Le az alufóliával! – Peter Avanzino: Futurama – Into the Wild Green Yonder

2009. március 30. – írta Plájás Erzsébet

Kihívóan friss, intellektust és reflexiókat párbajra hívó interaktív darabja a Futurama-filmek negyedik (és az előrejelzések szerint sajnos egyben az utolsó) egész estés animációja, az Into the Wild Green Yonder. Humorának még a szkeptikusok sem tudnak ellenállni: a legújabb Futurama-animáció cinizmusáért, iróniájáért és paródiáiért lehet és érdemes rajongani.

Az osztrák film rövid története 2. – A „feel bad movie” fővárosa

2008. május 12. – írta Löwensohn Enikő

Manapság leáldozott a nosztalgikus-zenés osztrák filmek csillaga. A hideg, elemző art-mozi és a felvilágosító ökofilmek vannak divatban. Mintha ellensúlyozni igyekeznének azokat a hosszú évtizedeket, amikor az osztrák filmmel a könnyed szórakozást, a jó kedélyt és a szentimentális humort asszociálta a világ.

Film és feminizmus találkozása

2003. május 15. – írta Farkas Zita

Egy pillanatra sem állítanám, hogy a filmek a valóság tükörképei, hanem egy adott valóságba, és ebben az esetben a valóságon egy adott történelmi és társadalmi kontextust értek, ágyazott történetek. Nem egy üres légtérben készülnek, ami azt jelenti, hogy magukon viselnek egyfajta ideológiai köpenyeget.

Ez a fekete zongora… – A női tekintet lehetőségei és a vágy képei Jane Campion Zongoralecke című filmjében

2003. május 15. – írta Kérchy Anna

Jane Campion a hagyományos elbeszélőműfaj keretein belül problematizálja a női reprezentáció kérdését olyan közkedvelt, díjnyertes és, szinte populárisnak mondható, nőfilmekben, mint a Janet Frame újzélandi írónő élete által ihletett Angyal az asztalomnál (An Angel At My Table, 1990), a Henry James-regényből készült Egy hölgy arcképe (The Portrait of a Lady, 1996), vagy a saját forgatókönyvére épülő Zongoralecke (The Piano, 1993), amely különösen alkalmas a női tekintet szubverzív lehetőségeinek ábrázolására.

Keresni és megtalálni

2002. május 15. – írta Hollósi Laura

1997 májusa lehetett. Ültem Rebecca Bell-Metereau¹-val szemközt, miután bemutatkoztam neki, és elmondtam, hogy filmes témából szeretném írni a mesterfokozati szakdolgozatomat. Ő beleegyezett, hogy felügyelje és segítse a munkámat, és megkérdezte, hogy pontosan miről szeretnék írni. „Hát . . . rendezőnők filmjeiről” – mondtam. „Úgy általában, vagy egy rendezőnőről?” – kérdezte még. Erre azonban már nem tudtam válaszolni, mert még semmiről nem döntöttem ezen a ponton. Ő pedig azt mondta, ha döntöttem, keressem meg újra.