[Berlinale 2008] Dennis Lee filmjének megnézése után felmerülhet bennünk a kérdés: egy fiatal, névtelen rendező, egy rövidfilm-forgatókönyvvel és rendezéssel a háta mögött, hogyan tud meggyőzni olyan sztárokat, mint Julia Roberts, Emily Watson, Carrie-Anne Moss vagy Willem Dafoe, hogy első nagyjátékfilmjében játsszanak?

Ez általában nem megy könnyen, hacsak nem valami nagyköltségvetésű szuperprodukcióról van szó, ahol a pénz (majdnem) mindent megold. De Dennis Lee filmje kis költségvetésű független film, tehát a meggyőzőerőt valahol máshol kell keresni.

Firefiles In the Garden (Szentjánosbogarak a kertben) valójában egy regény címe, amit a film főhőse, Michael (Ryan Reynolds) ír és éppen kiadni készül. Ebben mesélné el azokat a szörnyű gyerekkori élményeket, amiket vaskezű apja (Willem Dafoe) miatt kellett elszenvednie, és amit imádott anyja (Julia Roberts) sem igazán tudott elhárítani.

Michael apjával nem is az a legnagyobb baj, hogy alapból szadista, hanem hogy azt gondolja: a családot, beleértve gyereket és feleséget, vaskézzel kell összetartani. Csak akkor omlik össze, amikor egy autóbalesetben szörnyethal mellette a felesége, ő viszont a volán mögött életben marad. A balesetben valahogy az egész család érintett, és a temetésre összegyűlő családtagokból olyan indulatok törnek fel, amiket már nem lehet elfojtani. Ezek az indulatok azonban nem mindig magasztosak: emlékezetes a pillanat, amelyben a megtört apa és gyászoló férj épp bűntudattal teli visszaemlékezésbe kezd a család előtt, eközben az emeletről egyenletes döngetés hallatszik: író fia épp gyerekkori szerelmét teszi magáévá az újbóli találkozás érzelmi viharában.

Általában viszont a halál döbbenetét és az ezt követő megtisztulási folyamatot követi le a kamera, melynek mélységei az első dogma-filmet, a Születésnapot juttatják eszünkbe. (De az összehasonításból azért továbbra is a Születésnap kerülne ki győztesen.)

A film berlini bemutatóját követő sajtótájékoztatón kiderült, hogy a történet, amit a rendező maga írt, sok önéletrajzi elemet tartalmaz. Talán innen is az erő, amivel a színészeket megnyerte a filmnek, és amivel mesterien irányította őket a forgatás alatt. Willem Dafoe haragtól és bosszúvágytól eltorzult arcú apafigurája olyan hatásos, hogy a film után sokáig nem lehet elfelejteni. Hayden Panettiere, a filmben Michael unokatestvérét alakító Jane ugyanott elmondta, hogy Dennisen egy pillanatig sem látszott, hogy első nagyfilmjét rendezi. Az ilyenkor szokásos udvariassági köröket leszámítva, a filmet látva ez valóban hihető.