A bennünk élő alien – Jonathan Glazer: Under The Skin / A felszín alatt

2014. augusztus 21. – írta Soós Tamás

Aki azt hiszi, mutálódott harci teknősök és robotéletre kelő autók a legbizarrabb lények, amit a kortárs mozi fel tud mutatni, az nézze meg A felszín alatt című filmet. A Kubrick-hagyaték örököseként, valamint a Köpök a sírodra kifordításaként is elkönyvelhető sci-fi az év egyik leghangulatosabb és legkülönösebb filmje.

A hétköznapi őrület meséi – Darren Aronofksy-portré 1.

2013. február 25. – írta Kovács Patrik

Meglehet, filmográfiája csupán öt tételt számlál, az idén negyvennégy esztendős Darren Aronofsky a kortárs amerikai függetlenszektor egyik legeredetibb szemléletű rendezője. Filmjei minden esetben egyedi formakinccsel bírnak, tematikus magjuk viszont jórészt azonos: erkölcsi vagy egzisztenciális homályzónában rekedt hősökről, vágy és realitás, idea és test, dicsőség és hübrisz ellentétéről regélnek.

A holtág sodrásában – Apichatpong Weerasethakul: Hotel Mekong / Mekong Hotel

2012. szeptember 28. – írta Jankovics Márton

Vannak filmek, melyeknek a rövidség a fő erényük – az alig egy órás Mekong Hotel minden kétséget kizáróan ezek közé tartozik. Az Arany Pálmát nemrégiben bezsebelő Apichatpong Weerasethakul legújabb alkotása nem több, mint egy hevenyészett mozgóképes vázlat, melyre fel vannak ugyan firkantva a thai mester jól bejáratott motívumai, de csaknem teljes mértékben nélkülözi a korábbi filmek szuggesztív erejét.

Kísérleti művészetek találkozója lesz Nagyváradon

2012. május 28. – írta a szerk.

Június 1–2-án ad otthont az Experimental Arts Meeting első kiadásának a nagyváradi Sonnenfeld-palota és Moszkva Kávézó. A filmvetítések, kiállítások, koncertek megtekintése díjtalan.

Testetlen képek – Fliegauf Benedek: Tejút

2008. október 10. – írta Pálos Máté

[kritikaíró pályázat] Sok szempontból úgy tűnik, Fliegauf Benedek Tejút című filmje egy távoli naprendszerből pottyant a magyar nézőközönség lába elé. Még a rendező korábbi munkáihoz, a szintén epizodikusan építkező Rengeteghez és a meditatív képi világú Dealerhez képest is alapvetően újszerűen hat.

Képhatár = szemhatár – Fliegauf Benedek: Tejút

2008. február 4. – írta Margitházi Beja

„Formalista blöffnek” és „zen műremeknek” egyaránt nevezték már a fesztiváljárta Tejutat − Fliegauf szerint ez is azt bizonyítja, hogy Rorschach-próbaként működő filmje tulajdonképpen nézőjét teszteli. Ez valóban szinte törvényszerű akkor, ha valaki minimalista stílusban forgat, egy olyan pofonegyszerű alapötletből, amit szinte lehetetlen elrontani.

„Kedves Lányom!” – Beszélgetés Szirtes Andrással

2006. május 15. – írta Pócsik Andrea

Szirtes András ma is fontos szerepet tölt be a magyar kísérleti filmkészítésben, a késő hetvenes és a nyolcvanas évek Balázs Béla Stúdiójának pedig egyik meghatározó személyisége volt. A műfaj marginális volta miatt nevét talán kevesebben ismerik, pedig a Hajnal, Madarak és Gravitáció című műveivel méltán vívta ki a hazai és külföldi szakma elismerését. Szirtes már ebben az időszakban elkezdte kamerával vezetett naplója „megírását” – Napló 1–14. –, amelynek folytatását vagy egyik alfejezetét a tavalyi filmszemle játékfilmjei között láthattuk Dear Daughter címmel. Lánya növekedését, kettőjük kapcsolatának formálódását rögzítette a kislány születésétől hét éves koráig.

Szabálytalan, fekete-fehér gyöngyszemek – Avant-Garde: Experimental Cinema of the 1920s and 30s

2006. március 15. – írta Margitházi Beja

Két DVD-nyi közismert, sokat emlegetett, de ritkán látható avantgárd gyögyszem jelent meg a Kino on Video kiadásában. Gyönyörű fekete-fehér képek a mozinak abból a hőskorából, amikor a művészek már kezdtek ráérezni arra, mi mindenre lehet(ne) a celluloidot használni.

Az eget látni és a földet hallani – Interjú James Benning amerikai kísérleti filmessel

2005. április 15. – írta Gyenge Zsolt

Az egyik filmjében tíz, egyenként tíz perces beállításban láthatunk különböző ágdarabokat, a másikban tizenhárom tavat ugyanígy. James Benning amerikai kísérleti filmes legújabb filmjeit idén vetítette a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál Forum szekciója; a matematikus képzettségű, a struktúrát, illetve az ehhez kapcsolódó időbeliséget kutató filmessel itt beszélgettem.

A kísérleti és kisjátékfilm szabadsága – 36. Magyar Filmszemle – Budapest, 2005. február 1–8., Kísérleti és kisjátékfilmek

2005. március 15. – írta Ilyés István (Iván)

A filmszemle utolsó kisjátékfilm-vetítését követő közönségtalálkozón, a műsorvezető feltette az alkotóknak azt az evidensnek tűnő kérdést, hogy mi kell ahhoz, hogy a kisjátékfilmből egyszer nagyjátékfilm legyen. Az alkotók általában mentegetőztek, pénzhiányra hivatkoztak. Az utolsó film alkotói (Gayer Zoltán – Molnár Péter: A karusszel rítus) azonban éppen ellenkezőleg, azt válaszolták, hogy az ő filmjük kisjátékfilm-szerkezetét, stílusát, megvalósítását e műfajon belül hordozza, tehát nem is akar nagyjátékfilm lenni.