Baszk boszorkányok – Pablo Agüero: Akelarre / Coven of Sisters / Boszorkánygyülekezet

2021. március 26. – írta Szabó Gergely

A spanyol filmakadémia ide gáláján a Goya-díjat öt kategóriában az Akelarre című félig spanyol, félig baszk nyelven játszódó film nyerte el. Bár az alkotás 2020-ban került bemutatásra, a Netflix idén március közepe óta sugározza Coven of Sisters címen, így a szélesebb közönségnek is hozzáférhetővé vált a 17. századba kalauzoló filmdráma.

A bosszú pasztellszínű angyala – Emerald Fennell: Promising Young Woman / Ígéretes fiatal nő

2021. január 21. – írta Rácz Viktória

Az Ígéretes fiatal nő főhőse esténként járni sem tudó részegnek adja ki magát, hogy móresre taníthassa az őt felkaroló és állapotát kihasználni készülő férfiakat. Emerald Fennell rendezői debütálása hasonlóan veri át a nézőket, bár ez esetben cseppet sem bánjuk: előzetesen tipikus rape and revenge sztorinak adja ki magát, miközben élvezettel forgatja ki a műfaji elvárásokat.

Egy nadrág még nem csinál női egyenjogúságot – Martin Provost: La bonne épouse / Hogyan legyél jó feleség

2020. július 9. – írta Polák Zsóka

Ki-ki döntse el a maga, hogy a Juliette Binoche-feminizmus-francia vígjáték trióval mennyire lehet biztosra menni, ám a Hogyan legyél jó feleség? egyértelműen bemutatja, hogy még innen is lehet csúfos bakot lőni.

4 hónap, 2 hét, 1 nap – Eliza Hittman: Never Rarely Sometimes Always / Soha, néha, mindig

2020. július 8. – írta Soós Tamás

Amerikában az abortusz végletekig átpolitizált téma, ezért ritkán készül róla film, pláne olyan, amely a hitviták mögé néz, egyenesen a nők érzéseire, fájdalmára, tapasztalatára. Eliza Hittman ezt a hiányt pótolja, remekül: a Never Rarely Sometimes Always a jövő évi Oscar egyik slágerfilmje lehet.

Kinek a teste? – Carlo Mirabella-Davis: Swallow / Nyelés

2020. július 6. – írta Gyöngyösi Lilla

Egyszerre nyomasztó testhorror és tabudöntögető társadalmi dráma: a Nyelés sajátos nyelven szól hozzá az elmúlt évek egyik legfontosabb közéleti kérdéséhez.

#Homemakerlifesmatter – Dahvi Waller: Mrs. America

2020. június 10. – írta Incze Kata

Ha gyanútlanul, a történelmi tények ismerete nélkül esünk neki a Mrs. America első részének, könnyen azt hihetjük, hogy egy intelligens nő háziasszonyi szerepkörből való kitörését, közszereplővé, majd szabadszellemű feministává válását fogjuk végigkövetni a hátralévő nyolc részben.

Pop, pasik, satöbbi – Sarah Kucserka, Veronica West: High Fidelity

2020. május 30. – írta Galaczi Zsófia

Nick Hornby kultikus regényét húsz évvel ezelőtt már egy szintén kultikussá vált film formájában is megismerhette a nagyközönség, jó szívvel ajánlva azt férfiaknak-nőknek vegyesen, de azért mégiscsak egyértelműen férfi szemszögből ábrázolva, amire a magyar cím (Pop, csajok, satöbbi) csak ráerősített. Vajon mozgóképes szentségtörés-e egy ilyen alapanyaghoz hozzányúlni s még inkább: „nőiesíteni” azt? Az érzékeny periódusban akár egyetlen hétvége alatt is gyomorrontás nélkül fogyasztható High Fidelity szakítós toplistája mikor máskor, mint Valentin-napon debütált a Hulun.

A feminizmus létezik, és a Balkánon is utat tör magának – Teona Strugar Mitevska: God Exists, Her Name is Petrunya / Isten létezik, és Petrunijának hívják

2020. február 23. – írta Polák Zsóka

Észak-Macedóniában elég, ha elhalászod a keresztet a férfiak elől, és máris áll a bál. A Lux-díjas Isten létezik, és Petrunijának hívják erről mesél meglepő visszafogottsággal, mégis hatásosan.

Egy szakítás története – Cathy Yan: Ragadozó madarak (és egy bizonyos Harley Quinn csodasztikus felszabadulása) / Birds of Prey (and the Fantabulous Emancipation of One Harley Quinn)

2020. február 10. – írta Farkas Boglárka Angéla

A komor, szociális érzékenységű Phillips-féle Joker után megérkezett az exbarátnő, Harley Quinn, hogy feje tetejére állítsa ezt az őrült világot. A Ragadozó madarak egy szaturált színekben pompázó agymenés, rengeteg akcióval és extrém feminizmussal, de minden túlzása ellenére szórakoztató film kerekedett belőle.

Susan Sontag és a film

2020. február 5. – írta Fám Erika

Susan Sontag elsősorban teoretikusként ismert, esszéi, valamint fotóról, betegségről, AIDS-ről, háborúról szóló tanulmányai szereztek nemzetközi hírnevet neki. Filozófusként, íróként, tanárként, politikai aktivistaként, színházi és filmrendezőként is tevékenykedett, öt regény, három dráma szerzője. Továbbá négy játékfilm rendezője és forgatókönyvírója is volt, amelyek 1969-1983 között készültek.