Kulka János mosolyog, Tenki Réka rémülten rezzen össze, Pindroch Csaba akkurátusan emel egy pattogatott kukoricát az ajkaihoz, míg Nagy Mari önfeledten felkacag. Az október 13–19. között megszervezésre kerülő Magyar Filmhetet népszerűsítő spotban a magyar színészszakma krémje tölt meg egy mozitermet, és míg arcukon tükröződik a vászonról érkező érzelmek sokasága, feltűnik a szlogen: Gyere, ülj mellém! Magyar filmek a moziban. A reklámban látható kellemes atmoszféra azonban korántsem lengi körül a médiában és a filmszakmában egyaránt nagy port kavaró, kvázi titokban létrehozott Magyar Filmakadémiát és a támogatásával létrejövő Magyar Filmhetet. Hogy is van ez?
Az elmúlt három évben elkészült magyar filmeket tervezi bemutatni október közepén a Magyar Nemzeti Filmalap és a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsa a nemrég létrehozott Magyar Filmakadémia közreműködésével.
Újra lesz filmes seregszemle Magyarországon: október közepén magyar filmhetet rendeznek – egyebek mellett erről is beszélt Havas Ágnes, a Magyar Nemzeti Filmalap vezérigazgatója a Variety filmes folyóiratnak adott interjújában a Karlovy Vary-i Filmfesztiválon.
Filmszalagok, múzsák, földgolyók, békák, bogarak márványtalapzaton vagy sötét félgömbön, bronzból vagy gipszből, arannyal vagy rézzel futtatva, festve vagy kerámiabevonattal... Lehetetlen vállalkozás a világ összes filmes díját felleltározni, hiszen jelenleg nem létezik olyan adatbázis, amely az összes filmfesztivált és filmdíjat tartalmazná (még az IMDb sem teljes). Mégis érdekes kaland kinyomozni az egyes díjak eredetét, és a legőszintébben rá lehet csodálkozni arra, hogy milyen szobrocskákkal jutalmazzák a világ egyik-másik csücskén a filmeseket.
Idén elmaradt a filmszemle, helyette az Uránia filmnapokat szervezett, hogy mégse teljen el az év a magyar film ünneplése nélkül, mert szerencsére magyar filmek vannak, csak nem ideiek.
Jó nevű rendezők változó színvonalú munkái,félig-meddig ismeretlenek sikeres próbálkozásai, hosszú éveken keresztül forgatott filmek vagy televíziós szösszenetek, ismeretterjesztő vagy dokumentarista stílus, kellemes meglepetések vagy „kiszámítható” színvonal – talán így foglalhatnánk össze vázlatpontokba szedve az idei Szemle dokumentumfilmjeit. A témájuk, munkamódszerük vagy stílusuk miatt legérdekesebbek közül szemelgettük. Gondolatainkban végig ott bujkált a mi lett volna ha? kérdés: mi lett volna, ha az idei szemle versenyfesztiválként működött volna, mely filmek szerezhették volna meg a díjakat?
Három vetítési blokkban is találkozhatott animációs filmekkel idén a „filmszemléző”. A befutott rendezők felnőttekhez szóló filmjeit különválasztották a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem diákjainak munkáitól, illetve szombat és vasárnap délelőtt vetítettek egy gyerekeknek való válogatást. Szokás szerint rengeteg ötlet, kreativitás és animációs technikák sokasága sorakozott a vásznon.
