Van valami rejtélyes és megfejtésre váró azon vallásos közösségek ajtai mögött, ahova kívülállónak lehetetlen a bejutás, így nagyjából csak az innen levált egyének tudják elmesélni saját élményeiket.
Észak-Macedóniában elég, ha elhalászod a keresztet a férfiak elől, és máris áll a bál. A Lux-díjas Isten létezik, és Petrunijának hívják erről mesél meglepő visszafogottsággal, mégis hatásosan.
Egy meghatározó regénysorozat már nagyon várt tévés adaptációja: egy történet, ahol olyan kis semmiségekkel foglalkoznak, mint pl. a vallás autoritása, az eredendő bűn, párhuzamos világok, valamint a lélek és a felnőtté válás. Persze vannak benne beszélő, páncélos jegesmedvék, mi sem természetesebb ennél.
A film megtekintése után azon gondolkoztam, hogy tudja-e az európai mozinéző más szemszögből nézni Zurbó Dorottya filmjét, mint a sajátjából? Mennyire tud ez a néző azonosulni a film főszereplőjével, a szomáliai menekült Kafiával? Hiszen már maga a név is mintha a kávébarna bőrszínre utalna az európai fül számára – holott ennek a hangzásbeli egybeesésnek nemigen lehettek tudatában az eredeti szomáliai névválasztáskor.
Sokszor és sokféleképpen mesélték már el annak a férfinak az életét, aki meghalt bűneinkért a kereszten. Garth Davis rendező legújabb filmjében a jól ismert bibliai történetet használta fel egy költői cél érdekében: hogy igazságot szolgáltasson Mária Magdolnának.
A színdarabnak indult, majd mozgóképes formát is öltött Mártírok olyan aktuális problémákat feszeget, mint a vallási fundamentalizmus és az abból könnyen kialakuló Messiás-szindróma. A kamaszkorral járó természetes lelki-fizikai változásokkal, valamint az őt körülvevő világgal szemben tehetetlen Veniamin teljes mellszélességgel fordul a szemellenzős hit felé, hogy idővel maga is istent játsszon.