Kritika: The Whale (Darren Aronofsky) Kritika: The Whale (Darren Aronofsky)

Egy hétköznapi szuperhős

Darren Aronofsky: The Whale

ÉRTÉKELD A FILMET!
The Whale
Darren Aronofsky
2022

A Filmtett szerint: 9 10 1

0

A látogatók szerint: 9

9

Szerinted?

0

Darren Aronofsky A pankrátor után ismét újra kézen fogva vezet vissza egy színészt Hollywood fellegvárába: Brendan Fraser alakítása még azután is napokig velünk marad, hogy a The Whale-lel kitépte a szívünket.

A 300 kilósra maszkírozott Brendan Fraser volt az utóbbi napok, hetek központi témája, és nagyjából ennyit lehetett tudni a The Whale című filmről is: Darren Aronofsky új alkotása egy kövér, családjától elszigetelődött, meleg ember utolsó hetét mutatja be. Ez azonban csak a felszín. Ugyan már önmagában az is kivételes, hogy a The Whale főszereplője egy elhízott férfi, akinek az állapota súlyos egészségügyi problémákat okoz – az emlékezetes, de a nézőt annál kényelmetlenebb helyzetbe hozó nyitójelenetből ez egyértelműen kiderül –, ám ez nem poénforrásként szerepel a filmben. Ha ugyanis a túlsúly témája szóba kerül Hollywoodban, akkor az vagy egy mellékszálra korlátozódik (mint például Gilbert Grape-ben), vagy gúnyt űznek belőle (A bölcsek kövérétől A nagy nagy Ő-ig). De a The Whale nem az elhízásról szól – ez csupán az események és Brendan Fraser briliáns színészi játékának katalizátora –, hanem olyan sokkal összetettebb témákról, mint a gyász, a függőség, apa-lánya kapcsolat, megbocsátás és ítélkezés. Fraser pedig úgy ragadja meg Charlie csendes optimizmusát és sebezhetőségét, hogy többé már nem hagyatkozhat a kisfiús bájára (melyre tehát a több száz kiló műháj is rásegít), más eszközökre kell hagyatkoznia, így kifinomultabb és kiélezettebb lett színészként, mint eddig valaha. Ez eredményezi a felejthetetlenül zsigeri és érzékeny alakítását.

A külsejét rejtegető férfi online kurzust oktató angoltanárként (permanensen „elromlott” webkamerával) kutatja tanítványai írásában az őszinteséget, amit korábban csak egyetlen esszében látott meg: egy Moby Dickről szóló dolgozatban, mely azonnal képes őt megnyugtatni és az egyre romló vérnyomását normális(abb) szintre hozni. Miközben a virtuális és a való világban mindenkiben képes meglátni a jóságot („Az emberek képtelenek nem törődni egymással” – mondja) úgy, hogy alapvetően egyetlen személy van az életében, aki tényleg önzetlenül foglalkozik vele (a nővérként dolgozó sógornője, Liz – Hong Chau, aki a Charlie végzetes állapota miatt érzett fájdalmát szúrós parancsolgatással leplezi), a tüskés felszín alatt mégis átsugárzik a gyengéd szeretet. Mindenki mást a düh (lányát, Ellie-t), a bizarr kíváncsiság (a pizzafutárt) vagy éppen álkereszténység (Thomast, a hittérítőt) vezérel, ám Charlie-nak meggyőződése, hogy ők is fundamentálisan jó emberek. Így bár Charlie teste Herman Melville regényének hajójához hasonlóan a vég jelképe és a férfi halálos ítélete, az elméje és a szíve viszont a megváltás letéteményesei.

Szüksége is van a bűnbocsánatra: elsősorban Ellie-től (Sadie Sink), akit 8 éves korában elhagyott, de saját magának is meg kell bocsájtania, hiszen évek óta ostorozza önmagát. Miután szerelmes lett egy diákjába, és a férfiért otthagyta a családját, Charlie csak néhány pillanatnyi boldogságot kapott. Az átmeneti idillt követően Charlie szerelme meghalt, a férfi pedig mértéktelen falásrohamokba fojtotta gyászát, egyúttal így büntetve, majd végül függőségbe taszítva saját magát. A szerelme halála ugyan nem az ő hibája volt, az, hogy elhagyta a lányát viszont igen – ezért az élete utolsó percéig törleszt. Brendan Fraser esendő tekintete lehetetlenné teszi, hogy ne érezzünk együtt Charlie-val, ezzel együtt szinte kézzelfogható az apa nélkül felnőtt Ellie fájdalma is. Sadie Sink már a Stranger Thingsben (különösen a legutóbbi évadban) is bizonyította, mennyire ígéretes tehetség, az ő értelmezésében azonban Ellie a gyerekkori trauma megtestesülése. Haragban áll a világgal, állandóan dühös és lázad, és minden alkalmat megragad arra, hogy legalább akkorát rúgjon az apjába, amekkora fájdalmat ő érzett kislányként. Mert hiába teltek el hosszú évek azóta, hogy Charlie a szerelmet választotta a gyereke helyett, az elhagyatottság sebe még mindig frissen tátong Ellie lelkében. Sink tehát kiválóan megragadta, milyen az, akiben folyamatosan tombol a feldolgozatlan trauma – hibátlan színészi döntésének következtében csak az utolsó utáni pillanatban mutatja meg a sebezhető oldalát. Ő és Fraser pedig olyannyira kiegészítik egymást, valamint olyan jól képesek együttműködni, hogy szívfacsaró apa-lánya párosuk adja a The Whale legzsigeribb pillanatait.

Aronofsky rendezéséről lehetetlen száraz szemmel távozni, a könnyek pedig akkor is megállíthatatlanul folyni fognak az arcunkon, ha közben tisztában vagyunk azzal, hogy a The Whale helyenként kifejezetten pátoszos. Ez viszont feltehetőleg a történet színházi múltjának köszönhető. Samuel D. Hunter ugyanis a saját darabjából írta a film forgatókönyvét, így talán elképzelhető, hogy nem mindig tudta megtartani az adaptálásnál szükséges kellő távolságot az eredeti műtől. A The Whale kamaradrámajellegén persze ez mit sem változtatott volna, hiszen Charlie állapotából fakadóan – aki még a kanapéját is alig hagyja el – a sztori eredendően egyetlen helyszínen játszódhat. Azonban a cselekmény 5 napja alatt a Charlie lakásából szüntelenül ki-be járkáló emberek a The Whale-t könnyedebb pillanataiban amolyan diszfunkcionális családokról szóló amerikai sitcomszerűvé teszik, melyek tele vannak különc figurákkal, akik folyton marják egymást, de azért mélyen legbelül csak szeretik egymást. Ám nem ez marad velünk a The Whale után. Hanem Brendan Fraser főnixi felemelkedése (mondjuk ki: a Breneszánsz), és Charlie hétköznapi szuperhőssége: aki mindent megtesz a lányáért, és egész életében hitt az emberi jóságban.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
The Whale

The Whale

Színes filmdráma, 117 perc, 2022

Rendező:
Szereplők: , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

0

A látogatók szerint:

9

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

  • Nyolc hegy

    Színes filmdráma, 147 perc, 2022

    Rendező: Felix Van Groeningen, Charlotte Vandermeersch

  • Volt egyszer egy nyár

    Színes filmdráma, 102 perc, 2022

    Rendező: Charlotte Wells

  • Spre nord

    Színes filmdráma, thriller, 122 perc, 2022

    Rendező: Mihai Mincan

  • 65

    Színes sci-fi, thriller, 93 perc, 2023

    Rendező: Scott Beck, Bryan Woods

  • Sikoly VI.

    Színes horror, thriller, 123 perc, 2023

    Rendező: Matt Bettinelli-Olpin, Tyler Gillett

  • Shazam! Az istenek haragja

    Színes akciófilm, kalandfilm, képregényfilm, sci-fi, 130 perc, 2023

    Rendező: David F. Sandberg

Szavazó

Melyik a kedvenc streamingszolgáltatásod?

Szavazó

Melyik a kedvenc streamingszolgáltatásod?

Friss film és sorozat

  • Nyolc hegy

    Színes filmdráma, 147 perc, 2022

    Rendező: Felix Van Groeningen, Charlotte Vandermeersch

  • Volt egyszer egy nyár

    Színes filmdráma, 102 perc, 2022

    Rendező: Charlotte Wells

  • Spre nord

    Színes filmdráma, thriller, 122 perc, 2022

    Rendező: Mihai Mincan

  • 65

    Színes sci-fi, thriller, 93 perc, 2023

    Rendező: Scott Beck, Bryan Woods

  • Sikoly VI.

    Színes horror, thriller, 123 perc, 2023

    Rendező: Matt Bettinelli-Olpin, Tyler Gillett

  • Shazam! Az istenek haragja

    Színes akciófilm, kalandfilm, képregényfilm, sci-fi, 130 perc, 2023

    Rendező: David F. Sandberg