Egy hétköznapi szuperhős – Darren Aronofsky: The Whale

2022. szeptember 29. – írta Rakita Vivien

Darren Aronofsky A pankrátor után ismét újra kézen fogva vezet vissza egy színészt Hollywood fellegvárába: Brendan Fraser alakítása még azután is napokig velünk marad, hogy a The Whale-lel kitépte a szívünket.

Veszedelmes viszonyok – Park Chan-wook: The Handmaiden / A szobalány

2016. május 17. – írta Puskás Lilla

A koreai kultrendező azzal okozza a legnagyobb meglepetést, hogy visszavesz az erőszakból és helyette még feljebb tekeri a suspense-t. Annak is tanúi lehetünk, ahogy a bűntudat-ábrázolás helyét átveszik a felszabadulás és a testi gyönyör képei.

Már kevésbé szórakoztat – Quentin Tarantino: The Hateful Eight / Aljas nyolcas

2016. január 11. – írta Soós Tamás

Tarantino filmjét érteni és értékelni könnyű, élvezni már nehezebb.

Tájkép monitor-sötétedés után – Vranik Roland: Adás

2010. január 13. – írta Békés Bálint

Új filmjében Vranik Roland – az ironikus hangvételt elhagyva – eggyel tovább lép a társadalomkritika terén: míg 2004-es szemlegyőztes Fekete keféje gúnyos hangon bírálta a társadalmat, második nagyjátékfilmje, az Adás jóval komorabb tónusú látlelet. Ám a különbség sajnos nemcsak ennyi…

Költemény a falakról – Vittorio De Sica: Il giardino dei Finzi Contini / Finzi-Continiék kertje, 1970

2009. november 13. – írta Németh Barnabás

Bár alig telt el néhány év, a Házasság olasz módra (1964) után a kritikusok és az esztéták szinte végképp leírták a nagynevű olasz mestert, Vittorio De Sicát. A kiábrándulás nem alaptalan, hiszen Sophia Loren és Marcello Mastroianni fent említett szerelmi párharca után De Sica legfeljebb közepes minőségűnek mondható filmeket adott ki a kezei közül (A boszorkányok), de előfordult, hogy még annál is egy fokkal mélyebbre süllyedt (Szeretők).

Én nem vagyok paranoiás, engem üldöznek – David Fincher: Panic Room / Pánikszoba

2002. június 15. – írta Galambos Attila

Tartok tőle, kevesen vannak, akik ne ismernék azt a kellemetlen, zavarbaejtően koszos érzést, ami akkor fogja el az embert, ha meglopják. Egy étteremben ülve elemelik a táskánkat; fél óra ideges keresgélés után a tolvaj számára értéktelen cuccainkat a következő utcasarkon találjuk meg szétdobálva. Az általános bosszankodáson túl ilyenkor az embert elfogja egy bizonytalan szorongásérzet, mintha valami piszkosat érintett volna: ismeretlenek beletúrtak a dolgaimba, valaki fogdosta a gyermekem képét, vagyis attól, hogy erőszakosan betörtek a magánszférámba. Életünk egyik legfontosabb értelmét találjuk meg az ilyen helyzetek elkerülésében, úgyhogy mindannyian kialakítunk életünkben olyan tereket, ahol biztonságban érezhetjük magunkat az efféle attrocitásoktól. Nagyon fontos funkciója ez otthonunknak, de még az autónknak is.

Virtuális viszonyok – Pierre-Paul Renders: Thomas est amoureux / Szerelmes Thomas

2001. december 15. – írta Gyenge Lóránd

Mikor beülünk a Szerelmes Thomas (vagy eredeti címe szerint Thomas szerelmes lesz) című filmre, az első néhány percben csalódottan gondolhatnánk, hogy egy újabb, a különlegesség hatását imitálni szándékozó, a számítógépes technikát segítségül hívó fikcióval fogunk találkozni. Hamarosan rájöhetünk arra, hogy egyáltalán nem erről van szó: igazi művészfilmmel van dolgunk, amelyben megismerhetjük az agrofóbiás Thomas életét és szerelembe esésének folyamatát.