Már a Sorstalanságból tudhatjuk, hogy Koltai Lajos érzelmes filmes. A mély érzéseket pedig hatásos, sőt időnként hatásvadász képekben szereti kifejezni. És nem a forgatókönyv az erőssége, inkább a színészválasztás. Az Este pontosan azt nyújtja, amire az előzmények alapján számítani lehetett: édeskés, festményszerű felvételek, sztárparádé és közhelytörténet. Susan Minot amerikai bestseller-szerző regényéből készült a nem túlságosan bonyolult forgatókönyv, amit akár egy mondattal is össze lehet foglalni: a haldokló énekesnő visszaemlékezik fiatalkora legszebb és legviharosabb szerelmi kalandjára.

A film élet és halál megkerülhetetlen kérdéseiről próbál szólni, az örök emberi hibákról és erényekről, azokról a semmiségekről, amelyek mégis a legfontosabb apróságok az életben. Ekkora feladathoz minimum egy Robert Altman kellene, és persze egy színvonalas könyv. Itt kínálkozik példának Altman búcsúfilmje, amelynek nincs klasszikus története, egyetlen helyszínen játszódik, egyetlen este alatt, neves színészek a szereplői, többek között a Koltainál is fellépő Meryl Streep, és a néző szinte odatapad a képernyőhöz, magához rántja a filmen ábrázolt világ, mert valami olyasmit lát, ami az élethez rendkívül hasonló. Az Este csak szeretne életszerűnek látszani, de éppen a nagy akarás miatt sikertelen a kísérlet.

Nem segítenek a helyzeten a giccsgyanús képek sem: szikrázóan kék tenger, valószerűtlenül zöld mező aranyló kutyákkal, távolba úszó vitorlás, tündérként megjelenő éjszakás nővér. A rendező láthatóan nem akar bízni a színészekben és a történetben, hanem mindenáron lehengerlő képekkel akarja átvinni mondanivalóját. De mi is a rendező gondolata? Hogy a szerelem szép és nemes dolog? Hogy a család a legfontosabb az életben? Hogy gyereket szülni érdemes? Hogy hibázni nem vétek? Földszintes bölcsességek ezek, még egy amerikai filmben is. Koltai már-már amerikaibb az amerikainál. Sikerült a legordítóbb közhelyeket filmje középpontjába állítania.

A színészek nincsenek könnyű helyzetben. A semmiből kellene „jól kijönniük". Lehetetlen feladat. Csak a legnagyobbaknak sikerülhet. Az Este abban a kétszer öt percben válik nézhető mozivá, amikor Meryl Streep és Glenn Close lép színre. Különleges helyzet, hogy Streep és lánya, Mamie Gummer „egymást", a forgatókönyv szerint Lila Wittenbornt alakítják idősebb és fiatal kiadásban. Lila sok év után visszatér haldokló barátnőjéhez, Annhez (Vanessa Redgrave), hogy életük nagy szerelmét, a vonzó Harrist közösen is megidézzék.

Meryl Streep öt perc alatt egy egész sorsot mutat meg. Neki jutnak talán a legborzalmasabban üres mondatok, de ki veszi észre, ha egy nagy színésznő alakítása hitelesíti a szöveget? Hasonló a helyzet Glenn Close-szal is: a fiatal Lila határozottan konzervatív anyját játssza emlékezetesen. Gazdag amerikai családanya, akinek élethivatása a háztartás vezetése és gyermekei életének irányítása. Látjuk pikírtnek, könnyednek, és látjuk, amint ordít a fájdalomtól, amikor fiát autóbaleset éri. Néhány kocka csupán a filmen, két epizódszerep a majdnem két órából. És nincs tovább.

Koltai Lajos azt nyilatkozta, hogy a jövőben kizárólag a rendezéssel fog foglalkozni. Eddigi munkái azonban kétséget keltenek. És vesztes a játszmában Pados Gyula is, aki ugyan operatőrként szerepel a stáblistán, mégis világos, hogy a képekért is Koltai felel. Nem működik az a közös alkotói módszer, ami a Szabó Istvánnal készített filmeken annyira érződött. Koltaival csak több lett a filmiparos, de egyelőre nem nyertünk újabb művészt.