Ünnepi vacsora erős gyomrúaknak – Eli Roth: Thanksgiving / Hullaadás

2023. december 7. – írta Szabó R. Ádám

Talán még az igazán nagy Tarantino-rajongók közül is kevesen emlékeznek, hogy amikor annak idején megjelent a két filmből „összevarrt” Grindhouse, a Terrorbolygó és a Halálbiztos között sosem létező filmek előzetesei is helyet kaptak, megidézvén a 80-as évekbeli moziélmény hangulatát. Ezek közül az egyik, az Eli Roth által rendezett Thanksgiving, (szó szerint) Hálaadás mostanra valódi filmmé nőtte ki magát, talán még jobbá, mint amilyen elképzelt elődje lehetett volna.

A brit Spielberg és a mélynövésű korzikai – Ridley Scott: Napóleon

2023. november 24. – írta Kovács Patrik

Ridley Scott jó előre beharangozta, hogy a Napóleonnak létezik egy gigantomán – körülbelül négyórás – változata is, melyet a mozikban ugyan nem, az Apple TV+ kínálatában viszont megtekinthetnek majd a nézők. Mi ez, ha nem diszkrét beismerése annak, hogy a rendező durván elméretezte az év egyik legjobban várt moziját?

A gravitáció elviselhető nehézsége – Hu Bo: An Elephant Sitting Still

2023. szeptember 12. – írta Ferencz Orsolya

Hu Bo filmjét, az An Elephant Sitting Still (2018) című „óriásmozit” mutatta be szeptember 9-én a Cinema Niche és a Magyarhangya. A város egyik legnagyobb vásznán a fiatalon elhunyt filmes első és egyetlen, 234 perces játékidejű filmje csaknem teltház előtt pergett. Nem véletlenül: a filmet a rendező mestere, Tarr Béla konferálta fel.

Pokolbéli víg napjaink – Hugo Martin/id Software: Doom Eternal

2020. április 26. – írta Jakab-Benke Nándor

A videójátékok történetének egyik legsikeresebb franchise-za a Doom – a játékot fejlesztő id Software-t (és ezáltal a jogokat) bitorló ZeniMax/Bethesda hülye lenne, ha időnként meg nem próbálkozna valami újjal ezalatt a cím alatt. Naná, hogy a mozgóképiparhoz hasonlóan itt is leginkább a reboot/előzmény/folytatás-tengelyen zajlik a profitszerzés.

Full Metál Passió – Mel Gibson: Hacksaw Ridge / A fegyvertelen katona

2016. november 10. – írta Jakab-Benke Nándor

Mel Gibson tíz éve nem jegyzett filmet rendezőként, most viszont diadalittasan tér vissza az azóta teljesen digitalizált mozikba – és az Oscar-versenybe. A tegnapi választási eredményeket elnézve még esélye is lehet: mesterien felépített filmje ugyanattól a hamis pátosztól visszhangzik, mint amitől a (nem csak) amerikai nagypolitika.

A levegőért kapkodó néző – Denis Villeneuve: Sicario – A bérgyilkos

2015. szeptember 22. – írta Jakab-Benke Nándor

Aki a Felperzselt föld (Incendies), az Enemy, de főleg a Fogságban (Prisoners) után vigyázó szemeit a kanadai Denis Villeneuve-re vetette, amint az büszkén bemasíroz Cannes-ba és Hollywoodba egyaránt, nem csalódhat: a Sicario egy brutális, feszes bűnfilm, logikus folytatása az eddigi életműnek.

A gial-ló másik oldala – Dario Argento: La terza madre / The Third Mother / A harmadik anya

2008. április 30. – írta Székely Csaba

Dario Argento nem esett abba a csapdába, amibe idősebb rendezők szoktak, tudniillik hogy világot akarnak váltani. Nem vág bele tehát nagy ívű drámákba és pszichologizáló eposzokba, hanem továbbra is azt teszi, amihez a legjobban ért: szép nőket gyilkoltat meg a vásznon brutális kegyetlenséggel. Kár, hogy ezúttal mégsem a legjobb tudása szerint.

Terror Kelet-Európában – Eli Roth: Hostel / Motel

2006. április 20. – írta Kárpáti György

Amikor Eli Roth négy évvel ezelőtt vacak másfélmillió dollárból elkészítette a Gonosz halottra emlékeztető, minimalista független horrorfilmjét, sokan máris az új Sam Raimit látták meg benne. A párhuzam nyilvánvalóan túlzás, ám kétségtelen, hogy a csekély ráfordítás ellenére a harmincas rendező több izgalmat és feszültséget teremtett, mint némely több tízmilliós hollywoodi próbálkozás. Az ugyancsak bombasztikus anyagi sikernek bizonyuló Motelből az mindenesetre látszik, hogy Roth nem különösebben nagy talentum, ám kellő mennyiségű 4:3-as rémületet látott már életében ahhoz, hogy tudja, mi kell a nézőnek.