Káin és Ábel a rengetegben – Benjamin Brewer: Arcadian / Amikor leszáll az éj

2024. június 5. – írta Kovács Patrik

Hallatlanul alacsonyra helyezi a lécet az idei nyárelő első Nicolas Cage-filmje: az Amikor leszáll az éj olyasfajta posztapokaliptikus családi horror, mely minden egyes műfajelemével pimaszul kényelmes biztonsági játékot űz, de sekélyessége és arcpirító egyszerűsége ellenére sem lehet haragudni rá.

Amerikai Szétesett Államok – Alex Garland: Civil War / Polgárháború

2024. április 11. – írta Papp Attila Zsolt

Garland új filmje nem posztapokaliptikus, hanem apokaliptikus: azt mutatja meg, hogyan történik meg és miként néz ki egy ország (és egy civilizáció) összeomlása – és azt feszegeti, mi lehet ebben a mi felelősségünk.

Ah, már megint egy posztapokalipszis! – Kristina Buožytė, Bruno Samper: Vesper

2022. november 25. – írta Hegyi Damján

A Vesper által felvázolt világban a mezőgazdaság megszűnt, a föld állatai elpusztultak a különféle biotechnológiákkal való kísérletezéstől.

Tom Hanksszel, egy kutyával és egy robottal nem lehet mellélőni – Miguel Sapochnik: Finch

2021. december 1. – írta Polák Zsóka

A Finch ennek ellenére mégsem telitalálat, csupán egy melankolikus és kedvesen bájos történet – már amennyire bármi kedves és bájos lehet a kipusztult Földön.

A csend nem elég? – John Krasinski: A Quiet Place Part II / Hang nélkül 2.

2021. június 16. – írta Jakab-Benke Nándor

Érthető, sőt, elfogadható az alkotók késztetése: ha egy kisköltségvetésű high-concept thrillerünk váratlan siker, akkor próbáljuk meg továbbfejni. Az már kevésbé elfogadható, hogy megelégedtek az alapötlet walkingdeadesítésével.

Valami bűzlik Las Vegasban – Zack Snyder: Army of the Dead / A halottak hadserege

2021. május 28. – írta Gaál Csaba

Zack Snyder 80 millió dollárból készített zombifilmet a Netflixre, amihez minden kreatív szabadságot megkapott. Azt viszont igazából csak találgatni lehet, kinek volt gyümölcsöző ez az együttműködés.

Az EU, ha rosszat álmodik – Philip Koch: Tribes of Europa / Európa a jövőben

2021. március 9. – írta Farkas Boglárka Angéla

Az Európa a jövőben sokat markol és keveset fog. Philip Koch sci-fi opusza nagy csalódás, mégis úttörőnek számít az európai sorozatgyártásban, ráadásul kiindulópontja egy sajátosan európai aktuálpolitikai problémát helyez középpontba.

Szerelem, te mutáns szörny! – Michael Matthews: Love and Monsters

2020. december 22. – írta Sztercey Szabolcs Benedek

A Love and Monsters címet meglátva az ember valószínűleg valamiféle kellemetlenül ügyetlen, nívótlan bóvlira gondolhat, de meglepetésünkre ez csak részben igaz, hisz a szóbanforgó film, ha semmi kimagaslót nem is mutat a nézőnek, semmiképp nem nézhetetlen, sőt, akár a „könnyed szórakozás” jelzős szószerkezet is megilletheti. Ha összeeszkábáljuk például Az út (The Road), Zombieland és főleg a Papírvárosok (Paper Towns) című filmeket, akkor megkapjuk a Love and Monsters-t, ami végsősoron egy posztapokaliptikus coming-of-age road movie kaland-vígjáték.

Az eljövendő vég traumája – A posztapokaliptikus film vágyszerkezete

2020. november 28. – írta Tóth Zoltán János

Jelen tanulmányban a trauma fogalmát vizsgálom, hogy utat találjak annak a magyarázatához, hogy a filmes apokaliptikus víziók miért jutnak jelentős piaci szerephez és figyelemhez a posztmillenáris filmkultúrában. A trauma elméleti beágyazottságának köszönhetően ez a vizsgálat elkerülhetetlenül a pszichoanalízis érvrendszerére támaszkodó értelmezést feltételez.