A szabadság, mint elveszettség – Interjú David Jacobson amerikai rendezővel

2005. szeptember 15. – írta Gyenge Zsolt

Hatalmas cowboykalapban ügető lovas, hátán lasszó és a vadnyugati férfi hagyományos felszerelésének összes ismert kelléke. Ahogy azonban kirajzolódik mögötte a táj, a magas sziklafalak helyett óriási autópályákat, a marhacsordák helyett száguldó autókat, és a végeláthatatlan préri helyett magasfeszültségű huzalokat látunk. Az Edward Norton főszereplésével készült film középpontjában egy Los Angeles külvárosában élő férfi, Harlan áll, aki napjaink Amerikájában is a vadnyugati „divat" és értékrend szerint él. A Down in the Valley (San Fernando völgye) során azt követhetjük végig, ahogy ez a szokása, ártatlannak tűnő mániája veszélyes őrületbe csap át, amint bebizonyosodik, hogy a mai világban mennyire működésképtelen az amerikai társadalom egyik legfontosabb mitológiája. A második nagyjátékfilmjénél tartó rendezővel, Davis Jacobsonnal a cannes-i fesztiválon beszélgettünk a filmről, a kortárs Amerikáról és az újító filmkészítés ottani lehetőségeiről.

„Ál-sci-fi arról, hogy hogyan is élünk” – Interjú Hal Hartley-val A hétfői lány kapcsán

2005. június 15. – írta Randy Bell

Miután hetekig a fagyos New Yorkban dolgozott, Hal Hartley végül is Puerto Ricóban fejezte be 2004. február 3-án legújabb nagyjátékfilmje, A hétfői lány (The Girl from Monday) forgatását. A filmet Hartley ál-sci-finek nevezi, amely „arról szól, hogyan is élünk ma". A főbb szerepekben Sabrina Lloyd (Cecile), Bili Sage (Jack), Leo Fitzpatrick (William), DJ Mendel (Abercrombie) és a brazil modell, Tatiana Abracos, mint a „hétfői lány" láthatók. A dokumentumfilmes Randy Bell a forgatás alatt készített interjút Hartley-val.

Szép a zélet – Steven Spielberg: The Terminal / A terminál

2004. október 15. – írta Mikes Bence

Steven Spielberg új filmje új húrokat penget. Persze attól még teljes mértékben Spielberg-film, vagyis nagyon ötletes, és nagyon amerikai. A Különvélemény (Minority Report) és a Mesterséges értelem (Artificial Intelligence – A. I.) nyo­masztó sci-fi világa, a Kapj el, ha tudsz (Catch Me If You Can) szédületes száguldása után egy lassúbb, jelen időben, egyet­len térben játszódó, aktuális és emberi történetet akar elmesélni a hollywoodi nagymester.

Köpcös biztonsági őrből szépfiút, színdarabból filmet – mindenáron?! – Neil LaBute: The Shape of Things / Faragjunk férfit

2004. október 15. – írta Fekete Olga

„Olyan ez a film – nyilatkozta a főszereplő Evelynt alakító Rachel Weisz –, mintha a Jóbarátok egy epizódját néznéd kényelmesen, a pattogatott kukoricáddal, aztán egyszer csak kihúzzák alólad a széket.”

A mocskos szájú aranyhal esete a két és fél gyerekkel – Interjú Lénárt Pál (Paul Lenart) kanadai producerrel

2004. október 15. – írta Buzogány Klára

Lénárt Pál producer az idei Filmtett–Duna műhely Alkotótábor lelkes résztvevője, vendége volt, akitől társai – saját bevallásuk szerint – rengeteget tanultak. Erdélyi származású kanadai filmes, akit Hollywood és Budapest egyaránt érdekel. Nyitott, jókedvű, lezser és remek mesélő.

Kifecsegett titok – David Koepp: Secret Window / A titkos ablak

2004. június 15. – írta Bán Attila

Ellenemre van, ha valaki előre elmondja a film végét, elmegy az egésztől a kedvem, többnyire meg sem nézem már. A most tárgyalt filmet ugyan senki sem mesélte el, az alapjául szolgáló Stephen King novellát sem olvastam, de a rendező-forgatókönyvíró David Koepp jóvoltából az első félháromnegyed órában leesett a végső poén. De ne rohanjunk előre, hiszen a befejezés a legfontosabb.

A jó, a rossz és a harmadik – Gary Fleder: Runaway Jury / Az ítélet eladó

2004. június 15. – írta Zágoni Bálint

Az amerikai alkotmány születésekor az az elv volt a döntő, hogy a köznépnek kell ítélnie, így került a köznép tizenkét képviselője a tárgyalóterembe, hogy az érvek és bizonyítékok alapján hozza meg döntését.

Távol-Kelet menni Amerika – Vérfrissítés Hollywoodban

2004. április 15. – írta Varró Attila

Noha a távol-keleti filmgyártás Hollywoodra gyakorolt hatásának az utóbbi tíz évben végbement felerősödését a szemérmes nyugati elemzők jobb esetben udvarias (rosszabb esetben képmutatóan nyájas) főhajtással az idegen kultúrák megtermékenyítő erejének tulajdonítják, az okok ennél jóval prózaibbak.

Szerelemre vadászva – Joel Coen – Ethan Coen: Intolerable Cruelty / Kegyetlen bánásmód

2004. március 15. – írta Kolumbán Kinga

Örök téma a szerelem – sugallják az első filmkockák. Különböző korok ruházatában vonulnak elénk a biedermeier rajzfigurák, cukornyilakkal felfegyverkezett angyalkák dongják őket körül. Jane Austen-korabeli hölgy alél puha heverőjén, vadászkalapos úr vési szerelmének nevét az angolpark fájába.

A legenda kialszik – Robert Rodriguez: Once Upon a Time in Mexico / Volt egyszer egy Mexikó

2004. március 15. – írta Farkas Zita

Valahol Mexikóban, egy eldugott, poros kis faluban, távol a világ zajától éldegél a híres El Mariachi. Közben egy drogkartell vérszomjas főnöke az elnök megölését tervezi, egy CIA ügynök pedig arra számít, hogy az államcsínynek ő lesz a győztese, ő lesz az, aki zsebre vágja a főnyereményt, a sok-sok pénzt, ha ügyesen keveri-kavarja a kártyákat. Ez a kezdet, a mese végét pedig nem nehéz kitalálni.