Amit a víz adott nekem – Mark Stephen Johnson: When In Rome / Minden kút Rómába vezet

2010. április 29.

Mark Stephen Johnson (Szellemlovas, Daredevil - a fenegyerek) úgy gondolta, tesz egy kis pihenőt a kemény akciófilmek után, és levezetésként vászonra skiccel egy könnyed romkomot. Reméljük, ezután hosszú ideig nem támad kedve vakációzni.

A farm, ahol (f)élünk – Vincent Patar, Stéphane Aubier: Panique au village / Pánikfalva

2009. szeptember 24.

Történetünk főszereplői – Ló, Indián és Kovboj, a három műanyagfigura – boldog kommunaként éldegélnek egy tanyán. A Ló születésnapjára kitalált kerti sütő megépítéséhez azonban a megrendelt 50 helyett 50 milliárd darab tégla érkezik meg. A kezdeti probléma rövidesen elhalványul, ugyanis hőseink olyan kalandokat élnek át, amelyhez képest a brikett-többlet igazán bagatellnek mondható.

Csipke, tweed, celluloid – Anne Fontaine: Coco avant Chanel / Coco Chanel

2009. július 9.

Az utóbbi években kétségtelenül reneszánszát éli az életrajzi filmek műfaja. Így nemcsak a nemzeti ikonok nevét lehet újrafényezni, hanem szerencsésebb esetben a film alkotói egy-két Oscar szobrot is aratnak.

Emigrán-sokk – Csupó Gábor: Immigrants – Jóska menni Amerika

2008. november 4.

Ha Fritz Lang anno nem is készített filmet arról, hogy hogyan hagyta el Németországot, a 20. század utolsó éveiben a filmkészítők fokozatosan feltárták a vándorlás tapasztalatát, valamint azt, hogy miképp tud az ember a kultúrák határmezsgyéjén egyensúlyozva élni. Virsliajkú hősök, szexista poénok és vaskos viccek Csupó Gábor filmjében.

Csador-humor – Marjane Satrapi: Persepolis

2008. október 11.

[kritikaíró pályázat] Mit jelent a bécsieknek Irán? Marjane –Satrapi Persepolis című filmje szerint: a közel-keleti vademberek földjét. S az irániaknak Bécs? A Sacher-tortát és Romy Schneidert. A kultúrák ilymódon való találkozásában próbál eligazodni és helyét meglelni egy iráni kamaszlány, Marje.