Utolsókból elsőrangúak – Will Smith: Slow Horses / Utolsó befutók (Apple TV+)

2024. október 19. – írta Jakab-Benke Nándor

A való életben gyűlölnék Jackson Lambet, a kisképernyő kényelmes távolságából azonban lenyűgöző figura – már csak azért is, mert nem érezzük a láb-, pia-, cigifüst-, és nem utolsósorban fingszagot, amit áraszt.

Az állandó változás kora – Downton Abbey 2010-2022

2022. május 3. – írta Rudas Dóra

A lovat oldalvást megülő úrihölgyek, monoklis gentlemanek, és a pompázatos, villany híján gyertyalángos gálaestek már messzebb vannak tőlünk, mint az önvezető autók vagy a repülő deszkák világa, a téma mégis legalább annyira keresett, különösen az utóbbi évtizedben. Ennek a trendnek egy korszakalkotó, bár itthon kevesbé ismert sorozat áll a hátterében, valamint az általa keltett, úgynevezett Downton Abbey-effektus.

Dr. House of Cards – Michael Keillor: Roadkill

2020. november 19. – írta Galaczi Zsófia

A BBC Brexit utáni fiktív Nagy-Britanniájában Hugh Laurie egy karizmatikus, „nép szülötte” típusú politikust alakít, aki épp megnyert egy becsületsértési pert a sajtó ellen, és miközben a karrierje látszólag fölfelé ível, úgy érik utol szépen sorban önnön hazugságai, mintha csak a karma markolta volna mogyorón.

Házhoz jön a Doktor – Visszatekintés a Doctor Who 57 évére

2020. május 21. – írta Szabó R. Ádám

Egyszer volt, hol nem volt egy sorozat, ami egyszerűen nem akart véget érni. Sem a készítői, sem a rajongói nem akarták igazán elengedni, így aztán kisebb-nagyobb megszakításokkal ugyan, de töretlen népszerűségnek örvendve uralta a (főleg brit, de nemcsak) tévék képernyőit. Na de miről, illetve főleg kiről is lehet szó?

Most akkor sírjunk vagy nevessünk? – Stephen Frears: Victoria and Abdul / Viktória királynő és Abdul

2017. szeptember 20. – írta Polák Zsóka

A királynő hortyogva alszik el a tiszteletére szervezett ebéden, majd minden sápítozás ellenére inkább a huncut tekintetű indiai szolgával beszélget mangókról. Egy lagymatag vígjáték és a brit arisztokrácia szatírája is lehetne – ám a mindezt földbe döngölő dráma emlékeztet arra, hogy ez a valóság.

Színvonal – Louis Leterrier: Grimsby / Agyas és agyatlan

2016. március 8. – írta Jakab-Benke Nándor

Ez sajnos nem a Borat.

Disznóvágás élőben – Paul Andrew Williams: The Eichmann Show / Az Eichmann Show

2015. augusztus 11. – írta Petz Anna

Az elmúlt évek hasonló témakörben készült filmjei után (A könyvtolvaj, Ida, Saul fia) Paul Andrew Williams legújabb alkotása is a Holokauszt máig feldolgozhatatlan emlékezetével foglalkozik. Az Eichmann Show féldokumentarista formában beszél a Harmadik Birodalom elsőszámú hóhérjának tárgyalásáról, miközben a fasizmus lélektanának feltárására is kísérletet tesz. Ugyanolyan sikertelenül, mint mondvacsinált főhősei.

Amikor a gyertyatartó elsül – Christopher Presswell, Forgács W. András: Candlestick

2015. július 23. – írta Buzogány Klára

A Candlestick első pillanataiból két dolog azonnal kiderül: a vizuálisan és zeneileg gondosan megtervezett főcímből az, hogy jó kis klasszikus krimit fogunk kapni – várhatóan „egy kis csavarral” persze –, a következő percek pedig egyértelműen elárulják: a Candlesticket őrült krimirajongók készítették.

„Szerencsére nekem picivel könnyebb volt, mint Pressburger Imrének" – Interjú Forgács W. András forgatókönyvíróval

2015. július 22. – írta Németh Szabolcs Előd

Budapesten felszállt egy Londonba vezető repülőjáratra, leszállt, megismerkedett egy langaléta brit sráccal, akivel összeköltöztek. Egy esti italozás közben kitaláltak egy filmet, majd megírták és leforgatták. A Candlestick egy izgalmas kamarathriller lett, Agatha Christie és Alfred Hitchock legjobb hagyományait idézi fel.

A horrorsztár magányossága – Christopher Lee-portré

2015. július 17. – írta Csiger Ádám

Úgy tűnhet, Christopher Lee a beskatulyázás áldozatává vált (hasonlóan Lugosi Bélához), de valójában e horrorikon alakításai személyesebbek voltak, mint gondolnánk.