Kritika | Pawel Pawlikowski: Zimna wojna / Cold War / Hidegháború Kritika | Pawel Pawlikowski: Zimna wojna / Cold War / Hidegháború

Száműzöttek kódája

Pawel Pawlikowski: Zimna wojna / Cold War / Hidegháború

ÉRTÉKELD A FILMET!
Hidegháború
Pawel Pawlikowski
2018

A Filmtett szerint: 9 10 1

9

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

Az Ida fergeteges sikerét követve Pawel Pawlikowski előlépett egy dallamosabb érzékenységű történettel, amely két ember lehetetlen szerelmét dolgozza fel, enyhítve a második világháború utáni Lengyelország sajgó valóságán.

Mire a Hidegháború romániai forgalmazásba került, már öt elismerést is kapott az Európai Filmakadémiától Sevillában – a legjobb film, forgatókönyv, rendezés, vágás, és legjobb női főszereplőnek járó díj után szinte felesleges egy egekig dicsőítő kritikát írni. Tény, hogy jó a film. Marad néhány megjegyzés, amely a művet egy másik megvilágításba tudná helyezni. Pawlikowski drámája egy lengyel népi kórus futótűzszerű sikerére fűzi fel Wiktor (Tomasz Kot), a karmester, és a cselszövő Zula (Joanna Kulig) szerelmi történetét. A nő sejtelmes múltja elől rejtőzködik, belopja magát a kórus és vezetőjének szívébe, történetük egy közös taktus útjára indul. A vezetőség fokozott politikai nyomása miatt Wiktor otthagyja a kórust, s így útjaik Zulával elválnak. Innentől a történet különös, szinte kémfilmes fordulatokkal szembesít, amelyek néha a hihetőség határát érintik.

A modern filmre emlékeztető operisztikus találkozások kibontakozását egy olyan zenei válogatás kíséri, amely nem csak korhűen reflektál a kor politikai valóságára, hanem ízléses allegóriával követi a film belső állapotát. A történet zenei világa szervesen a történetmesélés és a világ felelevenítésének része. Karöltve a szerelemmel, az ének a háború nyomdokaiba lép, népdalgyűjtésből merül a műdalok kórusműveibe, majd lepattan egy párizsi jazz-kocsmába, erős párhuzammal érzékeltetve a személyes és kulturális értékrend átalakulását a film szereplőiben, avagy a regenerálódó lengyel köztudatban.

Pawlikowski jeleneteinek füzére a poszt-háborús zeitgeist egyetlen szellemi menedékét, a transzcendens szerelmet keresi a kommunista blokkon át a késő ötvenes évek párizsi kultúrmenedékéig. A szeretők találkozása minduntanalan körülményes, reményeket romboló, s talán túlságosan is fragmentált, ha a film szerkezetére gondolunk. A villanásnyi terjedelmű jelenetek gyakran darabosra szaggatják a viszony átélhetőségét, skiccesebbnek hat néhány jelenet, ezzel ellentétben pedig a szereplők kissé felnagyított, karikírozott ábrázolásokban jelennek meg. Wiktor és Zula a világháború lengyel utóéletének típusai, vándorló szerelmük furcsán forgatja a megrendezett világ realista kulcsát. A történet darabossága sokszor nagyon jó megoldásokat ajánl vágásban, gyakran mesteri időérzékkel van kigondolva egy helyzet elbeszélése, máskor viszont pont szétesik a központi szerkezet ritmusa, kitartott fekete kockákkal szökünk egyik jelenetből a másikba, a folyamatos időugrások kizökkentőek. A szinte húsz évet átívelő krónika óriási időket présel egymás mellé, ezt szerintem pont az érzelmi azonosulás lehetősége sínyli meg, mivelhogy az élet jókora cafataiból szövődik a történet. Mi inkább a lopakodó lelkek szemtanúi maradunk az idő sakktábláján. Emiatt a filmet nehéz megélni, inkább egy viszony keresztmetszetének az ábrázolása marad.

Mindennek ellenére a Hidegháború egy mérnöki igényességgel szerkesztett film, és élmény végignézni. Alkalmanként szívemhez szólt, és nem gondoltam, hogy egy tiltott csók a sarkon, néhány Curtiz-filmből kirántott replika mind-mind jól tud működni, ha elfogadom azt, hogy a rendező vállalt nagyításokkal és az általa beállított realizmus felpuffasztásával dolgozik. Lukasz Zal operatőr az Idából már ismert stilisztikai eszközöket használ, erős monokróm képeket látunk, szabályosan szerkesztett mélység és kompozíció keretezi a filmet, s egyszerre valami sajátos nagyságrend is beférkőzik a képi világba, amely jól támogatja az érzelmi, történelmi, és nem utolsó sorban, zenei vonulatát a filmnek.

Az „euró-lamentációs” divatot kerülő alkotás hálás és gyakran ízléses megoldásokkal operál. Üdítő érzés a tragikumot egy olyan lírai megközelítésből figyelni, ahol nem egy áldozati szerepkör, majd ennek a feloldozása vonz, hanem a közös, de lehetetlen vágy tüze. Ilyen értelem szerint Pawlikowski ügyesen kerüli történetének kecsegtető árnyvilágát, nem oltja be happy enddel sem, hanem kegyesen az elmúlás irányába lép, mint egy épp befejeződő dallam, amit a vászon túloldalán tapssal várnak.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
Hidegháború

Hidegháború

Fekete-fehér filmdráma, háborús, romantikus, 88 perc, 2018

Rendező:
Szereplők: , , , , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

9

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

  • A sziget szellemei

    Színes filmdráma, 109 perc, 2022

    Rendező: Martin McDonagh

  • Babylon

    Színes filmdráma, vígjáték, 189 perc, 2022

    Rendező: Damien Chazelle

  • Taximetriști

    Színes vígjáték, 97 perc, 2023

    Rendező: Bogdan Theodor Olteanu

Szavazó

Melyik filmnek drukkolsz az idei Oscaron?

Szavazó

Melyik filmnek drukkolsz az idei Oscaron?

Friss film és sorozat

  • A sziget szellemei

    Színes filmdráma, 109 perc, 2022

    Rendező: Martin McDonagh

  • Babylon

    Színes filmdráma, vígjáték, 189 perc, 2022

    Rendező: Damien Chazelle

  • Taximetriști

    Színes vígjáték, 97 perc, 2023

    Rendező: Bogdan Theodor Olteanu