A leghalálibb pillanatok – 2008

2008. december 31. – írta Szabó Ádám

Spriccel vagy nem is fröccsen, elborzaszt vagy megnevettet – 2008-ban is leforgott néhány igencsak emlékezetes, trükkös vagy szókimondó gyilkosságjelenet. Íme a tízes toplistánk, de a sor folytatható a hozzászólásokkal!

Kirakós játék – David Hackl: Saw V. / Fűrész V.

2008. november 20. – írta Szilvási József

A Fűrész sorozat 5. részére váró, a slasher-horror kedvelői számára rossz hírem van: a filmalkotók megpróbáltak rálicitálni a korábbi produkciókra, de sajnos elkövették azt a hibát, hogy azt hitték, Fűrész-mítosz van és itt él közöttünk. Az eredmény egy brutálisan darabokra fűrészelt puzzle-lánc, melyből már nehéz és értelmetlen lenne összerakni a történetet.

Tükrön innen, tükrön túl – Alexandre Aja: Mirrors / Tükrök

2008. november 5. – írta Márton Imola

Az exnyomozó Ben, miután véletlenül megölte egyik munkatársát, családjától elidegenült, munkanélküli alkoholistaként tengeti mindennapjait. Éjjeliőrnek szegődik a Mayflower nevű leégett luxusáruházba, épp oda, ahol tükrök nem a szokásos módon működnek. Első éjszaka máris elkezdődik a buli, ami egészen a film végéig tart...

Nem fogsz oda-vissza jegyet kérni – Ryuhei Kitamura: The Midnight Meat Train / Éjféli etetés

2008. október 22. – írta Jakab-Benke Nándor

Clive Barker 20 éve próbál eléldegélni a Hellraiser sikere után maradt morzsákból, ikszedik folytatásokat készíttetve, örökös másodikként evezgetve Stephen King farvizén. Igaz, míg Kingről akarva-akaratlan a horror-thriller párosból az utóbbi műfaj jut eszünkbe, Barker az előbbi rajongóit lepi meg időnként valamivel. Már ha a rajongók meg tudnak még lepődni.

A vihar előtti csend – Bryan Bertino: Hívatlanok / The Strangers

2008. október 6. – írta Szabó Ádám

Végy egy nagy adag Elhagyott szobát, adj hozzá egy csipet Texasi láncfűrészest és némi Furcsa játékot, majd megkapod az esztendő hibridhorrorját, a Hívatlanokat. Az elsőfilmes Bryan Bertino a zsánerkövetelmények felismerésekor a „jó tanuló felel” benyomást kelti, más kérdés, hogy az igazi üdvösséghez személyes varázsnak is járulnia kellene.

Mindenki okkuljon belőle – Julian Doyle: Chemical Wedding

2008. szeptember 17. – írta Jakab-Benke Nándor

Én mindig is tudtam, hogy Bruce Dickinson – a brit metállegenda, az Iron Maiden énekese – többre is képes mint „csak” hatalmasakat énekelni és jó bulikat csinálni. És lőn: a tíz évvel ezelőtt kiadott szólóalbumából, a Chemical Wedding című azóta metálfavorittá vált lemezből kiindulva írt egy hasonló című filmet – ami el is készült.

Antikrisztus szupersztár – John Moore: The Omen / Ómen

2008. augusztus 15. – írta Kárpáti György

A hetvenes évek hidegháborús hangulata egyszerre fenyegetett harmadik világháborúval és apokaliptikus világvéggel, valamint a világot elárasztó komcsi kémekkel, lehallgatásokkal, összeesküvés-elméletekkel. Miközben a politikai helyzet és a világfeszültség új műfajt teremtett – paranoiafilmek –, a horrorfilm is új utakat talált magának, s szintén a totális gonosz eljövetelét kezdte jövendölni – ám nem a paranoiafilmek materiális módján (értsd: vörös veszedelem és atombomba), hanem a fantáziánkba hatolva, a természetfelettivel riogatva.

Rémségek (nem is olyan) kicsiny fesztiválja – Edinburgh-i gondolatok 2.

2008. június 26. – írta Váró Kata Anna

Annak ellenére, hogy mindig is félős voltam, szeretem időről időre tesztelni magam: mitől tud egy film olyan hatással lenni rám, hogy még hetekig nem kapcsolom le a villanyt éjszakára, és mi az, amitől mindenki kiugrik a székéből körülöttem – én meg csak nézek (mint a moziban), hogy mi is itt a probléma. Ez utóbbi persze a ritkább, de előfordult már.

Nem félünk a vámpírtól! Nem esz meg, csak… – Tomas Alfredson: Låt den rätte komma in / Engedj be!

2008. június 18. – írta Csoma Emőke

Gondolom, senki nem bánja, ha TIFF-es utórezgésként a fesztivál – és most meg merem kockáztatni a szót – legzseniálisabb filmjéről írok. Ha egy film megérdemli a pozitív kritikát, és ráadásképp még néhány szép szót, akkor ez biztosan az. Barátságos, nem mindennapi vámpírsztori a barátságtalan, zord skandináv filmek világából.

Vladimir esete az idősíkokkal – Cristobal Valderrama: Malta con huevo / Scrambled Beer

2008. június 1. – írta Csoma Emőke

Cristobal Valderrama elsőfilmje unalmas, sablonokkal telezsúfolt, „előre tudok menni az időben, ezért ígérem, hogy jobb fiú leszek, és megváltozom”-szerű vígjátéknak indult, de gusztustalan, kaszabolós, vérspriccolós horrorparódiaként végződött. Így mutatkoztak be a chileiek az idei TIFF-en.