Ambiciózus film meglepően jó színészgárdával, és sok kihagyással – talán így lehetne egy mondatban jellemezni Allen Hughes krimi-thrillerjét, melyet úgy tűnik, csupán a történet inkoherenciái ébresztette kérdések képesek felszínen tartani. Brian Tucker első forgatókönyve biztosra megy: nagyvárosi bűnözéstől a politikai korrupcióig mindent tartalmaz, ami egy echte kortárs krimihez kell, a Megtört város mégis jobban megállta volna helyét ’40-es évekbeli film noir-ként, mint napjainkban játszódó „autentikus” történetként.
Talán túl sok már az olyan krimi, melynek lételeme a nagyvárosi bűnözés, a Megtört város is ebből táplálkozik: Billy Taggart (Mark Wahlberg) New York-i ex-zsaru, akit a Nagy Alma polgármestere, Hostetler (Russell Crowe) kénytelen a nép kedvéért lemondatni, miután állítólag önvédelemből lelőtt egy gyilkost a város egyik nyomornegyedében. Hét évre rá Billy magándetektívként dolgozik, arcátlan voyeurizmusa már-már méltóságon alulinak tűnik, mikor váratlan felkérést kap a polgármestertől, hogy leleplezze felesége (Catherine Zeta-Jones) hűtlenségét. Hostetler felkérését az éppen folyó választások motiválják, felesége és a vélt szerető közti kapcsolat nem kerülhet a tabloidokra. Zeta-Jones a szokásos trófea-feleség szerepében egész meggyőzőnek tűnik, és látszólag Hostetler politikai opponense, a reformer Jack Valliant (Barry Pepper) kampányfőnöke, Paul Andrews (Kyle Chandler) a szerető.
Ezen fejleményekkel egyidőben tárulkozik ki a történet egy másik szála, a főhős magánélete, melynek egyes részletei nem igazán dramaturgiailag motiváltak. Billy barátnője, Natalie Barrow (Natalie Martinez) egy indie filmben kap főszerepet, melynek premierjén Taggart kelletlenül részt vesz, keményfiúként nem érzi elemében magát az általa „metroszexuálisoknak” gúnyolt színészek társaságában. A szóban forgó film megmutatásának szinte semmi egyéb funkciója nincs, mint egy kvázi-szexjelenet beépítése a képbe, mely ugyan Taggart részéről undort és barátnője hűtlenségének gyanúját kelti, de Natalie ezúttal kiesik a képből, többé nem jelenik meg a történetben. Billy, aki mellesleg ex-alkoholista is, újra elkezd inni, azonban ez hosszútávon semmiben sem befolyásolja vagy nehezíti életét.
Az események tovább bonyolódnak, mikor Cathleen Hostetlertől megtudjuk: egyszerű hűtlenségnél sokkal komolyabb dologról van szó. Billy hezitál, de az inkrimináló fotók a polgármesterhez kerülnek. Talán ez az a pontja a történetnek, mikor a néző úgy érzi, még nincs minden veszve, hiszen most rendkívül furfangos politikai lobbizással a képeket Hostetler saját előnyére fordítja, de a következőkben a kampányfőnököt holtan találják, továbbá kiderül, hogy Valliant a szeretője, valamint fény derül a polgármester zseniálisan gonosz tervére, és ellenségei is megmutatkoznak: Fairbanks (Jeffrey Wright) rendőrkapitánynak ugyanis már régóta fűlik a foga a polgármesterre. Valliant és kampányfőnöke eddig titkos kapcsolata nem sokat nyom a latban a történet szempontjából, csak arra jó, hogy nyomatékosítsa: az utóbbi tényleg nem a polgármesternével hált. Főhősünk persze rájön, hogy a polgármester kijátszotta, és a kampányfőnök halála az ő lelkén szárad, de ez nem eredményez különösebb lelki konfliktust, eltökélten az igazság keresésének nyomába ered, de folyton rossz kérdéseket tesz fel, és rossz konklúziókat is von le. Az nem igazán érthető, hogy a polgármester rendeletére elkövetett gyilkosság miért nem elegendő utóbbi lecsukására, de Billy ámokfutása során egy óriási (természetesen pénz körül forgó) összeesküvést fedez fel, melynek kulcsát éppenséggel a kampányfőnök volt tanítványa szolgáltatja.
A dramaturgiai pontatlanságok, a nem elég alapos karakterrajz és a nem minden esetben érthető vagy motivált kapcsolatok, szituációk idézik elő a Megtört város vesztét. A zavarosság egyben átok és áldás is: egy idő után nehezen követhető a narratíva, a kapcsolatok és az ezek mögött rejlő szándék nem éppen kristálytiszta, de a szaggatott mozgalmasságot kénytelenek vagyunk mégis tágra nyílt szemekkel figyelni, hála Tom Duffield látványtervezőnek és Ben Seresin operatőri munkájának, mely azt is jól álcázza, hogy a New York-ban játszódó történet nagyrészét New Orleans-ban forgatták.
