Katonaság és balítélet – John Boorman: Queen and Country / A királynőért és a hazáért

2015. május 7. – írta Csiger Ádám

A 82 éves John Boorman új filmje, A királynőért és a hazáért nem csak egy párját ritkító életmű lezárása, de önmagában is sziklaszilárdan áll a lábán.

A barátságon innen – Matthew Warchus: Pride / Büszkeség és bányászélet

2015. január 6. – írta Csiger Ádám

A Büszkeség és bányászélet magyar címe kivételesen igen ötletes. E filmben nem csak bányász szakszervezetisek és melegjogi aktivisták találnak egymásra kapcsolatuk kezdeti nehézségei után (már-már egy Austen-regény módjára), de két angolszász mozis zsáner, a brit „mosogatódráma” és a queer film is jól megfér egymás mellett.

Válaszd az erkölcssorvasztó, ízlésromboló mocskoszsaru-filmeket – Jon S. Baird: Filth / Mocsok

2013. október 8. – írta Soós Tamás

Trainspottingi, ferrarai az a fertő, amiben a Mocsok alatt lubickolunk: Jon S. Bairdé az év legszutykosabb szabályszegő filmje. Mocsok jó, mi más?

Halálugrás előtt – Tony Scott-portré – 2. rész

2013. február 1. – írta Kriston László

A rózsaszín baseballsapkás mester művei a 90-es évektől kezdve telítődnek fajsúlyos kérdésekkel. A Top Gun és a Mint a villám történelmi kuriózum marad, mint a 80-as évek tipikus popcornfilmjei, mégis inkább két kvázi-remekmű révén lesz érdemes Tony Scottra emlékezni évtizedek múlva: Az utolsó cserkész és a Deja Vu miatt.

Halálugrás előtt – Tony Scott-portré – 1. rész

2013. január 31. – írta Kriston László

Egy állítólag csúcson lévő híresség sokkoló, váratlan öngyilkossága mindig megingatja a sikermítoszt. Főleg, hogy filmjei a bátorság, a rátermettség, a hősiesség amerikai értékrendjét dübörögték hangosan. Mi hiányzott az életéből? Miért érezte elviselhetetlennek? Egyértelmű válasz híján „csak” a rózsaszín baseballsapkás rendező műveiben kutakodhatunk.

Geronto-giccs – John Madden: The Best Exotic Marigold Hotel / Keleti nyugalom – Marigold Hotel

2012. május 17. – írta Soós Tamás

A Bosszúállók all-star szuperhős-filmje után most a britek nyúltak a 8 in 1 módszerhez, hogy szembemenjenek a fiatalokra szakosodó hollywoodi filmgyártással, és öreg színészóriásokkal öreg kisembereknek készítsenek filmet elmúlásról, szerelemről és újrakezdésről.

Not Another Teen Movie – Richard Ayoade: Submarine

2011. október 24. – írta Iszlai József

Az amúgy színészi főállásban mozgolódó Richard Ayoade – az IT Crowd című sorozat által megbélyegzett – hírneve rohamosan emelkedik a tavalyi TIFF-es (Toronto, nem Kolozsvár) Submarine-bemutató óta. Személyiségét viszont ezúttal nem a vásznon, hanem mögötte virágoztatta ki. Az összességében sikeresnek vallható, általa rendezett és adaptált film végre ideálisan vezet be a serdülőkor szentháromságába: az elsőfilmes rendező munkája úgy eszmei, mint tartalmi szempontból a fiatalságot, a hibát, és a sikeres keresést összesíti egy makulátlan és kellemes egészestés egységbe.

Frissítő hidegzuhany – Cary Fukunaga: Jane Eyre

2011. október 21. – írta Szalay Dorottya

Thrillerelemekkel teletűzdelt dráma, melynek a 19. század első modern női fejlődésregénye szolgáltat alapot. A temérdek újragondolást megért Jane Eyre ezúttal egészen új receptúra szerint kerül tálalásra, mellyel a 2011-es év egyik legnagyobb meglepetéseként feszíthet a filmes repertoárban.

Hetedrangú Bond-paródia – Oliver Parker: Johnny English Reborn / Johnny English újratöltve

2011. szeptember 29. – írta Farkas István

Ultrablőd sztori keretében folytatódik a 2003-as Bond–Bean-párhuzam, amely csak nullaegész nulla hét százalékban váltja be a hozzá fűzött előzetes nézői reményeket. A Johnny English „második felvonása” agyonunt Bond-közhelyekkel bombázza a nézőt, aki jóval több „komédiai bónusz” reményében váltott jegyet a filmre, amely nem tudott (akart?) továbblépni elődje, Rowan Atkinson karizmája köré épülő gyakorlatán.

Zsenik, takarásban – Brit költők a filmvásznon II.

2011. március 9. – írta Szalay Dorottya

A rímfaragókat övező dicsfény az utóbbi fél évszázadban igencsak elhalványult, az igazán jó poéta filmen ma már szinte kuriózumnak számít, mintha természetfeletti erőkkel bíró lénnyel találkozna az ember. Ha pedig egyszerre többüket is egy helyre tereli a sors – legyen bár a helyszín a filmvászon –, az szinte szuperhősök összejövetelének tűnik a modern néző szemében.