Apátlan nemzedék - SZFE 6x6 diplomafilmek Apátlan nemzedék - SZFE 6x6 diplomafilmek

Apátlan nemzedék

SZFE 6x6 diplomafilmek

A második 6x6-os SZFE-évfolyam diplomafilmjeiben a közös motívum az apák hiánya, de ha valamiben, akkor mentorálásban nem szenvedett hiányt ez a generáció a filmek minősége alapján.

Két évvel ezelőtt voltam legutoljára SZFE-vetítésen, az akkori (az első) 6x6-os évfolyam diplomafilmjeinek szemléjén. A 6x6 annyit jelent, hogy párhuzamosan hat képzésen fejenként hat embert indítanak útjára, a különböző osztályok (rendező, operatőr, vágó, forgatókönyvíró, hangmérnök és gyártásvezető) pedig aktívan dolgoznak együtt a kezdetektől, összeszokott alkotócsapatokat kitermelve. A szimpatikus koncepció első eredményei nem nyűgöztek kifejezetten le, bár már abban a körben is voltak kimagasló alkotások (az agyonsztárolt Betonzaj helyett inkább a kissé alulértékelt / ritkán emlegetett Romanian Sunrise-t emelném ki). Persze az általános elégedetlenségemhez hozzájárult az is, hogy az SZFE mint brand, amely évtizedek óta a legjobb magyar filmesek kitermeléséért felel, magasra tette a mércét. Aki itt tanul, attól elvárja az ember, hogy már az egyetemi rövidfilmjeivel is elvarázsoljon. A második 6x6-os osztály épp ezt tette: gyakorlatilag nem volt gyenge darab, csak jó és még jobb.

Hazudnék, ha azt állítanám, hogy rendkívül sokszínű az a 6+1 alkotás, amelyet a legújabb csapat hozott össze, sőt, szinte láncszerűen kapcsolódnak: mindegyiket párba lehet állítani két másikkal valamilyen szempontból. Az a motívum pedig, amely az összes filmet összeköti, és hol erősebben jelenik meg, hol szinte csak utalásként, az az apák hiánya. Ez az, ami közös nevezőre hozza a kisrealista testvérdrámát a vidéki trash sci-fivel, a flúgos melodrámát a kormánykritikus migránsfilmmel. És legyen bármennyire is indirekt az üzenet, mindegyik film pontos rajzát adja a mai Magyarországnak, annak az országnak, amely a klasszikus családmodell ellenségét a genderszakban látja, nem pedig a csonka családokat kitermelő alacsony életminőségben.

Rónai Domonkos filmje a klasszikus melodráma struktúráját ötvözi a quirky vígjátékok furcsa humorával. A Flip-flop főhőse egy duci tinédzser lány, akit egyedül nevel hasonló testalkatú anyja. Miután folyamatosan kínos helyzetekbe keveri őt az anya, a lány lerázza a túlbuzgó szülőt és immáron egyedül lép ki a nagyvilágba. A naiv fiatalt azonban megalázzák, és a film végén megtörten tér vissza anyja szerető karjaiba. A Flip-flop, miközben számos olyan motívumot hordoz, amely visszaköszön a többi alkotásban, bizonyos szempontból persze kakukktojás: egy operatőrhallgató műve, melyet „hozzácsaptak” bónuszként a rendezőosztály diplomafilmjeihez. Sajnos azonban minőségileg is kicsit kilóg a dramaturgiai hiányosságoknak köszönhetően, a lazán kapcsolódó jelenetekből ugyanis hiába alakul ki egy kerek történet, az egyes puzzle-szemek mintha nem illeszkednének.

Barcsai Bálint filmje is sok kérdőjelet hagy, bár a Graffitiban nem a mikro-szerkezettel, hanem épp az átfogó üzenet hiányával vannak gondok. A blokk egyik legmozisabb alkotása ugyanis azonnal beránt izgalmas képeivel, lassú, sejtető kameramozgásaival, és ötletes, humoros jeleneteivel – azonban a fantasztikumba hajló alapkonfliktus egyszerűen nem vezet sehová. Főhősünk büntetését tölti, ugyanis falfirkáláson kapták. Na, nem suvickolnia kell, hanem őrt állnia egy üres fal előtt, hogy megakadályozza a többi önjelölt művészt a rongálásban. A fiú azonban elpilled az őrbódéba beszökő napsugaraktól, és a következő pillanatban már arra kel, hogy Banksy telepingálta az általa vigyázott falat. A dolog ott lép át abszurdból fantasztikumba, amikor kiderül, a rejtélyes graffitis stenciljei próféciák, hősünk pedig miután önkéntelenül is beteljesít közülük párat, az utolsót már saját akaratából kelti életre. Ha a miértekre nem keressük a választ, a Graffiti egész izgalmas kisfilm lehet. De talán jobb lett volna, ha a fantasy-ökörködés helyett az autoriter hatalom karikatúráját viszi végig a cselekmény, ismerve, hogy milyen messzire el tud menni az állam egy nemkívánatos falfirka eltávolításáért.

Az Asszó se szolgál kielégítő befejezéssel, Fekete Tamásnál azonban nehéz ezt hibaként felróni, a film ugyanis inkább egy metszet, mintsem egy klasszikus fejlődéstörténet. A hallgatag, kisrealista helyzetjelentés egy feszült (fél)testvérkapcsolatba nyújt rövid betekintést, miként a fiatalabbik beiratkozik a vívóegyesületbe, ahova bátyja is jár, és ez konfliktusokat szül kettejük között. A két fiú szöges ellentéte egymásnak, és bár a viszonyok nem teljesen tisztázódnak, ismét egy egyedülálló anya jelenik meg hősünk (a báty) egyetlen nevelőjeként. Vilmányi Benett megigéző játéka mellett a film pedig pont azért erős, mert semmit sem magyaráz túl, és ettől válik nagyon életszagúvá és hitelessé. A következtetéseinket a szereplők apró rezdüléseiből kell levonnunk, és a végén se kapjuk szánkba a tanulságot.

Az Asszó kvázi kistestvére Kölcsey Levente alkotása, a Zabigyerek, mely akár még előzményfilmként is felfogható: hősünk épp olyan csendes, zárkózott, mintha csak a Vilmányi Benett által megformált karakter fiatalabbik énje lenne. Az apátlan kiskamasz féltékenyen szemléli, ahogy anyja egy migránsozó kamionsofőrrel kavar – talán sok ilyet láttunk már (nem migránsozó kamionsofőrt, habár azt is, de most a mostohaapa-fiúgyermek konfliktusra gondolok), és nem is eredetiségével tűnik ki a Zabigyerek, hanem azáltal, hogy a kitartott totálok segítségével még egyet emel az Asszó fojtogató atmoszféráján. Kölcsey Levente filmje már egyenesen fullasztóan nyers és kegyetlen, és feloldozásra itt sem számíthatunk a végén.

A Zabigyerek ellentét-párja Freund Ádám Földiek című rövidfilmje, amelynek szintén egy kiskamasz a főhőse és hasonlóan szegényes vidéki közegben játszódik. Az apa itt azonban még megvan, noha egész nap a ház melletti sufniban eszkábál valamit, a vacsorát is ajtó mellé várja tálcán. Egy este végre elkészül, és a család szemeláttára elrepül az űrbe egy összetákolt űrrakétán. Ami ezután következik, teljesen vad és szürreális, de ha lebontjuk a tudományos fantasztikus komédia rétegét, egy hasonlóan súlyos drámát kapunk, mint a Zabigyerek vagy Asszó – arról, hogy milyen apa nélkül felnőni vagy útközben elveszteni őt. Freund Ádám filmjének tehát sikerül megugrania azt, amit a Graffiti nem tudott: egyszerre tud meglepő, humoros, látványos és friss lenni, miközben megmarad mélynek és jelentéssel telinek is.

A blokk erősebb filmjei közé tartozott a Légmell is, ahol egyenesen a korábbi filmek hiányzó apafigurája a főszereplő: hősünk egy egyedül élő, magányos orvos, akinek egyetlen emberi kapcsolata a lányával van, az is Skype-on keresztül, a nő ugyanis Németországban él. A remetelétből az mozdítja ki a dokit, hogy a társasházban lakó arabok között felbukkan egy segítségre szoruló illegális bevándorló. Hősünk bármennyire is ódzkodik az egésztől, embersége felülkerekedik az előítéletein, az idegen felé nyitás pedig végül a saját problémái megoldásához is utat mutat. A meghurcolt bevándorlók és a kivándorló fiatalok problémáját ügyesen egybegyúró Légmell a blokk legexplicitebb kormánykritikáját fogalmazta meg. Bár a didaktikusság veszélye gyakran fenyeget ilyen témáknál, Fatér Ambrus ügyesen táncol a határon és sosem nem esik át a túloldalra.

Kis Hajni tulajdonképpen migránsok nélkül, de a Légmell női verzióját csinálta meg (sőt, kicsit még az Én, Daniel Blake-et is eszünkbe juttathatja). A Last Call hősnője egy fiatal nagymama, aki elhatározza, hogy kiköltözik lányához Angliába. A film az ő csetlés-botlásáról szól, ahogy ügyetlenkedve, de céltudatosan készülődik a repülőútra: nyelvvizsgázik, beszerzi a kötelező iratokat, megpróbál megválni a szobanövényétől. És bár ez így leírva nem hangzik túl izgalmasnak, Kis Hajni, aki a Szép alakkal már felhívta magára a figyelmet, ezzel az alkotással gyakorlatilag bebetonozta magát, mint a jövő nagy reménysége. Mind forgatókönyv, mind színészvezetés terén bámulatos a film: annyi kis apró humor, vicces szituáció, beszédes arckifejezés, egy-egy snitt erejéig felbukkanó emlékezetes karakter van ebben a nagyon emberi, mégis egy kissé elemelt műben, amelyet legutóbb talán a VAN-ban láttunk. A Last Callt ezek a parányi részletek, nüanszok teszik igazán kiválóvá, sőt varázslatossá, miközben csakugyan fontos társadalmi problémákra világít rá, akárcsak a blokk többi filmje.

Ha másban nem is, egyvalamiben biztos vagyok a vetítés után. Ha ilyen erős osztályokat fog produkálni az SZFE, s ha még hozzávesszük az alulról érkező függetleneket, illetve a reklámipar és más egyetemi filmes képzésekről jövő ígéretes alkotókat, egy idő után már tényleg csak a döntéshozók (Filmalap) ízlésén fog múlni a magyar film minősége, megítélése. Ha így haladunk, lassan ugyanis sokkal több tehetséges rendező lesz a pályán, mint amennyi film készül, így egyre nagyobb marakodás lesz azért a bizonyos csontért, amit az állami támogatás jelent. És akkor már nem lesz mentség az olyan fiaskókért, mint pl. a Dumapárbaj.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Friss film és sorozat

  • Nyolc hegy

    Színes filmdráma, 147 perc, 2022

    Rendező: Felix Van Groeningen, Charlotte Vandermeersch

  • Volt egyszer egy nyár

    Színes filmdráma, 102 perc, 2022

    Rendező: Charlotte Wells

  • Spre nord

    Színes filmdráma, thriller, 122 perc, 2022

    Rendező: Mihai Mincan

  • 65

    Színes sci-fi, thriller, 93 perc, 2023

    Rendező: Scott Beck, Bryan Woods

  • Sikoly VI.

    Színes horror, thriller, 123 perc, 2023

    Rendező: Matt Bettinelli-Olpin, Tyler Gillett

  • Shazam! Az istenek haragja

    Színes akciófilm, kalandfilm, képregényfilm, sci-fi, 130 perc, 2023

    Rendező: David F. Sandberg

Szavazó

Melyik a kedvenc streamingszolgáltatásod?

Szavazó

Melyik a kedvenc streamingszolgáltatásod?

Friss film és sorozat

  • Nyolc hegy

    Színes filmdráma, 147 perc, 2022

    Rendező: Felix Van Groeningen, Charlotte Vandermeersch

  • Volt egyszer egy nyár

    Színes filmdráma, 102 perc, 2022

    Rendező: Charlotte Wells

  • Spre nord

    Színes filmdráma, thriller, 122 perc, 2022

    Rendező: Mihai Mincan

  • 65

    Színes sci-fi, thriller, 93 perc, 2023

    Rendező: Scott Beck, Bryan Woods

  • Sikoly VI.

    Színes horror, thriller, 123 perc, 2023

    Rendező: Matt Bettinelli-Olpin, Tyler Gillett

  • Shazam! Az istenek haragja

    Színes akciófilm, kalandfilm, képregényfilm, sci-fi, 130 perc, 2023

    Rendező: David F. Sandberg