„Szükségünk van arra, hogy valós embereket és valós történeteket lássunk” – Beszélgetés Biró Boróka operatőrrel

2025. április 9. – írta Jakab-Benke Nándor

Az Anul nou care n-a fost operatőrével a bukaresti pályakezdésről, a mestereiről, a többszörösen díjazott film vizuális identitásáról, de a jövőről is beszélgettünk.

Meghalt Cselényi László

2024. június 25. – írta a szerk.

Hosszú betegség után, 73 éves korában, tegnap délelőtt elhunyt Cselényi László rendező, a Duna Televízió egykori elnöke.

„Ki kell nyílni egy kicsit külföld felé” – Beszélgetés Méder Tamással és Dunai Lászlóval

2024. május 23. – írta Jakab-Benke Nándor

Egy cigarettacsempész lánya átértékeli apjáról szóló emlékeit – erről szól a cannes-i La Cinef (korábbi nevén: Cinéfondation) szekcióban bemutatkozott Praeis (It Will Pass, magyarul kb. Majd eltelik) című litván-angol dráma, amelyet Dovydas Drakšas rendezett, és amelynek stáblistáján négy magyar nevet is találunk. Ebből hárman erdélyiek, és három különböző útvonalon érkeztek a diplomafilm színes, nemzetközi stábjába. A közel félórás alkotás operatőrével és vágójával, Méder Tamással és Dunai Lászlóval beszélgettünk.

Az építész, aki az Úrnak is tervezett – Beszélgetés Egyed Csongorral, a Szegény párák art director asszisztensével

2024. április 19. – írta Mihály László

Az idei Oscar-gála több díját is elnyerő Szegény párák stáblistájának jelentős részét magyar nevek teszik ki – számos magyarországi gyártócsapat dolgozott főként a látvány megtervezésében és elkészítésében. Egy csíkszeredai építész, Egyed Csongor is közéjük tartozik, vele beszélgettünk a díszlet mögötti világról.

Kolozsvári kockák – Pillanatkép az erdélyi magyar filmes műhelyekről 1.

2020. május 7. – írta Zsizsmann Erika

Milyen aktív magyar filmes műhelyek működnek Erdélyben, mit forgatnak épp, milyen forrásokhoz férnek hozzá, és hogyan érintették őket 2020 tavaszán a járványügyi korlátozások? Sorra kérdeztük őket, az első részben a kolozsváriak válaszolnak.

Félre a valósággal, és elő azzal, amit forgatókönyvírásból tanultunk! – Interjú Tudor Giurgiuval, a Miért én? (De ce eu?) rendezőjével

2015. március 5. – írta Nagy Boglárka

A Miért én? (De ce eu?), az idei év egyik berlinálés román filmje már a mozikban van, és a színészek – Tudor Giurgiu rendezővel az élen – az ország városait járják, hogy minél több nézőhöz jusson el. Épp csak egy rövid beszélgetésre lehetett elcsípni a turné két állomása között, hogy kivételesen ne arról beszélgessünk, hogy politikailag mennyire aktuális a valós tényeken alapuló politikai thrillere, hanem hogy többet tudjunk meg a forgatókönyvírás kínjáról és a színészek kiválasztásáról.

Jaj, összedőlt a kincstár! – Fischer István emlékére

2014. december 17. – írta Gáspárik Attila

Fischer István filmjei, portréi mozgóképes emlékezetként maradnak meg a romániai magyar közösség számára, emlékként, jelként és intő kézként. Békés nyugalmat neki. Köszönünk neked mindent.

A Filmtett a (sárga) csikók közé csapott

2014. október 3. – írta Papp Attila Zsolt

Megkezdődött a 14. Filmtettfeszt, amely egyre „pánerdélyibb”: idén már tíz városban tekinthetik meg a legújabb magyar filmeket az érdeklődők. A megnyitón átadták a Sárga Csikó Díjat, és a jelenlévők megismerkedhettek a Médiatanács Magyar Média Mecenatúra programjának részleteivel.

Néha a lehetetlent is kísérteni kell – Beszélgetés Kovács András filmrendezővel

2013. november 22. – írta Jakab-Benke Nándor

A 88. évét idén betöltő Kovács Andrásról mostanában keveset hallani, pedig valaha a magyar filmkészítés élbolyába tartozott. Hideg napok című filmje „a budapesti tizenkettő” egyike, rendezője a Magyar Mozgókép Mestere, Kossuth-díjas és más díjak kitüntetettje. Kevesen tudják róla, hogy erdélyi, kidei származású, épp ezért ő volt az egyik díszvendége az idei kolozsvári Filmtettfesztnek, ahova három filmjét kísérte el. A még mindig nagy mesélőkedvű és -tehetségű filmessel a vetítések után beszélgettünk, az akkori hatalmas anekdotafüzérnek egy erősen rövidített változatát olvashatják alább.

Super 8-as kamerával az „aranykorban” – Interjú Haáz Sándorral

2012. július 23. – írta Blos-Jáni Melinda

Ma a szentegyházi zenetanárként ismerjük, de gimnazista korában animációs filmeket készített, később Super8-as privát felvételeket. Az interjúban arról mesélt, hogyan lehetett filmezőgépet, nyersanyagot beszerezni, milyen filmklubba lehetett járni a kommunizmus idején: azaz megtudhatjuk milyen kalandokat élhetett meg az „aranykor” amatőr filmese.