A vámpír halála – és feltámadása – Beletekintettünk az első Drakula-film remake-jébe

2019. július 10. – írta Papp Attila Zsolt

A Drakula halálát a Sapientia celluloid filmes műhelyének résztvevői forgatják újra, Lakatos Róbert vezetésével.

Száműzöttek kódája – Pawel Pawlikowski: Zimna wojna / Cold War / Hidegháború

2018. december 22. – írta Iszlai József

Az Ida fergeteges sikerét követve Pawel Pawlikowski előlépett egy dallamosabb érzékenységű történettel, amely két ember lehetetlen szerelmét dolgozza fel, enyhítve a második világháború utáni Lengyelország sajgó valóságán.

Merengő – Alfonso Cuarón: Roma

2018. november 5. – írta Rakita Vivien

Alfonso Cuarón eddigi legszemélyesebb és 2018 leggyönyörűbb filmje, a Roma szívet melengető és magával ragadó, ráadásul Guillermo Del Torónak máris az egyik kedvenc filmje – egy Oscar-díjas rendezőnek pedig talán érdemes hinni.

Szászszorszörnyek – Szász János filmjeiről

2018. január 29. – írta Ritter György

Akár életének egyes évtizedeit is jelképezhetnék Szász János filmjei, aki hatodik nagyjátékfilmjével rukkolt elő idén. A mozgóképei mellett több itthoni és külföldi színpadi rendezést jegyző életmű íve gyorsan rákanyarodott a karcos, darabjaira tört álomképek univerzumából a szinte „akadémikus” letisztultságú pszichologizálásba, a sors elvont drámaiságának ábrázolásába.

A szép, a rossz és a csúf – Szász János: A hentes, a kurva és a félszemű

2018. január 25. – írta Papp Attila Zsolt

Ha létezik easternes elemeket is felvillantó noir/expresszionista kamaradráma, akkor A hentes, a kurva és a félszemű erre a példa. Szász János leporolta a két világháború közötti időszak egyik leghírhedtebb magyarországi bűnügyét, és egy izgalmas, bár inkább stiláris-formanyelvi szempontból érdekes alkotást készített belőle.

Az Y generáció világa – Túri Bálint Márk: No Place Like on the Road / Legjobb úton

2017. szeptember 28. – írta Szabó R. Ádám

Fekete-fehér nyitóképek, halk, kellemes zene, főszereplőnk gitártokkal a hátán, és még egy macska is feltűnik az utcán – nehéz nem gondolni a Llewyn Davis világa c. Cohen-testvérek filmre, és azt gondolni, hogy a Legjobb úton magyar szemszögből mesél egy démonaival küzdő zenészről és sorsáról, azonban ennél azért szerencsére többről van szó.

A bűntudat ötven árnyalata – François Ozon: Frantz

2017. május 18. – írta Rácz Viktória

A legszívszorítóbb emberi drámák még mindig a háborúhoz köthetők, valószínűleg ezért nem tudják a filmrendezők elengedni a világháborús történeteket. François Ozon egy 1932-es filmet, Ernst Lubitsch Broken Lullaby című alkotását dolgozta fel, az eredmény pedig egy szép, de felejthető történet lett a háborút túlélők csillapíthatatlan bűntudatáról.

Az emberek, akik ott se voltak – Török Ferenc: 1945

2017. február 28. – írta Papp Attila Zsolt

Két zsidó leszáll a vonatról, és felbolydul egy egész település mikrotársadalma. Ha egy mondatban akarnánk összefoglalni Török Ferenc új filmjét, azt mondhatnánk, hogy a (kollektív) számvetésről  és önvizsgálatról szól. De annál azért jobb film, mint hogy egyetlen – közhelyes – mondatban foglaljuk össze.

Pehelysúlyú művészfilm – Juho Kuosmanen: Hymyilevä mies / Olli Mäki legboldogabb napja

2016. december 20. – írta Dobi Ferenc

A finn film számára a nagy áttörés még várat magára, de az Olli Mäki legboldogabb napja egy határozottan jó irányba tett lépés.

Túlérlelt, de zamatos – Robert Rodriguez, Frank Miller: Sin City: A Dame to Kill For / Sin City: Ölni tudnál érte

2014. augusztus 26. – írta Kovács Patrik

Robert Rodriguez váratlan mértéktartásról tesz tanúbizonyságot: van bátorsága ellenállni a mai folytatásfilmek logikájának. A Sin City második része nem kísérli meg hatványra emelni a nagy előd erényeit, nem akar még nagyobb, még hangosabb, még látványosabb lenni. Megmarad hát stílusos, rendkívül szórakoztató neonoir kábulatnak – e minőségében pedig szinte tökéletes produkció. Csak nem remekmű.