Ami az enyém, az a tiéd is – Justin Baldoni: It Ends with Us / Velünk véget ér

2024. augusztus 21. – írta Siklódi Lehel

A Velünk véget ér a klasszikus hollywoodi melodráma stílusjegyeit továbbvive (és néhol mégis a műfaji elvárásokkal szembemenve) mesél a családi traumák kegyetlen körforgásáról. Justin Baldoni filmjének ellentmondásosságát az is jelzi, hogy az elkoptatott klisék és a tabudöntögetés jól megférnek egymás mellett.

A burzsoázia egyhangú bája – Maïwenn: Jeanne Du Barry – A szerető

2023. október 12. – írta Vigh Martin

Maïwenn legújabb rendezése (ami egyben Johnny Depp nagy visszatérése) az idei Cannes-i Fesztivál nyitófilmjeként debütált. A sztárszereposztáson és a jól hangzó tematikán kívül ezt nem sok minden indokolta: a Jeanne Du Barry – A szerető vonalas történelmi szappanopera, amit néhány kreatívabb jelenet ment meg a teljes kudarctól.

Gengsztertorzó – Ben Affleck: Live by Night / Az éjszaka törvénye

2017. január 20. – írta Jakab-Benke Nándor

Nem ez Ben Affleck első bűnfilmje, sőt, nem is ez az első Dennis Lehane-adaptációja, Az éjszaka törvénye valahogyan mégis visszalépés – Affleck rendezői karrierjében és az egyre bővülő Lehane-filmográfiában is.

Kern, amikor vígjátékot csinál a rákról – Kern András: Gondolj rám

2016. január 22. – írta Sándor Anna

Lépést tartani a korral és méltósággal megöregedni egyenként is kihívást jelent, de ha az ember egy kifejezetten rá épülő filmben bukja el ezeket, az már több, mint kínos. Kern András legújabb filmjével viszont nem is az a legnagyobb probléma, hogy a kutya sem hiszi el, hogy ez a megereszkedett, 58 évesnek hazudott férfi lenne a különböző életkorú női szereplők számára a vágy titokzatos tárgya; és még csak az sem, hogy mintha megállt volna benne az idő, és csak a kötelező termékelhelyezések emlékeztetnek arra, hogy már nem a 90-es években vagyunk. Hanem az, hogy a megúszásra játszik.

Arábiai Russell – Russell Crowe: The Water Diviner / Akihez beszél a föld

2015. július 31. – írta Csiger Ádám

Russell Crowe nem csak főszereplőként, de debütáló direktorként is jegyzi új munkáját. Dolgozata ez alapján éppúgy lehet személyes és művészi darab, mint rendezői kihívásokat nem sűrűn tartogató iparosmeló.

Élj a mának és a többiek – Ben Stiller: The Secret Life of Walter Mitty / Walter Mitty titkos élete

2014. január 6. – írta Jakab-Benke Nándor

A Walter Mitty titkos élete az ősöreg amerikai „merj nagyot álmodni!” újabb reinkarnációja. Ben Stiller rendező-főszereplő mert ugyan nagyot álmodni, de közben felébredt.

Az újrakezdés könnyedsége – Tom Hanks: Larry Crowne

2011. július 12. – írta Kovács Patrik

Adott a 90-es évek legnagyobb sztárjai közül kettő, egy tündérmesébe illő narratíva a talajvesztett amerikai átlagember lelki újjászületéséről, egy börleszkes elemekből és bájos szerelmi szálból összegyúrt cselekményvilág, és még a humor sem altesti tájékok vagy felszínre áramló testnedvek köré hurkolódik. Az utóbbi években jobbára producerként serénykedő Tom Hanks egyszemélyes produkciója lágyan csiklandozza a rekeszizmokat, és másfél órára elűzi a borút a néző feje felől, de ez jobbára a nagyszerűen megírt főszereplőnek köszönhető.

A bűn a büntetés – Cristi Puiu: Aurora / Virradat

2010. június 8. – írta Oláh-Badi Levente

Az aurora latinul hajnalt jelent, ami tökéletesen értelmezi, szublimálja, félkövéresíti az új, háromórás Cristi Puiu-film tartalmát. Körülbelül olyan hajnalról van szó, amire másnapos fejjel ébredünk, félig kijózanodva, fáj mindenünk, bánt a napfény, de fel kell kelni, szerepet kell vállalni. Persze az erőviszonyok azonnal adottak egy ilyen reggelen...

Clint Eastwood mozgó (arc)képei – Egy rendhagyó rendezői pályaív Hollywoodban 1.

2009. november 25. – írta Papp Attila Zsolt

Ha nagyvonalakban próbáljuk áttekinteni, a történet úgy kezdődött, hogy a Névtelen Ember belovagolt a westernműfaj lassan elsivatagosodó tájaira, és nemhogy kilovagolt volna onnan, de – filmtörténeti léptékkel mérve – egyre több és nagyobb területeket hódított meg. Termékeny és sokoldalú életművét alaposan áttekinteni legalábbis egy kismonográfia terjedelmi kereteire lenne szükség.

Apák és fiúk – Tóth Barnabás: Rózsaszín sajt

2009. szeptember 15. – írta Jankovics Márton

Tóth Barnabás első nagyjátékfilmje nem hagy maradandó nyomot a nézőben, pedig összességében szerethető kis mozi. Fő gyengesége, hogy az ügyesen megírt dialógusok ellenére is túlzottan steril, sablonos marad. A Rózsaszín sajt tehát – címét meghazudtolva – színtelen, szagtalan, de amíg a szánkban tartjuk, egész kellemes íze van.