Apichatpong Weerasethakul: Lung Boonmee Raluek Chat / Boonmee bácsi, aki képes visszaemlékezni korábbi életeire Apichatpong Weerasethakul: Lung Boonmee Raluek Chat / Boonmee bácsi, aki képes visszaemlékezni korábbi életeire

Reinkarnációs változatok majomjelmezre

Apichatpong Weerasethakul: Lung Boonmee Raluek Chat / Boonmee bácsi, aki képes visszaemlékezni korábbi életeire

ÉRTÉKELD A FILMET!
Boonmee bácsi, aki képes visszaemlékezni korábbi életeire
Apichatpong Weerasethakul
2010
Boonmee bácsi, aki képes visszaemlékezni korábbi életeire

Boonmee bácsi, aki képes visszaemlékezni korábbi életeire

Adatlap Filmadatlap Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint: 7 10 1

7

A látogatók szerint: 9

9

Szerinted?

0

A 2010-es Cannes-i Filmfesztiválon az Arany Pálmát Apichatpong Weerasethakul Boonmee bácsi, aki képes visszaemlékezni korábbi életeire című munkája kapta. Különösebb értékelő visszhang nem követte a díjkiosztót, talán mert a rendező munkái nem ismertek annyira, és azok világát egy szakadék választja el az európai filmekéitől. Persze a zsűri döntésére teljes joggal bólinthattak rá a szakavatottak: a Boonmee bácsi egyedülálló és mágikus – de mindenképp jelentkezzen, aki érti.

Bár valószínűleg egy ilyen kérdésfeltevés eredendően hibás. A problémát az okozza, hogy ha mindenáron kategóriákba kívánjuk tuszkolni a filmet, akkor leginkább a szürrealista – non-lineáris cselekményvezetése miatt – és a mágikus realista – a hirtelen feltűnő majomszerű szörnyek és a szellemek természetes jelenléte miatt – világokhoz tudjuk kötni. Ezzel magához a filmhez mégsem kerülünk közelebb: egy szürrealista alkotás célja kifejezetten a nézői elvárások kikosarazása azzal, hogy formabontó, vagy hogy a lineáris cselekményvezetést felrúgja – s Weerasethakul filmjeivel kapcsolatban ugyan bosszankodhatunk, hogy jól átvágott minket, de mivel filmjeiből a „lényegteremtő” attitűd szikrája is hiányzik, igazságtalan lenne. A mágikus realista világok szabályszerűségeire pedig hamar ráérez a befogadó, különösen filmen, mert azok képi metaforái nagyon is konkrét földi dolgokra vonatkoztathatók, ám Weerasethakul esetében egyáltalán szó sincs ilyesmiről: akármennyire figyelünk (vagy éppen kikapcsoljuk értelmünket, ravaszul tudván, hogy itt a megfejtés nem bekiabálásra megy), nem jutunk el az áhított megértéshez.

Mindamellett – az egyébként thaiföldi, de a filmezést Chicagóban tanuló – Weerasethakul pályájának ez az egyik legszabálytalanabb filmje, amennyiben beszélhetünk ilyesmiről egy ennyire minden konvencióra fittyet hányó alkotónál. A Szindrómák és egy évszázad és a szélesebb körben jobban ismert Trópusi betegség szerkesztési módja még nem annyira logikátlan: rá tudunk mutatni olyan kapcsolódási pontokra, ahol a rendező felborít minden szabályt. A Szindrómák egymásután mesél el két hasonló szerelmi történetet, a Trópusi betegség első fele egy homoszexuális kapcsolat, a második fele a tigrissé változott szerelmes és az őt vadászó másik fél harca az őserdőben. A Boonmee bácsiból viszont a történetnek ez a fajta kettőzése – amelybe a logikát keresők valamennyire belekapaszkodhatnának – is teljességgel hiányzik.

Boonmee bácsi veseelégtelenségben szenved, így családja ápolására szorul. Megjelenik egy családi rokon szelleme, és egy másik rokon, aki halála után majomemberré változott. A család a látogatókról azt feltételezi, hogy azért jöttek, mert Boonmee-t akarják elvinni a túlvilágra. Majd ezzel párhuzamosan látjuk, amint egy hercegnőt (valamikor a régmúltban) egy tavacska partjára viszik szolgálói, ahol együtt hál egy harcsával. A további cselekményt fölösleges lenne ecsetelni, mert ezután minden egyenes vonalvezetést nélkülöz, a rendező inkább a nagyon erős, mégis szikár, de egyszerre hallucinatív beállításokra helyezi a hangsúlyt.

A filmet legokosabb a képzőművészet felől megközelíteni: Weerasethakul maga is több video-installáció elkészítésben részt vett, a Boonmme bácsival pedig a film általa szűkösnek tartott formanyelvén való áttörést sürgeti. Több jelenete valóban video-installációra emlékeztet, emellett Weerasethakulnál jól megfér a régi filmjátszás, a régi, szándékosan elavult filmes trükkök használata – lásd a világító szemű, láthatóan emberek játszotta majmok példáját. Ezzel Weerasethakul hidat képező alkotó a legrégebbi és a legújabb filmes kifejezőeszközök között. A Boonmee bácsi közepén vetítet képsorozat, amelyen katonák fenyegetik fegyverrel a majomjelmezbe öltözött figurákat, önálló installációként is megállná a helyét, bár kétségtelen, hogy kissé erőltetettnek, művészieskedőnek éreznék, viszont így, hogy ezt a filmet szakítják meg, új értelmet kapnak, és igazi katartikus képsorokká válnak: Weerasethakul arra mutat rá, hogy mennyi féle módja lehetséges a képzőművészet és a film összeházasításának.

A másik – általunk szintén nehezen megközelíthető – értelmezési tartomány a távol-keleti filozófia és vallás irányából lehetséges. A Boonmee bácsinak éppen ez az igazi erőssége: a rengeteg jó ötlet, ironikus jelenet, installációszerű bevágások, szürreális víziók még önmagában, pusztán a „semmi”, a kiüresedés metaforájaként nem érdemelnének ekkora figyelmet. Ebből a szempontból is nehezen köthető az avantgárd irányzathoz: nem a lázadás dühe szülte a filmet, hanem egy mélyen vallásos, a hétköznapi életet csodaként megélő alkotói attitűd. A forgatókönyv egy kolostori apát – akit Weerasethakul a reinkarnáció feltétlen híveként személyesen is ismert – által kiadott könyv alapján készült: Boonmee bácsi valóban létező alak volt, s egy ízben leperegtek lelki szemei előtt előző életei. Weerasethakul nagyszerű képi formába önti az olvasottakat, a film médiuma lesz az, aminek segítségével valóban bele tudunk illeszkedni mások életébe, a reinkarnációk közötti párhuzamokra építve.

Így a Boonmee bácsi túllép – cannes-i díjon innen és túl – az „érdekes kísérlet” és a díjazandó művészfilm kategórián, és egy érzéki, egyedülálló, drámai filmalkotássá válik.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
Boonmee bácsi, aki képes visszaemlékezni korábbi életeire

Boonmee bácsi, aki képes visszaemlékezni korábbi életeire

Színes vígjáték, fantasy, 114 perc, 2010

Rendező:
Szereplők: , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

7

A látogatók szerint:

9

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

  • Jurassic World: Világuralom

    Színes akciófilm, kalandfilm, sci-fi, thriller, 146 perc, 2022

    Rendező: Colin Trevorrow

  • Enfant Terrible

    Színes életrajzi, filmdráma, 134 perc, 2020

    Rendező: Oskar Roehler

  • A keltetés

    Színes horror, 86 perc, 2022

    Rendező: Hanna Bergholm

  • Rhino

    Színes bűnügyi, filmdráma, 101 perc, 2021

    Rendező: Oleh Szencov

  • Escape from Mogadishu

    Színes akciófilm, filmdráma, thriller, 121 perc, 2021

    Rendező: Seung-wan Ryu

  • Playground

    Színes filmdráma, 72 perc, 2021

    Rendező: Laura Wandel

  • Luzifer

    Színes filmdráma, horror, 103 perc, 2021

    Rendező: Peter Brunner

Szavazó

Melyik a kedvenc Cronenberg-filmed?

Szavazó

Melyik a kedvenc Cronenberg-filmed?

Friss film és sorozat

  • Jurassic World: Világuralom

    Színes akciófilm, kalandfilm, sci-fi, thriller, 146 perc, 2022

    Rendező: Colin Trevorrow

  • Enfant Terrible

    Színes életrajzi, filmdráma, 134 perc, 2020

    Rendező: Oskar Roehler

  • A keltetés

    Színes horror, 86 perc, 2022

    Rendező: Hanna Bergholm

  • Rhino

    Színes bűnügyi, filmdráma, 101 perc, 2021

    Rendező: Oleh Szencov

  • Escape from Mogadishu

    Színes akciófilm, filmdráma, thriller, 121 perc, 2021

    Rendező: Seung-wan Ryu

  • Playground

    Színes filmdráma, 72 perc, 2021

    Rendező: Laura Wandel

  • Luzifer

    Színes filmdráma, horror, 103 perc, 2021

    Rendező: Peter Brunner