Testcserés hentelés – Christopher Landon: Freaky

2021. február 12. – írta Tóth Menyhért

Ki gondolta volna, hogy ha egy slashert ötvözünk egy Rob Schneider-baromkodással, az eredmény egy olyan horror-vígjáték lesz, amelyben Vince Vaughn kaszabolja le a gátlástalanul bulizó fiatalokat?

Karantétlenség helyett – Doug Liman: Locked Down / Karantén meló

2021. február 9. – írta Jakab-Benke Nándor

A Locked Down (a magyarított címet most kegyeleti okokból hanyagoljuk) az, aminek látszik: a karantén alatt forgatott, a karantént tematizáló filmes gondolatkísérlet, szupergyors reakció a koronavírusos új idők új dalaira.

Statiszták főszerepben – Szono Sion: Red Post on Escher Street

2021. január 29. – írta Farkas Boglárka Angéla

A kortárs japán film fenegyereke, Szono Sion, egy különleges narratív kísérlettel tér vissza a Red Post on Escher Street által. Őrült bábmesterként több tucat főszereplőt kormányoz egy film-a-filmben típusú történetben, azzal a céllal, hogy az emberi vágyak és intuíciók nyomába eredjen.

Feleségének dedikálva – Lawrence Michael Levine: Black Bear

2021. január 28. – írta Pernecker Dávid

A Black Bear egy kompromisszumokat kerülő pszichoszexuális kamara-thriller álcája mögött rejtőző metatextuális elmélkedés az alkotás-teremtés kapcsolatokat és személyiségeket felforgató erejéről.

Mielőtt kimosnánk a mocskos szánkat… – A szitokszavak története / History of Swear Words

2021. január 16. – írta Tóth Menyhért

A Netflix nem is időzíthette volna az idei januárnál jobb időpontra A szitokszavak története című sorozatát. Elvégre mikor lehetne aktuálisabb egy, a legnépszerűbb káromkodásokkal foglalkozó széria megtekintése, mint hosszú idő óta a legelcseszettebb évünk után?

Amilyenek mi voltunk – Cooper Raiff: Shithouse

2021. január 3. – írta Pernecker Dávid

Cooper Raiff kitűnő bemutatkozása rettenetesen romantikus, de egy pillanatra sem felszínes, öncélú, triviális, didaktikus vagy sokat látottságában ismerős. 

Hic et nunc – Al Campbell, Alice Mathias: Death to 2020 / 2020: Legyen már vége!

2020. december 29. – írta Jakab-Benke Nándor

A Netflixnek sikerült passzolóan lezárnia ezt az iszonyatosan szörnyű évet: egy iszonyatosan szörnyű filmmel.

Szerelem, te mutáns szörny! – Michael Matthews: Love and Monsters

2020. december 22. – írta Sztercey Szabolcs Benedek

A Love and Monsters címet meglátva az ember valószínűleg valamiféle kellemetlenül ügyetlen, nívótlan bóvlira gondolhat, de meglepetésünkre ez csak részben igaz, hisz a szóbanforgó film, ha semmi kimagaslót nem is mutat a nézőnek, semmiképp nem nézhetetlen, sőt, akár a „könnyed szórakozás” jelzős szószerkezet is megilletheti. Ha összeeszkábáljuk például Az út (The Road), Zombieland és főleg a Papírvárosok (Paper Towns) című filmeket, akkor megkapjuk a Love and Monsters-t, ami végsősoron egy posztapokaliptikus coming-of-age road movie kaland-vígjáték.

Nyuszi karácsonykor? – Csapón kívül 60.: Barátom, Harvey, 1950

2020. december 19. – írta Jakab-Benke Nándor

Hetven éve ilyentájt mutatták be Amerikában a Harvey-t, ami annak ellenére lett az egyik kedvenc karácsonyi filmünk, hogy a címszereplő nem egy télapó, hanem egy óriási nyúl. Igaz ami igaz: a nyúl fiktív, csak a főhős képzeletében létezik...

Sérelmeink hajóútja – Steven Soderbergh: Let Them All Talk / Szabad szavak

2020. december 16. – írta Vigh Martin

A Pénzmosó után Steven Soderbergh ismét a komédia és dráma műfajainak elemit vegyíti, legújabb filmje azonban nem a közelmúlt egyik legmeghatározóbb történelmi momentumára, hanem az emberre, szűkebb értelemben az alkotóra koncentrál. Szellemes párbeszédek, remek színészi alakítások és utánozhatatlan hangulat jellemzi Soderbergh munkáját, mely épp azért tűnik könnyednek egy ideig, hogy utolsó jeleneteivel még erőteljesebben válaszoljon korábban feltett kérdéseire.