiknek van saját jövedelmük és otthonuk, istenien szórakoznak, és nincs rá szükségük, hogy másnak a zokniját mossák!” A könyvnek elsőként fergeteges humorával sikerült meghódítania a világot. A maró öniróniában bővelkedő történet női problémákat feszeget – női szemszögből tálalva. Olyan gyengeségekre harap rá, amelyből a harmincas nők többsége önmagára ismerhet, hiszen a majdnem 60 kilós szénhidráton nevelt gyárkémény nemcsak betű és film formájában létezik. Másodsorban a könyv ponyvajellegének köszönhető a Bridzsit Dzsónsz láz kirobbanása: könnyed és gyorsan emészthető, katarzis nélkül.

A naplójegyzet főként a női közönséget célozza meg, azok társadalmi helyzetét, sajátos és általános női problémáit dolgozza fel. A társadalomkritika kereszttűzében a harmincasok és a szingliség áll, amely egyaránt jelent átmeneti állapotot (házasság előtt vagy után) és jelzi azt a női generációt, akinek megadatott, hogy a férfiakkal egyenlő esélyekkel induljon az életben. A független, emancipált nő önálló egyéniség, óriási szabadsággal és lehetőségekkel, de ennek az életstílusnak is megvannak a hátulütői. Bridget Jones olyan aktuális kérdésekre koncentrál, amelyek meghatározó jelentőségűek a nők számára, olyan nehézségekről szól, amelyeket világszerte megélnek az emberek: harmincon túl sajnálni kell (vagy éppen irigyelni) azt a nőt, aki még nem ment férjhez, aki még szingli, korábbi megfogalmazással élve vénlány, akit a férfiak csak szexuális tárgyként tartanak számon, és könnyű, felelősség nélküli kalandként könyvelnek el, akinek mindemellett iszonyúan nagy a vásárlóereje és akivel szemben komoly társadalmi elvárások léteznek.

A cselekmény abszolút főszereplője a nő, az őt foglalkoztató problémákat az ő szemszögéből látjuk. Az emberi kapcsolatokat itt nem az erotika, hanem az érzelem oldaláról közelítjük meg, hiszen a nők legnagyobb részét foglalkoztatja a szerelem és a romantika gondolatköre. A főszereplő Bridget alakja valószerű nőfigura, azért olyan emberközeli, mert a nők vágyait, aggályait és elfojtásait szimbolizálja, ugyanakkor egy olyan „van még herceg fehér lovon” illúziót jelenít meg, amely egybevág számos egyedülálló sorstársának ábrándjaival. Sőt mi több, a nevetségesség elemei sem állnak messze tőle. Aztán kiderül, hogy nem arra kell koncentrálni, ami egy nőből kihozható, mércének nem a férfi használandó, ugyanis a narancsbőr és a komplexusok mind megférnek egy háztartásban a tartós kapcsolattal együtt.

Burleszk-szerű csetlés-botlás

A film népszerűségét a könyv sikerének, valamint a szereplőgárdának köszönheti. A könyvből már jól ismert jelenetekben dúskál, jó pár epizód azonban így is kimarad, a történet vége pedig elkanyarodik az eredeti mesétől, helyette számos mellékcselekménnyel gazdagodik. A celluloidra írt sztori a könyvbélinél gyengébbre, illetve enyhébbre sikeredett, a hangsúly a burleszk-szerű csetlés-botláson és a szerencsétlenkedésen van. Nincsenek kidolgozott karakterek, s a könyv lapjaiból a filmvászonra lépő nő is veszített angolszász jellemvonásaiból. A Bridget Jones naplója romantikus vígjáték, amely közelebb áll a hollywoodi, mintsem az angol produkciókhoz. A rendezés a hősnő szemszögéből láttat mindent, a teljes filmidő Bridgeté, ő van a középpontban. A szereplőket, helyzeteket az ő nézőpontjából látjuk, melyeket technikailag a hang és a kép szétválasztása érzékeltet. Nem alkalmazza a beállítás-ellenbeállítás technikáját, így Bridget soha nem kerül alárendelt helyzetbe. Nem használ közelképeket sem, dialógusokkal és gesztusokkal mutatja be a szereplőket.

A film a romantikus vígjátékok jellegzetes módján ér véget, azaz nincs egyértelmű befejezés, hiszen, amint a könyvnek, úgy a filmnek is lesz folytatása hamarosan. A történet egyetlen kézzelfogható üzenete az, hogy nem magán a nőn, a női külsőn, hanem a férfiak nőkről alkotott véleményén volna mit formálni. A nőknek nem kell valamely külső nyomásra megváltozniuk, s természetellenes elvárásoknak megfelelniük, hanem képessé kell válniuk elfogadni önmagukat akár úszógumikkal együtt, hiszen mások sem tökéletesek. Ez az a „súlyos” probléma és mondanivaló, amelyre Bridget Jones ráharapott. „Nem fog legyőzni egy amerikai vadsáska! Inkább a vodkát választom!”

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
Bridget Jones naplója

Bridget Jones naplója

Színes vígjáték, filmdráma, romantikus, 97 perc, 2001

Rendező:
Szereplők: , , , , , , , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

8

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

Szavazó

Melyik zenész életéből néznél biopicet?

Szavazó

Melyik zenész életéből néznél biopicet?

Friss film és sorozat