Valószínűleg rengeteg recept van a filmkészítők fejében arról, hogy miként lehet egy filmet biztos befutóvá tenni. A biztonság kedvéért érdemes olyasmit választani a film témájául, ami már egyszer bizonyított. Mondjuk egy habkönnyű bestsellert a könyveladási listák éléről, és máris lehúzhatunk még egy bőrt ugyanarról a témáról. Könnyen kalkulálható nézőszámot kínál a producereknek is, úgyhogy nincs más hátra, mint keresni egy fordulatos, lendületes, pörgős történetet.
Miből?
Miből lesz bestseller? Könnyen olvasható, de azért még igényes, fiatalos, trendi regényekből, amelyek a huszon-harmincévesekről szólnak huszon-harmincéveseknek. A szingliirodalom a maga bumfordi módján akart értelmet adni az egyedülállóságnak, felmutatva annak értékeit – az önállóságot, a szabadságot, a felszabadultságot. Ám furcsa bukfenc kerekedett belőle: hiszen paradox módon Bridget Jones párra lelt a könyv végén, méghozzá a mama kedvence mellett. Ugyanez a történet magyar szemmel már másképp végződött: Terézanyu, Rácz Zsuzsa nagysikerű Állítsátok meg Terézanyut! című könyvének szereplője két szék közül ismét a pad alá esik és egyedül marad. Helen Fielding regényéből már akkor filmet akartak forgatni, amikor még távolról sem volt bestseller, csak mint kulturális tudatformáló volt jelen a folyton másnapos, duci pasivadász. A magyar változat, Rácz Zsuzsa regénye viszont rögtön hatalmas siker lett – ezt már támogatta a kialakulóban lévő szingliőrület – és természetesen film is készül belőle az eddig reklámban utazó Bergendy Péter rendezésében. Érdekes fordulat ez a magyar filmezésben, ahol eddig inkább színházba mentek alapanyagért – ahogyan történt ez a Miniszter félrelép és a Portugál esetében – most viszont egyre divatosabb bestsellerből filmet forgatni. Terézanyu készül, Beregi Egyetleneiből a Prágában tanuló Nemes Gyula készít filmet, Sas Tamás már befejezte a vitatható minőségű Apám beájulna munkálatait, Deák Krisztinát Závada Pál regénye után a Miskolci Bonnie és Clyde románca ihlette meg.
Az angol drukker
Nick Hornby angol regényíró a kortárs bestsellerekhez hasonlóan olvasóinak esendőségéből kovácsol tőkét – különc hőseinek életmódját legitimálja könyveiben. Az elvakult focidrukker, a nemtörődöm zenerajongó, a boldog semmittevő – Hornby regényeiben (Fever Pitch / Fociláz, High Fidelity / Pop, csajok, satöbbi, About a Boy / Egy fiúról) létjogosultságot kap a létezésük. Ők nem egy fekete-fehér világban élnek, ahol a dolgok egyértelműen jók vagy rosszak, nem képviselnek egyértelműen példamutató magatartást, sőt elképesztően sok rossz tulajdonságuk van, ám a boldogságot keresik és ezt minden más elé helyezik az életükben. Hornby az angol popkultúra jeles tollforgatója és a magyar olvasóközönség abban a szerencsés helyzetben van, hogy a teljes életművét olvashatja. Mind a négy sikerlistás regénye megjelent magyar fordításban az Európa Kiadó és M. Nagy Miklós jóvoltából, sőt az elszánt drukkerek egy általa szerkesztett jótékonysági kötetet is forgathatnak szabadidejükben. Első regénye, a Fever Pitch 1992-ben jelent meg, magyar fordítása 1995-ben készült el Fociláz címmel és 1997-re már az első filmet is leforgatták belőle az angol tévérendező, David Evans rendezésében és Colin Firth főszereplésével. Egy férfi író mivel próbálhatna olvasóközönséget toborozni magának, mi másról írhatna első regényében, ha nem arról, ami a világon a legfontosabb az életében: és ez történetesen a futball. A Fociláz egy teljesen köznapi tematika végletekig tágítása, ugyanis az eredetileg középiskolai tanár, de elsősorban Arsenal-drukker Paul története egy új szemszögből láttatja a szurkolás témakörét, az egyoldalúan addiktív viszonyra helyezvén a hangsúlyt.
A könyv elsöprő sikert aratott, ám a belőle készült filmen már legalább annyian fanyalogtak, mint ahányan az egekbe magasztalták – mindenesetre relatíve sokan megnézték (magyar forgalmazásba nem került.) Bár a film forgatókönyvének elkészítésében maga az író is részt vett (és a filmben is feltűnik egy Arsenal-szurkoló képében), a szurkolás elszánt fanatizmusáról a szerelmi szálra került a hangsúly az elkészült filmben. Ezért, nem ezért, mindenesetre a Fociláznak újabb feldolgozása van készülőben Shawn Levy rendezésében, akit a magyar nézők a Szakítópróba (Just Married) című baklövéséről ismerhetnek. A Hornby-adaptációk terén egyébként nem ez az első alkalom, amikor bizalmat szavaznak a tinivígjáték-készítőknek – az About a Boy című regény feldolgozását 2002-ben az Amerikai pitét jegyző testvérpár, Paul és Chris Weitz készítette – szerencsére teljesen más stílusban.
Ötös toplistába
A következő, és egyesek szerint igazán nagy dobása Hornbynak a High Fidelity / Pop, csajok, satöbbi volt 1995-ben, amelyből 2000-re készült el az adaptáció. A filmben főszerepet játszó John Cusack – producerként – Stephen Frearst kérte fel a film megrendezésére. Már a regény is kultikus tényezővé vált, és a film sem maradt le mögötte kultuszteremtésben. Ismét egy különös függő viszony leírásával szembesülünk, a zenerajongó Rob érzelmi zűrzavarának kontextusában. A megszállott lemezbolt-tulajdonos különös szemüvegen át nézi a világot: ötös toplistába rendez mindent az életben. A film eredendő finomságát a könyvnek köszönheti, a hihetetlen színészi játék már csak hab a tortán, tartós kapcsolatokról összetettebb, kidolgozottabb, kifinomultabb filmet nem nagyon készítettek azóta sem. A Pop, csajok, satöbbi a Fociláz kontextusában olvasva azonban jóval több egy egyszerű, de szellemesen előadott történetnél. Hornby ugyanis már ebben a két regényében is hőstípust teremtett (a további könyvek ugyanezen a vonalon haladnak): a különc főhőst, aki részletes monológokban elemzi a saját viselkedését, életmódját, szenvedélybetegségét és esetlenségét. Szállóige lehetne a Pop, csajok, satöbbi egyik mondata, amelyben Rob a Charlie-hoz fűződő kapcsolatát elemzi: „Két évig voltunk együtt – és én ezt a két évet végiggörcsöltem”. Hornby a hagyományos macho-férfi helyébe egy Új Férfit állít, aki pajzsként tartja elénk saját gyengeségét. Ennek a gyengeségnek csak alkotóelemei az elvakult futballszurkolás, a elitista pózzá merevedő zenerajongás, és majd a teljes nihil az Egy fiúról című alkotásban. Ugyanez a szemléletváltás érzékelhető Hornby nőábrázolásában is: Sarah, Laura, és majd Rachel is a regények világának azon szereplői, akik valamelyest helyt tudnak állni az életben, szemben a csetlő-botló férfi figurákkal, akik leginkább csak eltolják a dolgokat.
Aktívan semmit
Az Egy fiúról esetében a filmkészítéshez szükséges jogokat már a regény elkészülte előtt megvásárolták, 1998-ra ugyanis egyértelműen kiderült, hogy megéri Hornbyt filmre vinni. Arról nem is beszélve, hogy viszonylag könnyű is. Dramaturgiailag jól megírt, fordulatos történetek, amelyekben sok az ún. filmszerű beállítás, különc, de szeretnivaló hősökkel – karakterszínészeknek jutalomjáték, rengeteg életszagú, pergő dialóggal és önelemző monológgal – mindezek filmnyelvre való átültetése szinte már gyerekjáték. A jól felépített történet elviszi a hátán a filmet, mert nincs igazán nagy különbség ezen adaptációk esetében a film és a könyv között, esszenciájában ugyanarról van szó, mindössze a formátum más.
Az előző két könyvben a főszereplőknek még volt valami kötődésük a világhoz, szenvedélybetegek voltak – az Egy fiúról Will-je viszont egész egyszerűen nem csinál semmit. Életét ennek a semmittevésnek az aktív gyakorlása tölti ki és a furcsa kis Marcus feltűnéséig nem is lehet ebből kiszakítani. A modern agglegényéletet képviselő Will távoli rokona a szinglik archetípusának, Bridget Jonesnak, akinek filmes adaptációjában ugyanebben a karakter-szerepben láthattuk Hugh Grantet. Mindkét könyv, illetve film, a Bridget Jones naplója és az Egy fiúról is egy-egy olyan életmódot mutat be, amit egyben halálra is ítél a befejezésben: Will kötöttségektől mentes életében a családi harmónia jelenti a megoldást és Bridgetre is hasonló sors vár a mama kedvence mellett. A 2001-ben íródott How to be good? című regényében Hornby ezúttal a női karakter, Katie Carr belső megformálásával próbálkozik, több-kevesebb sikerrel. Megfilmesítése még várat magára, ezért a következő Hornby-mozink a Fociláz remake-je lesz, várhatóan a 2004-es esztendőben. Addig meg olvassunk és nézzük rongyosra a Pop, csajok satöbbi-t.
