Az Európai Filmakadémia tegnap közzétette az idei Európai Filmdíjak dokumentumfilmes szekciójának a jelöltlistáját.
A 14 film között ott van a Barótról indult Skovrán Tünde Who I Am Not című, román többségi, nemzetközi együttműködéssel készült alkotása, valamint a besztercei születésű Vlad Petri Între revoluții (Between Revolutions) című román-horvát filmje – mindkettő dokincubatoros fejlesztésű produkció.
A Who I Am Not érzékeny potréfilm két dél-afrikai szereplőről, akiknek a biológiai neme olyan egyértelmű, mint az őket körülvevő társadalom alkotóinak nagyrészéé: interszex emberek, mindkettejük teste hordoz férfi és női jegyeket is, bár egyikük ünnepelt szépségkirálynő, másikuk harcos, férfiként élő aktivista. A film Skovrán Tünde első egészestés rendezői munkája, ősbemutatója az SXSV fesztiválon volt, azóta versenyzett és díjat is szerzett pl. Thesszalonikiben és Krakkóban.
Művészember nem lehet aktivista – Interjú Skovrán Tündével a Who I Am Not című dokumentumfilm apropóján
Éppen tíz éve, hogy a Filmtett először készített interjút Skovrán Tündével. Akkor egy ambíciós fiatal színésznő mesélt Barótról Sepsiszentgyörgyön, Kolozsváron és Bukaresten át Los Angelesbe vezető szakmai kalandokról, magyar színpadokról és román nyelvű nagyjátékfilmes szerepekről. Egy évtized múltán a világ egyik legnagyobb filmfesztiváljáról jött a hír: Skovrán Tünde az austini South By Southwesten mutatta be első egészestés rendezői munkáját, a Who I Am Not című dokumentumfilmet. Ez az első román (ko)produkcióban forgott film, amely eljutott a SXSW-re. A két dél-afrikai, interszex szereplő, Sharon és Dimakatso öt évig készült portréját legközelebb Új-Zélandon, Ausztráliában, Barcelonában majd Krakkóban vetítik, és egy romániai filmfesztivál [update, mert most már nyilvános az információ: a TIFF] is műsorra tűzte. A film apropóján beszélgettünk alkotói váltásokról, politikai korrektségről, ördögűzésről, és főképp az emberi nem sokszínűségéről.
Vlad Petri egyórás dokumentumfilmje a Berlinalén debütált, elnyerte a Fórum szekció FIPRESCI-díját, majd nyert többek közt a ZagrebDox regionális mezőnyében és a kolozsvári TIFF-en is. Az Între revoluții története az 1970-es években kezdődik, amikor két bukaresti egyetemista lány életútja különválik egymástól: Zahra hazamegy Iránba, Maria itthon marad; későbbi levelezésükből kiderül, hogyan éltek egy-egy forradalom árnyékában, beszámolóik hangjukat hallatni próbáló nőkről, különböző irányokba haladó országokról szólnak.
A 14 díjesélyes alkotás összesen 16 EU-s és EU-n kívüli ország filmeseinek együttműködése nyomán jött létre, kettő híján az összes koprodukció, java részük francia többségű, vagy francia részvételű. Az akadémia szabályzata szerint ahhoz, hogy e listára felkerülhessen, a filmnek 2022. június 1-je és 2023. május 31-e között kellett legyen a bemutatója, és európai, vagy itteni menekültjogi státuszú, vagy legalább öt éve Európában alkotó személy kellett rendezze.
Az akadémia részben már ismertette a nagyjátékfilmes mezőny filmjeit is. A 19 alkotás között van pl. a Tűzpiros égbolt (Afire, r. Christian Petzold), az Egy zuhanás anatómiája (Anatomie d'une chute, r. Justine Triet), a Rigó, rigó, Szederinda (Blackbird, Blackbird, Blackberry, r. Elene Naveriani), a Hulló levelek (Fallen Leaves, r. Aki Kaurismäki), a Cerrar los ojos (r. Víctor Erice) és a The Happiest Man in the World (r. Teona Strugar Mitevska) is.
A következő hetekben az Európai Filmakadémia 4600 tagja megnézi a versenybe került filmeket, és szavaz a kedvencére. A jelöltlistát november 7-én teszik közzé, a díjátadót pedig december 9-én, Berlinben tartják.
