A Nürnberg a címbéli per évfordulójára készült, időszerűségét egyrészt ez adja, másrészt a nácizmushoz hasonlító szélsőjobboldali eszmék felerősödése az Egyesült Államokban.
Az Ördögűzés önreflexív stílusával igyekszik kiemelkedni a tucathorrorok közül, a filmkészítés apparátusát leleplező történet azonban leginkább főszereplő sztárja, Russell Crowe hullámvölgybe jutott karrierútját tükrözi.
A dzsungelhadviselés az amerikai háborús filmek Rorschach-tesztje, a morális meghasonulás, az elveszettség, a nemzeti trauma és az ismeretlen ellenségtől való rettegés terepe. A Maga a pokol címéhez híven szintén ebbe a fülledt purgatóriumba dobja Sam bácsi fiait, de megreked a macsó melldöngetés szintjén.
A Szunnyadó vérebek gyakran amatőrnek ható, direct-to-video stílusban dolgozza fel E. O. Chirovici alapul szolgáló detektívregényét. A történet hiába kívánja megidézni az ezredforduló csavaros elmejátékfilmjeinek tematikáját, az alzheimeres nyomozó főszereplő mindig pár lépéssel a nézők mögött jár az ügy felderítése során.
Julius Avery ismét haknizik: szupranaturális horrorfilmjéből hiányzik bármiféle fantázia, alig kifogásolható profizmusának köszönhetően mégsem marad teljesen érdektelen. Hála Istennek és Russell Crowe-nak.
A Téboly volt az egyike annak a kevés nyári filmnek, amellyel a moziforgalmazók végül rizikózni mertek. Utólag érthető, hogy miért nem dugosgatták hímestojásként egy nagy 2021-es mozi-újranyitásig.
Hónapokig tartó kényszerű szünet után a Téboly premierjével indultak újra az észak-amerikai mozik azokban az államokban, amelyekben annyira visszaszorult a pandémia, hogy már biztonsággal kinyithattak.
