Ellenemre van, ha valaki előre elmondja a film végét, elmegy az egésztől a kedvem, többnyire meg sem nézem már. A most tárgyalt filmet ugyan senki sem mesélte el, az alapjául szolgáló Stephen King novellát sem olvastam, de a rendező-forgatókönyvíró David Koepp jóvoltából az első félháromnegyed órában leesett a végső poén. De ne rohanjunk előre, hiszen a befejezés a legfontosabb.

Mort Rainey (Johnny Depp) fiatal íróra igencsak rájár a rúd: rögtön a film elején egy másik férfi karjai közt találja a feleségét, és a zűrös válás közben alkotói ereje is elhagyja. Depressziósan tölti hétköznapjait hétvégi házában, amikor megkeresi őt az ijesztő külsejű John Shooter (John Turturro), és azzal vádolja, hogy a Titkos ablak című novelláját ellopta tőle. Első látogatásakor azt kéri Mort-tól, hogy tisztázza magát a plágium vádja alól. Ez látszólag egyszerű, mivel hősünk azelőtt publikálta írását, mielőtt Shooter megírta volna a magáét, ám az illető folyóiratot nem olyan könnyű előkeríteni, mivel az ex-feleségnél maradt. Shooter egyre rámenősebb, fenyegetőzik és azt követeli, hogy Mort az ő befejezését felhasználva írja újra a novellát, mivel az a legfontosabb rész, és hősünk állítólag elrontotta. Kritikáját és követelését hősünk kutyájának a megölésével nyomatékosítja. Kisvártatva volt felesége háza, hajdani közös otthonuk is leég folyóiratostól, és Mortnak még bizonyítéka sincs rosszindulatú kollégája létezésére, mivel az egyetlen emberrel, aki látta őt, végez a könyörtelen kritikus.

Idáig egy izgalmas thrillerrel van dolgunk, de tudjuk, a befejezés a legfontosabb. Már a ház leégése előtt tudtam, hogy egyetlen egy módon nem szabad befejezni a történetet: úgy, ahogy be fog fejeződni. Igen, most én is gaz leszek, elmondom a végét. Tehát, figyelem, kapaszkodni: Mort tudathasadásos, Shooter az alteregója, aki megteszi azt, amit depressziós író barátunk fél megtenni. A hűtlen feleség meggyilkolását többek közt (Shooter: Shoot her, 'lődd le'). Ezt a csavart már jóval több filmben láttuk annál, hogy itt most leessen az állunk. A Fight Club is erre épített, és ott nagyon bejött, mert meglepő volt, de itt túlságosan érthető, túl elő van készítve, „lélektanilag motivált", hogy egy csúnya közhelyet használjak. És pontosan erről van szó: a tudathasadásos megoldás csúnya közhely.

A motiváltság még e gyenge fordulat hatását is elrontotta: ha Mort végig felesége hűtlenségén búslakodik, a Titkos ablak novellát is a kedvese által a nyaralóban felfedezett rejtett ablak ihlette (ezt többször is mutatják), és Shooter, mielőtt felgyújtaná a házat, túl személyes megjegyzéseket tesz a feleségre, akkor elkerülhetetlen, hogy túl korán essék le a csavar. Valahogy rosszul adagolták az utalásokat. De kifejezetten tetszett például az a rész, amikor Mort rajtakapja a feleségét: a kamera a motorháztetőre van szerelve, és végig Depp arcára fókuszál, míg a hős autójával kifordul a parkolóból és a motelszobáig ér. A későbbiek fényében viszont ez túl sokat sejtető utalásnak bizonyult, erőteljesen a főszereplő belső reakcióira irányította a figyelmet, s így eltűnt az izgalom, a továbbiakban világos volt, hogy Shooter nem fogja hősünket bántani. De akad bőven potenciális áldozat, például a feleség, akinek a meggyilkolásáról szól a novella. Vajon mi lesz a tökéletes befejezés? Nos, nem mondom el, aki kíváncsi, nézze meg!

Johnny Depp jó színész, és ezt a kijelentést még most is tarthatjuk, amikor a depressziós írót ugyanúgy játssza, mint a Karib tenger kalózaiban Jack Sparrow kapitányt. Vicces, csetlik-botlik, de hihető és szimpatikus. John Turturro nagyot alakít, az érzékenyebbek libabőrösek lehetnek az általa megformált gonosztevő láttán.

Nem rossz film ez, ha a tudathasadás-bakit leszámítjuk, egész jó thrillert láthatunk, a film nagy részében megfelelően adagolt feszültséggel és nagyszerű színészi alakításokkal. Külön kiemelném a képi világ néhol nagyszerű beállításainak a szuggesztív hatását is, mint a film egyik nagy erősségét. „Csak az a vég! Csak azt tudnám feledni!"