A miskolci CineFest dokumentumfilmes versenyprogramjában szeptember elején kilenc egészestés film kel versenyre egymással. Versenyen kívül egy negyedik magyar film premierje került a műsorba.
A Berlini Nemzetközi Filmfesztivál Arany Medve-díját nyerte a párizsi pszichiátriai központ betegeiről és gondozóiról szóló Az Adamanton (Sur l'Adamant). A Szajnán található úszó építmény a mentális zavarokkal küzdő felnőtteket fogadja, és olyan ellátást kínál, amely segíti a gyógyulásukat vagy a lelkiállapotuk javítását. Az elkötelezett gondozók a lehető legjobban igyekeznek ellenállni a pszichiátria szakma leépülésének és elembertelenedésének. A francia Nicolas Philibert filmje különleges utazás: emberi, érzékeny, meghitt alkotás.
A senkik szigete – Nicolas Philibert: Sur l'Adamant / On the Adamant / Az Adamanton
A Berlinalét meghódító dokumentumfilmjében Philibert egy pszichiátriai gondozóintézet világát mutatja be, megközelítése azonban nem patológiai: az emberi közeledéseken keresztül a kreativitás fejlődésének lehetőségeit kutatja, s így érdeklődése sokkal inkább művészetelméleti, mindenekelőtt pedig egy közös humánum megtalálását hangsúlyozza.
A Mennyi szépség és kín nagyszabású, érzelmekkel átszőtt, többrétegű történet a nemzetközileg elismert művészről és aktivistáról, Nan Goldinról. A film Goldin fotóin, interjúin, úttörő munkáin és ritka archív felvételeken keresztül meséli el az aktivista harcát azért, hogy a gyógyszeripari óriás Sackler családot felelősségre vonják az opioid-járvány kirobbantásáért. Az Oscar-díjas Citizenfour rendezője, Laura Poitras legújabb alkotásával elnyerte a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál fődíját, az Arany Oroszlánt, ráadásul a legjobb dokumentumfilm kategóriában Oscar-díjra jelölték.
Gyógyszerfüggők országa – Laura Poitras: All the Beauty and the Bloodshed / Mennyi kín és szenvedés
Bonyolult, intelligens és szép film három (vagy inkább négy) olyan témáról, ami önmagában is megérdemelne egy-egy saját doksit.
William Shatner legendás színész, akit a hazai közönség legalább annyira ismer a T.J. Hooker címszereplőjeként, mint az eredeti Star Trek sorozat (és persze a belőle készült Űrszekerek-mozifilmek) Kirk kapitányaként. A sztár meglehetősen sokoldalú karriert tudhat magának, ismerik sci-fi íróként, énekesként, és 90 évesen egyike volt az első, és máig legidősebb űrturistáinak. Az amerikai SXSW fesztiválról érkező, közösségi finanszírozásban megvalósult Hívjál csak Billnek (You Can Call Me Bill) ezt a varázslatos karriert idézi fel, javarészt a sztár saját tolmácsolásában. Alexandre O. Philippe rendező korábban több hollywoodi sikersztoriról forgatott már, köztük a nemrégiben elhunyt William Friedkinről és Az ördögűző készítéséről, valamint a Psycho híres zuhanyjelenetéről. Shatner iránti rajongásához sem férhet kétség: a színészt korábban többen is megkeresték portréfilm ötletével, de egyedül Philippe lelkesedése és tudása győzte meg arról, hogy igent mondjon.
1982-ben Wim Wenders A 666-os szoba című filmjében megkérdezte 16 kollégáját, hogyan látják a mozi jövőjét. Az időközben eltelt 40 év a filmiparban rengeteg változást hozott, legutóbb a pandémia miatt újra a mozi halálát jósolták. A 999-es szoba című film Wenders eredeti kérdéséhez kanyarodik vissza. Lubna Playoust rendező a mozi legnagyobb ünnepén, a Cannes-i Fesztiválon faggat 16 rendezőt a legnagyszerűbb kortársak közül, David Cronenbergtől, Asghar Farhadin, Baz Luhrmannon, Ruben Östlundon, Paolo Sorrentinón és Joachim Trieren át Wim Wendersig arról, hogyan vélekednek a mozi eljövendő évtizedeiről.
Mi történik, ha az emberiség önimádata és a korlátlan szabadpiac találkozik 45 milliárd kamerával? Axel Danielson és Maximilien Van Aertryck filmrendezők egyenesen a társadalomra irányítják kameráikat, ezúttal azért, hogy felfedezzék, megmagyarázzák és leleplezzék, hogyan változtatta meg a viselkedésünket a kép iránti féktelen megszállottságunk. A camera obscurától és a Lumière testvérektől a YouTube-ig és a közösségi média világáig vezető És a király így szólt: Milyen csodás szerkezet! (And the King Said, What a Fantastic Machine) kizárólag archív és talált felvételek felhasználásával azt mutatja be, hogyan jutottunk el 200 év alatt a hátsó kert megörökítésétől a több milliárd eurós tartalomiparig.
A Két fal uralma (Rule of Two Walls) bensőséges látlelet az ukrajnai háborúról, olyan ukrán művészek szemszögéből, akik az országukban maradtak, hogy dacolva az agresszióval továbbra is alkossanak. A kamera előtt és mögött látottak közötti határokat elmosva az amerikai Tribecai Filmfesztiválon már bizonyított, Liev Schreiber kilencszeres Emmy-jelölt színész executive produceri közreműködésével készült alkotás azt vizsgálja, mit jelent filmet készíteni a háború idején.
Halász Glória filmje, a Cirkusztestvérek főszereplői a különleges magyar artistaosztály tagjai. Lehetőséget kapnak arra, hogy nemzetközi tanulmányokat folytassanak. Próbatételekkel és váratlan fordulatokkal teli útjuk a Kijevi Cirkuszművészeti Akadémiára vezet. A magyar diákok és ukrán tanáraik kapcsolatán keresztül híd épül a két kultúra között, miközben társaikkal családdá kovácsolódnak, és felnőtté válnak.
A Varrat a tetoválás és azon belül a magyar tetoválás történetéről, múltjáról, jelenéről és lehetséges jövőjéről szól, azt vizsgálva, hogy a tetoválás miképp vált az alacsony kultúrából kiemelkedve önálló művészeti ággá. Kempf Márta Anna filmjében megszólal számos nemzetközi hírű magyar tetoválóművész, köztük Borbás Róbert, Borsos ’Boris’ László, Gémes ’James’ István, Müllner Csaba és Sárközi Zsolt.
Bánovits Ottó és Takó Sándor rendezése, a Nikola Tesla – A fény gyermeke a világhírű feltaláló közép-európai életének soha el nem mesélt inspiráló története. Az alkotás Tesla saját elbeszéléseit követve felfedi a mindannyiunk által ismert emblematikus zseni mögött rejlő törékeny embert.
A fesztivál versenyen kívül vetíti Dér Asia Nem halok meg című új filmjét. A film alapkérdése: mit tennél, ha megtudnád, olyan betegségben szenvedsz, amit csupán az emberek 5%-a él túl? Einspach Gábor sikeres galériatulajdonos és kortárs műgyűjtő, a budapesti művészeti világ egyik meghatározó szereplője. Számára nincs legyőzhetetlen akadály, egyedül érte el mindazt, ahol a jelenlegi életében tart. Amikor megtudja, hogy hasnyálmirigyrákban szenved, nem omlik össze. A betegségben nem a tragédiát látja, hanem a lehetőséget a teljes újrakezdésre. Miközben folytatja a fizikailag őt egyre jobban igénybe vevő kezeléseket, megpróbálja újraértelmezni a saját életét, valódi céljait, és a gyerekeivel, valamint a teljes környezetével való kapcsolatot.
