Kitől kell engedélyt kérni közterületen történő forgatáskor, mi a teendő kiskorúak szerepeltetésekor, ki kezeli Magyarországon a filmes szerzői jogokat? Dr. Takó Sándor producerrel, jogásszal, a Metropolitan és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatójával készítettünk interjút. Filmprodukciók alkotója és jogi szakértője, szakcikkek szerzője, konferenciák előadója, Dr. Kollarik Tamással közösen kidolgozott filmjogi kurzusa pedig több művészeti egyetemen is a tananyag részét képezi. Ezek alapján osztotta meg velünk legfontosabb tapasztalatait, valamint számos, fiatal filmeseket érintő jogi kérdést és felmerülő buktatót is igyekezett tisztázni.
Leggyakrabban milyen jogi kérdésekkel fordulnak hozzád a fiatal filmesek?
A fiatal filmesek kérdései főként két csoportra bonthatók. Alkotóként leggyakrabban az érdekli őket, hogy a filmjeiket illetően milyen szerzői jogok keletkeznek, és ezeket mily módon tudják hasznosítani. Fontos számukra ezen felül az is, hogy miképpen használhatnak fel a filmjeikben más, szintén szerzői jogilag védett alkotásokat. A szerzői jogon kívül gyakran merülnek még fel személyiségi jogi és védjegyjogi kérdések is, mint például a közterületen való forgatás személyiségvédelmi vonatkozásai. A másik fő érdeklődési körük a filmfinanszírozás és annak szabályozási háttere. Egy film megvalósítása rendkívül költséges dolog, és meghatározó kérdés, hogy ma egy fiatal alkotó milyen intézményekhez fordulhat, honnan és miképp igényelhet támogatást a filmjeihez. Nem véletlen, hogy ez a két terület, a filmkészítés magánjogi, valamint a film támogatási, intézményi háttere képezi a Dr. Kollarik Tamással közösen kidolgozott tantárgycsoportunk tematikáját is, amelyet legnagyobb örömünkre már több hazai felsőoktatási intézmény is beillesztett a tanrendjébe.
Kezdjük is az első kategóriával: kiket illetnek meg a filmes szerzői jogok, mennyi ideig maradnak fenn, kire szállnak tovább, és egyáltalán ki kezeli a szerzői jogokat Magyarországon?
A szerzői jogok a film alkotóit illetik meg, akik a magyar szerzői jogi szabályozás értelmében a rendező, a forgatókönyvíró, adaptáció esetén az irodalmi mű szerzője, a zeneszerző, illetve mindazok, akik film egészének kialakításához alkotói minőségben hozzájárultak. Ez utóbbit minden filmnél egyedileg kell megvizsgálni, a gyakorlat azonban szerzőnek tekinti még – a teljesség igénye nélkül – a film operatőrét, az animációs film figuratervezőjét, és saját hozzájárulása tekintetében a jelmez- és díszlettervezőt is. Fontos, hogy a szerzői jogokat tartalmukat tekintve két csoportra oszthatjuk. Vannak a személyhez fűződő jogok, mint például a névfeltüntetés joga vagy a film integritásának védelme: ezekről a jogokról lemondani nem lehet, forgalom tárgyát nem képezhetik, és a szerző halála után is korlátlan ideig fennállnak. A másik nagy kategória a vagyoni jogok, amelyek forgalomképesek, ezeket jellemzően engedményezni is szokták szerződéses úton. Ide kapcsolódik a sokak által ismert bűvös 70 év is: a vagyoni jogok ugyanis a film szerzőjének halálát követő év első napjától számított 70 évig állnak szerzői jogi oltalom alatt. Ez alatt az időszak alatt a szerzőket, illetve örököseiket szerzői jogdíj illeti meg, a felhasználóknak pedig engedélyt kell tőlük kérni a mű akár csak részbeni felhasználására, átdolgozására is. Érdekes és gyakran felmerülő kérdés még a producer helyzete. Ő a hazai szabályozás értelmében nem minősül filmszerzőnek, az általa megszervezett, legyártott film vagyoni jogait az alkotóktól egy speciális felhasználási szerződés, az úgynevezett megfilmesítési szerződés útján szerzi meg. Ezt követően értékesítheti csak a filmet a piacon.
Mi a szerepe a FilmJUS intézményének?
A FilmJUS, mint közös jogkezelő, a törvény által számára rendelt, valamint a jogosultak által a felügyeleti körébe vont filmes vagyoni jogok jogkezelésével, és az ezekkel kapcsolatos szerzői jogdíjak kifizetésével foglalkozik. Emellett fontos kiemelni, hogy az egyesület érdekképviseleti szervezetként is működik, illetve pályázatai révén forgatókönyveket is támogat.
Térjünk is át a filmkészítés jogi kérdéseire. Kisköltségvetésű forgatási helyzet: közterületen szeretnék forgatni, mondjuk a Ferenciek terén. Meddig terjednek a gerillafilmezés határai, milyen esetben kell engedélyt kérnem?
Jogi szempontból a gerillaforgatást nem lehet értelmezni. Bárhol is forgatunk – legyen az köz- vagy magánterület –, mindig írásbeli engedélyt kell kérnünk. Ha magánterületen tervezünk forgatni, a tulajdonost kell megkeresnünk, közterületen való forgatásnál a Filmforgatási Helyszínek Irodájához kell fordulnunk. Az Iroda 2016-os felállítása, valamint a közterületen való forgatás önkormányzati engedélyeztetésének Filmtörvényben való egységesítése nagy könnyebbséget jelent a filmszakma számára az engedélyek intézése kapcsán. Bátorítanék tehát e tekintetben is minden fiatal filmest a jogtudatos magatartásra, már az első filmje forgatásakor is. Ez hozzátartozik a professzionalizmushoz, amit nem lehet elég korán elkezdeni, ha valaki erre a pályára lép.
Mire kell odafigyelni a filmben szereplők személyiségi jogaival kapcsolatban?
Főszabály, hogy minden ember képmásának, hangmásának rögzítése és felhasználása engedélyköteles. Tehát minden, a filmben feltűnő szereplőnktől írásbeli engedélyt kell kérnünk. Ez alól kizárólag a törvény biztosíthat kivételt. Ilyen például a tömegfelvétel, ami alatt a nyilvános rendezvényekhez, eseményekhez kötődő embercsoportok felvételét értjük. Nem kell tehát minden egyes személytől engedélyt kérnünk, ha kiemelés nélkül rögzítünk képeket a résztvevőkről egy ünnepségen, sporteseményen, tüntetésen vagy rendezvényen. Itt fontos kiemelni, hogy a felvételnek ténylegesen valamilyen eseményhez kell kötődnie, az utcai járókelők puszta lefilmezése nem megengedett! Továbbá figyeljünk oda arra, hogyha a felvételen ki is emelünk a tömegből egy-egy embert – mondjuk közeli plánokkal –, azt ne portréjelleggel tegyük, hanem a felvett személy egy csoport részeként kerüljön megjelenítésre.
Kitől kell engedélyt kérnünk kiskorúak szerepeltetésénél? Milyen speciális szabályok vonatkoznak rájuk?
A 16-18 év közötti fiatalok foglalkoztatásához írásba foglalt szülői engedély, a 16 éven aluli gyermekek foglalkoztatásához a szülői mellett gyámhatósági hozzájárulás is kell. A gyámhatóság ilyenkor megvizsgálja a film tartalmát, jellegét és a fiatal munkavállalóra gyakorolt lehetséges hatásait is. A fiatalok éjszaka csak akkor dolgozhatnak, ha a jelenet másképpen nem rögzíthető. A gyermekekkel való éjszakai forgatás egyébként sokáig rendezetlen kérdés volt, örömteli fejlemény, hogy szabályait a Filmtörvény legújabb módosítása már lefekteti. Szintén gyakori kérdés, hogy mi a teendő, ha egy 18 év alatti szereplőt korhatáros, például gyilkossági jelenetben szeretnénk szerepeltetni. A korhatáros film önmagában még nem jelent kizáró okot, de az ilyen esetekben is a törvényes képviselő és a gyámhatóság engedélyére van szükség. Ezek különösen meghatározóak tudnak lenni a film utóéletében is, ugyanis ilyen tartalmak esetén vannak forgalmazók, akik külön is bekérhetik a hozzájárulási nyilatkozatot, e nélkül nem is vásárolják meg az alkotást.
Ehhez kapcsolódik a következő kérdés is. Vannak-e olyan témák vagy vizuális elemek, amelyeknek a mozgóképes megjelenítését a törvény tiltja?
A filmművészetnek mindig is nehéz kérdése volt, hogy mi az, ami tabunak számít, és mi az, ami a művészi önkifejezés kategóriájába még belefér. A jogalkotó azért igyekszik ennél kézzelfoghatóbb szabályokat megállapítani az alkotók számára. Azok az alkotások, amelyek a Nemzeti Filmiroda által végzett korhatár-besoroláson az ún. hatos kategóriába kerülnek – vagyis pornográf felvételeket vagy indokolatlan erőszakot tartalmaznak –, nem mutathatóak be sem televízióban, sem moziban, valamint az ilyen produkciók semmilyen állami támogatásban sem részesülhetnek.
És mi a helyzet az önkényuralmi jelképekkel?
Ez egy nagyon érdekes kérdés. Ha valaki készít egy történelmi filmet, amiben mondjuk a korhű környezet részeként feltűnnek önkényuralmi jelképek, akkor azt a művészi szabadság kifejeződésének tekinthetjük. Ezt a jog nem bünteti. Ellenben a művészi kifejezés szabadságába az már nem fér bele, ha például ugyanennek a filmnek a rendezője egy ilyen jelképpel a pólóján sétál be a film a díszbemutatójára. A hatályos büntetőjogi szabályozásunk szerint ez már vétségnek minősül.
Termék- vagy márkamegjelenítés kapcsán mire kell odafigyelniük a fiatal filmeseknek?
Arra, hogyha nincsen megállapodásunk a védjegy jogosultjával, lehetőleg ne mutassunk a filmünkben logózott termékeket, felismerhető védjegyeket. Ha mégis muszáj engedély nélkül feltüntetnünk egy ilyen terméket, arra ügyeljünk, hogy az adott termék csak a rendeltetésének megfelelően jelenjen meg a filmben! Tartózkodjunk attól, hogy negatív kontextusba hozzuk a márkát, és semmiképp ne sértsük meg a márkatulajdonos jó hírnevét!
Ha ismert zenéket szeretne egy fiatal filmes használni, akkor mik a jogi teendői, kihez kell fordulnia?
Akármennyire is csábítóan hangzik, kezdő alkotóként ne Beatles-dalokban gondolkodjunk. Az első film sajnos nem ezeknek a zenéknek a fóruma, hiszen egy-egy ilyen sláger jogdíja a filmünk költségvetésének akár a többszörösét is kiteheti. Felhasználási engedélyért mindig az adott dal jogosultjához kell fordulnunk. Közös jogkezelő játékfilmben való felhasználásra engedélyt nem adhat, igaz, segítségünkre lehet a jogosulttal való kapcsolatfelvételben. Ha nem tudunk a filmünkhöz külön zenét szereztetni, kezdőként érdemes lehet úgynevezett stock, vagy royalty free zenét keresnünk az interneten, amelyet pontosan meghatározott feltételek mellett, olcsón, akár ingyen is megszerezhetünk a filmünkhöz. A zene szerzőjét és címét pedig minden esetben tüntessük föl a filmünk vége főcímében!
Amennyiben egy film emblematikus jelenetét vagy karakterét szeretnénk megidézni, akkor mire kell odafigyelnünk? Egyáltalán mikortól számít valami másolásnak, idézésnek vagy eredeti tartalomnak?
Ez megint egy érdekes terület. Amennyiben ihlet szintjén jelenik meg egy másik film valamilyen eleme, az nem részesül szerzői jogi védelemben. Vegyük példaként Brian De Palma Aki legyőzte Al Caponét című filmjét, amelyben Eisenstein Patyomkin páncélosának emblematikus, babakocsis jelenetét idézték meg. Ez egy, az ihlet szintjén nem túllépő tiszteletadás volt az orosz alkotó felé, amit minden további nélkül megtehetett a rendező. Ugyanakkor konkrétan, engedély nélkül bevágni más, szerzői jogilag védett alkotásokat – például az ominózus babakocsis jelenet részletét – nem lehet. Sok fiatal alkotótól hallottam már erre vonatkozóan a „hat másodperces szabály” városi legendájáról, de ilyen kivétel nem létezik. Szerzői jogilag védett tartalmat a hetvenéves oltalmi idő alatt, főszabály szerint csak engedély birtokában használhatunk fel.
Végezetül: miképp válhatnak a fiatal filmesek jogtudatosabbá? Kihez fordulhatnak tanácsadásért, ha jogi csapdába kerülnek az alkotásukkal?
Mindenekelőtt azt javaslom a fiatal filmeseknek, hogy folyamatosan tájékozódjanak, képezzék önmagukat! A jog bonyolult útvesztőnek tűnhet, de a rendszerét kellően megismerve az alkotói munka még szélesebb kiteljesedésében nyújthat segítő kezet. Szerencsére ma már hazánkban sem számít ez hozzáférhetetlen, titkos tudásnak, a jogi képzések, workshopok mellett egyre több oktatási szakanyag foglalkozik a területtel. Közülük is kiemelném a dr. Kollarik Tamás-Varga Balázs szerkesztésében, a Magyar Művészeti Akadémia Kutatóintézetének kiadásában, idén megjelent Mozgókép és paragrafusok című kötetet, amely évtizedes adósságot pótol a hazai és az európai filmszabályozás, filmtámogatás jogi hátterének bemutatásával. Szintén meghatározó, az interneten is szabadon hozzáférhető értekezés Dr. Grad-Gyenge Anikó Film és szerzői jog című kötete a Médiatudományi Intézet gondozásában. Mindezek mellett, a lehetőségekhez mérten jómagam is igyekszem a tanulmányaimat a lehető legszélesebb módon, az interneten is elérhetővé tenni. Szakkönyvek azonban ide vagy oda, aggályos eset, jogi kérdés esetén ne röstelljünk akár már a fejlesztés kezdeti időszakában jogi szakértőt bevonni. Egy időben nyújtott jó tanács, egy jól megkötött szerződés ugyanis a későbbiekben komoly fejtöréstől és pluszköltségektől óvhatja meg a filmalkotókat. Nem véletlen, hogy a tengerentúli producerek jelentős része rendelkezik jogász vagy közgazdász diplomával. Magyarország persze más kultúrközeg, itthon nem lehet, és véleményem szerint nem is kell Hollywood iparszemléletét lemásolni. Javíthatatlan jogászként azonban mégis azt vallom, hogy a filmkészítés üzleti, jogi vonatkozásait ma egy XXI. századi igényű, professzionális filmalkotónak hazánkban is ismernie kell! A jogtudatosságnak pedig az első filmnél kell kezdődnie.
