A szemlén bemutatott egyik dokumentumfilmben Fischer István – aki maga is dokumentumfilmes – életéről, pályájáról vall, és azt mondja: „Mindig úgy közelíts egy témához, mintha azt legalább tíz ember nálad sokkal jobban ismerné.”
Ez a mondat jár a fejemben, miközben megpróbálom az ismeretterjesztő blokk valamiféle kivonatát tolmácsolni a kedves olvasónak. Annál is inkább megfontolandó Fischer gondolata, mivel e sorok írója nem filmkritikus, tehát csupán laikus-biológus-filmes szemmel nyújthatja a látottak szubjektív összefoglalóját. Nos, a lényegre térve: az elmúlt évekhez viszonyítva előrelépésként értékelhető az a tény, hogy az idén először külön kategóriába sorolták a tudományos és ismeretterjesztő filmeket. Ebben a blokkban tizenkét filmet mutattak be, ezek közül kb. öt film sorolható a természetfilm kategóriába, három alkotás egyéb témában ismeretterjesztő, és négy film portré jellegű mű.
Portrék, vallomások, dokumentumok
Ki hitte volna, hogy mennyi gondolat és munka áll egy szobor megszületése és köztérre való kikerülése mögött? – teszi fel a kérdést Vékás Péter A szobor című művében. Az alkotó neves magyar szobrászok tolmácsolásában és munkájukon keresztül mutatja be a fa-, bronz- és kőszobrok készítésének a lépéseit. A film szépen fotografált, élvezetes stílusban magyarázza el a különböző munkafázisok eljárásait, miközben alkotóik ars poeticájukról vallanak.
Szintén Vékás Péter filmezte Magyar Tamás Suba subával... című filmjét, mely egy régi magyar kézműves-foglalkozás, a suba-, guba- és szűrkészítés praktikáit mutatja be. A népi öltözködés ezen ruhadarabjait természetes környezetükben, az alföldi pásztorok körében ismerjük meg.
Lakatos Iván A szibériai halott című filmje a közel húsz évvel ezelőtt médiabotrányt kavaró Petőfi-ügy kapcsán végez kutatást. Az akkor felröppent hír szerint Petőfi az 1849-es fehéregyházi csata után állítólag Szibériában, Barguzin faluban tűnt fel, élt Petrovics néven és hunyt el. A filmben megszólaló szakemberek véleménye maradéktalanul meggyőzi a nézőt arról, hogy Petőfi valójában semmiképp sem kerülhetett Barguzinba, továbbá elég nyomós érv az is, hogy ha Petőfi megváltoztatta volna a maga választotta nevét, tulajdonképpen azzal egész addigi életét megtagadta volna. Mégis a film hitelesebb lenne, ha legalább egy ellenvéleményt megszólaltatott volna.
Zajti Gábor alkotása, Az építészet Bartókja portréfilm Medgyaszay István (1877–1959) építészről. Lechner Jenő kortársa a magyar stílus, magyar formanyelv kidolgozásának a legkövetkezetesebb képviselője volt, melynek forrását nem az elmúlt ezer évben Nyugat-Európából beszivárgott hatásokban kereste, hanem – Bartókhoz hasonlóan – a gyökereknél. Évekig járta az országot tanulmányozva, hogy „hogyan oldja meg a nép művészi feladatát”. A film legemlékezetesebb momentuma a Szlovákia területén található rárósmulyadi sírbolt-templom bemutatása, melynek komor, körmükkel magukba vájó férfiangyalai Makovecz Imrét is megihlették a csíkszeredai új katolikus templom tervezésében. A művész fiatalkori, meg nem valósult álmát – egy Magyar Nemzeti Panteon felépítését a Gellérthegyen − szintén Makovecz tolmácsolja a filmben.
Hasonló témájú Duló Károly Országépítő című filmje, mely Kós Károly (1883–1977) építész munkásságát mutatja be. Mint ismeretes, Kós életműve is Medgyaszay céljaival azonos szellemben fogant: a népi építészet feltárása és beépítése az egyetemes kultúrába. A portréfilmekhez tartozik György István A XX. század tanúja – Búza Barna alkotása is, melyben az idős szobrászművész vall pályájáról, életéről és műveiről. A címfelirat, a riporter hangja a hatvan-hetvenes évek dokumentumfilmjeit idézik fel a nézőben, ami azonban egy kicsit zavarta a film élvezhetőségét, az a nem kifogástalan képminőség volt. A film alkotója a 37. Magyar Filmszemlén életműdíjat kapott.
Lakatos Iván A „casus belli” ember című egészestés dokumentumfilmje a Filmszemle ismeretterjesztő blokkjának a fődíjasa lett. A film mindjárt az elején tisztázza a néző számára, hogy mit jelent a „casus belli” kifejezés – egy olyan esemény, amely háború indítására ad okot. Nos, ezek után talán nem nehéz kitalálnunk, hogy Ferenc Ferdinánd portrét fogunk látni: megismerjük a trónörökös magánéletét, betegsége és házassága körüli botrányokat, az árnyalt arcképvázlaton túlmenően azonban a film egy történelmi kor hiteles rajzát és hangulatát is nyújtja, amolyan ideális, mindenki számára emészthetővé dolgozott történelmi lecke (noha a film tekintélyes hossza némiképp igénybe veszi a mindenkori néző türelmét). A film újszerűsége abban áll, hogy a rendező a fentebb leírtakhoz mindössze fotókat, festményeket, grafikákat, levéltári dokumentumokat és helyszíneket (tehát alapjában véve csak állóképeket) használ, melyeken – nem véletlenül – a kamera szinte folyamatosan mozgásban van.
Kutyává válhat-e a farkas?
A továbbiakban tárgyalt alkotások közös jellemzője, hogy természeti, környezeti filmek (noha Kormos Ildikó munkáját nemigen sorolnám ide). Sajnos jelen sorok írójának nincs összehasonlítási alapja az előző filmszemléket tekintve, azt azonban mindenképp örvendetesnek tartja, hogy igenis, van magyar természetfilm, mert olyan fiatal tehetséges alkotók kitűnő műveit láthattuk a filmszemlén, mint Mosonyi Szabolcs, Tóth Zsolt Marcell, Molnár Attila Dávid és Kocsis Tibor. De lássuk őket a vetítés sorrendjében.
Mosonyi Szabolcs Gyapjaspille – Hernyók a pokolból című műve minden tekintetben kiemelkedő alkotás, készítője elnyerte a kategória rendezői díját, valamint 2005-ben az Aranyszem Operatőri Fesztivál díját Természetfilm kategóriában. A gyapjaspille egy, a tölgyerdők lombozatán élő lepkefaj. Kitüntetett figyelmét azzal érdemelte ki, hogy néhány évente tömegesen elszaporodik és a tölgy leveleivel, fiatal hajtásaival táplálkozó hernyók mintegy hadjáratot indítva, az erdők lombozatát tarra rágják. A sajtó által tárgyalt jelenség szenzációhajhász stílusát sikeresen elkerülve, precíz, objektív és rendkívül szórakoztató alkotást láthatunk ezen faj életéről. A National Geographic-hez szokott nézőknek nem kell csalódniuk a képminőség és a stílus tekintetében, mert ez a film minden szempontból (vágás, zene stb.) felveszi a versenyt a nemzetközi produkciókkal.
Hasonló élményben részesíti a nézőt Tóth Zsolt Marcell Egy nap pompa című alkotása is, amely egy olyan vízirovar életébe enged betekintést, melyet az emberek többsége egész egyszerűen csak tiszavirágként ismernek. A tiszavirág egy ún. kérészfaj, melynek lárvája három éven keresztül fejlődik a víz alatt, ahhoz, hogy átalakulása után csupán néhány órát élhessen felnőttként, teljes pompájában: ilyenkor több millió sárga virág (rovar) nászröpte tölti be a folyót. Kiemelendő, hogy a mederben fejlődő lárvákat a helyszínen felvett vízalatti, valamint a mikroszkópikus felvételek mutatják.
Molnár Attila Dávid Farkaslesen című filmje 2005-ös Nemzetközi Tudományos Filmszemle a fődíjas alkotása volt. A film az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Etológia Tanszékének egy többéves, igen érdekes kutatását dokumentálja. A farkas a kutya legközelebbi rokona, evolúciós útjuk néhány tízezer éve vált el, amikoris a kutya az emberhez szegődött, de a két faj még mindig egymással szaporodóképes. A biológus-kutatók azt vizsgálták, hogy ha farkaskölyköket születésüktől fogva emberi gondozásba vesznek és gyakorlatilag kutyaként nevelnek fel, akkor vajon a farkas kutyává fog válni? A humoros helyzetekben bővelkedő film kutyatulajdonosok számára is meglepő információkkal szolgálhat.
Kocsis Tibor Időzített bombák című filmjében mondhatni „vesszőparipájához”, a tiszai ciánszennyezéshez tért vissza. Talán éppen jókor, hiszen a perdosszék bürokratikus dzsungelében már kezdett lanyhulni a közvélemény érdeklődése a továbbra sem megoldott ökológiai veszélyforrások kérdését illetően: Nagybányán továbbra is működik a Transgold Rt., Verespatak továbbra is eltűnni látszik a föld felszínéről és néhol – különösebb médiabotrány nélkül – elszakad egy-egy zagytározó.
Kormos Ildikó Méregkeverők című filmje inkább kultúrtörténeti értekezés, mint tudományos igényű ismeretterjesztő a növényi és állati méreganyagokról, valamint a történelem néhány híres mérgezéses esetéről. Az alkotás Rák József kitűnő operatőri munkáját jegyzi.
Végezetül kiemelném két filmes műhely munkáját: a Lakatos Iván által vezetett Krónika Alkotóközösség, valamint a Molnár Attila Dávid, Mosonyi Szabolcs és Tóth Zsolt Marcell alapította Tudományos Filmműhelyt, melyek az ismeretterjesztő blokk filmjeinek jelentős részét gyártották. Mivel biológusként csupán a természetfilmes mezőnyt vagyok jogosult minősíteni, elmondhatom, hogy ez utóbbi mind szakmai, mind filmes szempontból magas színvonalú volt.
