David Hackl: Saw V. / Fűrész V. David Hackl: Saw V. / Fűrész V.

Kirakós játék

David Hackl: Saw V. / Fűrész V.

ÉRTÉKELD A FILMET!
Fűrész V.
David Hackl
2008

A Filmtett szerint: 6 10 1

6

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

A Fűrész sorozat 5. részére váró, a slasher-horror kedvelői számára rossz hírem van: a filmalkotók megpróbáltak rálicitálni a korábbi produkciókra, de sajnos elkövették azt a hibát, hogy azt hitték, Fűrész-mítosz van és itt él közöttünk. Az eredmény egy brutálisan darabokra fűrészelt puzzle-lánc, melyből már nehéz és értelmetlen lenne összerakni a történetet.

David Hackl rendező és stábja még érdemesnek találta ott felvenni a fonalat, ahol Darren Lynn Bousmanék elejtették, ám az ő esetükben a történet mélyén rejlő lehetőségek kiaknázása nem más, mint retrospektív adatbegyűjtés. Az egyes jelenetsorok egymást már-már hiteltelenítő felelevenítése ugyanakkor lelkiismeretlen játék a megszállott rajongók emlékezetével. Épp a kezdeti koncepció, mely szerint folyton előre-hátra kell tekintenünk, hogy a kép összeálljon, válik a film hátulütőjévé: a filmidő jelentős hányadát kitevő flashback-inzertek mellett minden aktuális cselekmény hézagokat pótló csetlés-botlásnak tűnik, amit az a jóleső érzés sem ellensúlyozhat, hogy bepillanthattunk a kulisszák mögé.

A nem szadista nézők számára is volt valami újszerű és lebilincselő abban, ahogyan a megháborodott, Lombfűrésznek becézett sorozatgyilkos az élet értékeit hirdetné és erkölcsi belátásra kényszerítené áldozatait úgy, hogy felvillantja előttük a barbár kínzóeszközök általi halál lehetőségét. Tudtuk, hogy mindez csak játék és meg is lehet menekülni, ha a kelepcébe csalt játékos életigenlő típus és van benne egy kis találékonyság. A sorozat második része is tartogatott pár maradandó pillanatot számunkra, itt 8 fiatalra csap le a pszichopata gyilkos, akiknek egy csapdákkal teli helyről kellene kimenekülniük, mielőtt a mérgező gáz végezne velük. A feszített tempójú jelenetek, nyugtalanítóvá és dermesztővé festett képek itt még mindig egy játékról szólnak, sőt, ez a mi félelmünkkel való játék is. Ironikus módon a harmadik rész igazán rémisztő és gyomorfacsaró jelenetei már nem Jigsaw választékos intrikái, hátborzongató tortúrái körül forognak, hanem a rajta improvizált agyműtét körül, mely A bárányok hallgatnak főgonoszát, Hannibal Lectert idézi fel emlékezetünkben. A negyedik részben Jigsaw még mindig szorgalmas mozgatórugója kínzóapparátusának, tekintet nélkül arra, hogy előző részben meghalt és átadta a stafétabotot; ennek a résznek az egyetlen vitathatatlan erőssége az igyekezet, mellyel megpróbáltak gondosan összefűzni minden szálat.

A Patrick Melton és Marcus Dunstan nevével jegyzett forgatókönyv minden leleményességet nélkülöz, ahogy a kínzásjelenetek is kifogytak minden képzelőerőből. A feszültség a rendőrség két megbízottja – Hoffman nyomozó és Strahm ügynök – köré koncentrálódik, akik egy nevetségesen kitekert, múlt-jelen között cikázó „cselekmény” főszereplői, s akik ugyan megmenekültek a rettegett csapdából, mégis továbbra is együgyű bábok gyanánt mozognak Jigsaw sakktábláján. Ráadásul az előző részek kulcsfontosságú jeleneteinek aktív résztvevőiként bukkannak fel, teljesen felülírva ezzel a Jigsaw és protezsáltja, Amanda közti viszonyt, mely valamikor a történet éltető magva volt.

A filmbe mégis Jigsaw túlhangoztatott, naiv és undort keltő ideológiája – mely szerint nem öl meg senkit, pusztán erkölcsi leckéket osztogat – ver paradoxon-léket: ha a szereplők lelki fejlődésének kívánnánk tanúi lenni – mint pl. Jeff esetében, aki egy megbocsátáspróbának van kitéve –, akkor hiába minden csapda, csalódottan várhatnánk a végtelenségig, míg mindannyian kiszabadítják egymást a veszedelemből és így nem teljesülhetne a nézőközönség vérfürdős-koncolós jelenetekkel szembeni elemi igénye, másrészt pedig a felhúzós játékszerekként funkcionáló karakterek nem nyitnak lehetőséget mélylélektani dimenzióknak. Talán a filmkészítők is megsejtették ezt, és jónak látták vakvágányra terelni a morális szálat, mikor abszurd módon a munkáját túl lelkiismeretesen végző rendőrt tették meg áldozatnak.

A nyers, nagyipari hangzás jól illeszkedik a sötét hangulatú képekhez, kár, hogy az elvárt elektrosokk hatás helyett inkább arra kondicionál minket, hogy felismerjük a kliséket, melyekből ez az alkotás építkezik.

A filmben elhangzó „fool me once – shame on you, fool me twice – shame on me” (szégyelld magad, ha egyszer átversz, szégyelljem magam, ha többször) kínai közmondás már a negyedik rész mottója is lehetett volna, akkor talán több embert megkímél e több műfajt megszégyenítő, öncélú erőszakosság látványától.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

A Filmtett szerint:

6

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

  • Fekete telefon

    Színes horror, thriller, 103 perc, 2021

    Rendező: Scott Derrickson

  • Thor: Szerelem és mennydörgés

    Színes akciófilm, fantasy, képregényfilm, 125 perc, 2024

    Rendező: Taika Waititi

  • A gyilkos járat

    Színes akciófilm, 124 perc, 2022

    Rendező: David Leitch

  • Fenevad

    Színes akciófilm, kalandfilm, thriller, 93 perc, 2022

    Rendező: Baltasar Kormákur

  • La croisade

    Színes sci-fi, vígjáték, 67 perc, 2021

    Rendező: Louis Garrel

Szavazó

Melyik zenész életéből néznél biopicet?

Szavazó

Melyik zenész életéből néznél biopicet?

Friss film és sorozat

  • Fekete telefon

    Színes horror, thriller, 103 perc, 2021

    Rendező: Scott Derrickson

  • Thor: Szerelem és mennydörgés

    Színes akciófilm, fantasy, képregényfilm, 125 perc, 2024

    Rendező: Taika Waititi

  • A gyilkos járat

    Színes akciófilm, 124 perc, 2022

    Rendező: David Leitch

  • Fenevad

    Színes akciófilm, kalandfilm, thriller, 93 perc, 2022

    Rendező: Baltasar Kormákur

  • La croisade

    Színes sci-fi, vígjáték, 67 perc, 2021

    Rendező: Louis Garrel