Brett Ratner: Hercules / Herkules Brett Ratner: Hercules / Herkules

Izomból

Brett Ratner: Hercules / Herkules

ÉRTÉKELD A FILMET!
Herkules
Brett Ratner
2014

A Filmtett szerint: 5 10 1

5

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

A szandálfilmeket ugyan nem az eszükért szeretjük, de a gondolkodás nélkül egymásra hányt klisék egy ponton maguk alá temethetik még a faék egyszerűségű izom-esztétikát is. Ezúttal pár látványos csatajelenet, néhány kiváló színész, valamint Dwayne „The Rock" Johnson mázsás bicepszei végzik a kliséromok alatt.

Akkor érzem, hogy valami nagyon nincs rendben a filmmel, mikor a monumentálisnak szánt finálé közben csak arra tudok gondolni, hogy mennyivel jobban járt volna mindenki, ha a vérszegény mellékszerepekre elpazarolt John Hurtot és Ian McShane-t beküldik egy üres szobába, és okostelefonnal felveszik a rögtönzéseiket. Vagy akár meg sem kell szólalniuk: a feszültségmérő kiakadásához bizonyára az is elég lett volna, ha csak elszántan farkasszemet néznek cirka száz percen keresztül, a stúdiónak pedig egy rakás pénz maradt volna ráadásként a számláján.

Kép a Herkules című filmből

Persze most rém igazságtalannak tűnhetek, hiszen a Herkulestől nyilván senki nem vár bergmani mélységeket vagy katartikus drámát, de azért nyomokban mégiscsak tartalmazhatna működőképes cselekményt, aminek hiányát épp a két gyűrött arcú brit színészlegenda súlytalan jelenléte domborítja ki fájdalmasan. Pedig a Steve Moore képregényéből kölcsönzött ironikus alapötlet még nem is volna rossz narratív ugródeszkának: a marketinges érzékenységgel megáldott, saját mítoszából hasznot húzó Herkules jól illeszkedhetne a nagyobb realizmusigénnyel újrafazonírozott „szuperhősök" sorába, Bond, Batman vagy épp Robin Hood nyomdokaiba lépve ezzel.

A szellemes alapötletet azonban csúnyán túlpörgetik a forgatókönyvírók, ami különösen annak fényében bosszantó, hogy a fináléban végleg fel is áldozzák a heroikus pátosz oltárán. A demitologizálás tehát itt nem kulcsmomentum, pusztán egy túlburjánzó díszítőelem a hamísítatlan hollywoodi hőseposz tucat-homlokzatán.

Kép a Herkules című filmből

Sebaj, mondhatnánk, hisz még mindig ott van nekünk „A Szikla", a maga schwarzeneggeri jelenlétével, valamint a látványos csatajelenetek is, melyek dicséretesen távol tartják magukat a 300-imitátorok bajnokságának népes mezőnyétől. Herkules papírmasé-karakterét valóban el is bírná a film, talán még azokkal a borzalmas flashbackekkel együtt is, mely a hősünket kísértő tragikus emlékeket hivatottak feleleveníteni. Johnsont nyilván nem a Sztanyiszlavszkij-módszer, hanem a napi hat óra súlyzózás és a pankrátor-múlt hitelesítette a szerepre, szóval ennél nagyobb színészi elvárásokat nem is érdemes támasztani felé. Hűséges csapatának tagjai azonban ugyanolyan egydimenziós karakterek, mint ő maga, csak épp nem nyújtanak semmi hozzáadott értéket a fizikai megjelenésükkel – így esztétikai ellenszolgáltatás nélkül kell végigszenvednünk az egy-egy szóval leírható motivációik és konfliktusaik kiteljesedését.

Kép a Herkules című filmből

Akciótól-akcióig rutinosan átvészelve még mindig lehet ebből egy hibátlan nyári popcornmozis élmény, gondolhatnánk. Ez igaz is a játékidő középső fertályára, ahol két nagyszabású csatajelenet követi egymást viszonylag gyorsan, kevesebb agyzsibbasztó dialóggal kibélelve. A harcok itt valóban üdítően látványosak, abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy nincsenek szemérmetlenül szanaszét stilizálva, ahogy az a mai divat szerint szokás. A szufla azonban láthatóan elfogy a fináléra, avagy, kissé pontosabb sportmetaforát használva: a táv közepét ígéretesen meghúzó sprinter egy szempillantás alatt összeesik a hajrában – márpedig a célvonal innen még nagyon messze van. A végkifejlet felé közeledve ugyanis olyan szédítő sebességgel kezdik el egymást követni a blőd fordulatok, a patetikus szenvelgések és a kínos beszólások, hogy végül semmi nem marad a játékidő derekán megszerzett lendületből. Sovány vigasz, hogy a film még így is nagyságrendekkel nézhetőbb, mint idei riválisa, a Herkules legendája, melynek már az előzetese is büntetéssel ér fel.

Kép a Herkules című filmből

Dwayne Johnson gyerekkori álma, hogy eljátszhassa Hekulest, mindenesetre teljesült, és semmi kétségünk nincs afelől, hogy – akárcsak a görög félisten – az álomgyár egyik legjövedelmezőbb zsoldosa is testsúlyának többszörösét fogja ezért aranyban hazavinni.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

A Filmtett szerint:

5

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

  • A szomorúság háromszöge

    Színes filmdráma, 147 perc, 2021

    Rendező: Ruben Östlund

  • Fekete Párduc 2

    Színes fantasy, képregényfilm, 161 perc, 2022

    Rendező: Ryan Coogler

  • Azt mondta

    Színes filmdráma, történelmi, 129 perc, 2022

    Rendező: Maria Schrader

  • A döntés

    Színes dokumentumfilm, 79 perc, 2022

    Rendező: Vízkelety Márton, Ugrin Julianna

  • A Fabelman család

    Színes életrajzi, filmdráma, 151 perc, 2022

    Rendező: Steven Spielberg

Szavazó

Melyik a kedvenc életrajzi filmed a közelmúltból?

Szavazó

Melyik a kedvenc életrajzi filmed a közelmúltból?

Friss film és sorozat

  • A szomorúság háromszöge

    Színes filmdráma, 147 perc, 2021

    Rendező: Ruben Östlund

  • Fekete Párduc 2

    Színes fantasy, képregényfilm, 161 perc, 2022

    Rendező: Ryan Coogler

  • Azt mondta

    Színes filmdráma, történelmi, 129 perc, 2022

    Rendező: Maria Schrader

  • A döntés

    Színes dokumentumfilm, 79 perc, 2022

    Rendező: Vízkelety Márton, Ugrin Julianna

  • A Fabelman család

    Színes életrajzi, filmdráma, 151 perc, 2022

    Rendező: Steven Spielberg