„Legjobb hang nélkül filmet nézni...” – Ben Meade előadás- és vetítéssorozata a kísérleti filmről – Sapientia-EMTE, Kolozsvár, 2004. március 8-9.

2004. április 15. – írta Blos-Jáni Melinda

Kevésbé szokványos dolog manapság, ha valaki akadémikus, pl. filmtörténet és -elmélet-oktatással és -kutatással foglalkozik, és filmrendező is egy személyben. Ben Meade élő példája annak, hogy ezek a „filmes" szerepek nem zárják ki egymást. A kettő összefüggése, koherenciája ebben az esetben egyrészt az értelmezési regiszterként választott kognitív filmelméletnek tudható be, másrészt a nyíltan vállalt személyes involváltságnak.

Egy kis finomka „glitch” – Beszélgetés Csiki Csabával

2004. március 15. – írta Szabó Péter

Arról, hogy milyen előnyei vannak a ferde kameraállásnak, hogyan változik át a bakelit lemez álmos bakterré, és miért a forgatás a legjobb a filmkészítésben?

Szobrászkodás testtel, térrel, fénnyel és idővel* – Grunwalsky Ferenc: Táncalak

2003. december 15. – írta Pócsik Andrea

„Azt mondja a lélek a testnek: Megjártam minden járatod, folyosód, üreged, A hajadtól a lábad körméig betöltelek magammal. Most repülj. És a test szárnyak nélkül, sután fölemelkedik.”**

Romépítészet – Rendezőportrék: Jeles András

2003. január 15. – írta Gelencsér Gábor

Jeles András rendezői arcéle az utóbbi három évtized magyar társadalmi, politikai és művészetelméleti kontextusában szcenírozható. Paradigmákkal és hagyományokkal szembeni ellenállása mögött felsejlik a rájuk való utal(t)ság, talán ezért is írhatja a portré szerzője, hogy „Jeles kívülállása: kimászás a romok alól”.

Az önreflexió után: a történet előtt, a képek között, a szavak mögött – Jean-Luc Godard: Éloge de l'amour / A szerelem dicsérete

2002. szeptember 15. – írta Pethő Ágnes

Hány dimenziója lehet egy filmnek? A mozivászonnak önmagában hat: a képkivágás oldalai felé nyitó négy irány, az, ami a látható kép előtt van, és az, ami mögötte. Ez utóbbi kettő a filmen mutatott történetnek idővonatkozásban is szerves része, hisz amit előbb láttunk, az értelmezheti a későbbieket, amit pedig később látni fogunk, az elé várakozással nézünk.