Valahol Mexikóban, egy eldugott, poros kis faluban, távol a világ zajától éldegél a híres El Mariachi. Közben egy drogkartell vérszomjas főnöke az elnök megölését tervezi, egy CIA ügynök pedig arra számít, hogy az államcsínynek ő lesz a győztese, ő lesz az, aki zsebre vágja a főnyereményt, a sok-sok pénzt, ha ügyesen keveri-kavarja a kártyákat. Ez a kezdet, a mese végét pedig nem nehéz kitalálni.
El Mariachi, a nép hőse megmenti a hazát egy katonai diktatúrától, miközben egy régi, személyes vitát is elrendez. Azt hiszem, Mexikó népe tényleg örülne, ha ez a történet nem csak fikció lenne, hanem valóság. A rosszak mind meghalnak, elnyerik méltó büntetésüket, és a nép által szeretett elnök tovább munkálkodhat hazájának felvirágoztatásán, tovább folytathatja a harcot a drogkartellek ellen, és ugyanakkor nyugodtan alhat, mert még léteznek ilyen legendás El Mariachik. A kedves nézőnek nem kell kétségbeesnie, mert annak ellenére, hogy a történet kissé banális, azért van egy pár váratlan csavar benne, és mivel filmművészettel állunk szemben, még ott vannak a vizuális effektusok, egy pár érdekes kameramozgás, vágás, a történet szereplőinek érdekes karaktere és a színészek lenyűgöző játéka. Még semmi sincs veszve. Mindez még megmentheti Desperadónkat.
Ám Robert Rodriquez filmje semmi újat és meghökkentőt nem szolgáltat a filmtechnika területén. Szépen beilleszkedik a hollywoodi westernfilmek zsánerébe: a magányos hős, akit fájó emlékek kísértenek – családját megölték – visszatér és megbosszulja szerettei halálát, és ha már itt van, helyreállítja a rendet. Körülötte csak úgy repül a számos ellenfél, egy-egy lövés méterekre röpíti az áldozatot, a táj szépségéhez pedig a pirotechnika is hozzájárul. Természetesen nem hiányozhat a mese végéről a nagy leszámolási jelenet, amit általában a megfelelő zenei aláfestéssel illendő egy kicsit elhúzni. Az ellenfelek hosszasan egymás szemébe néznek, lassan csúsztatják kezüket a pisztoly felé, a feszültség egyre nő, és akkor egy durranás, a jó állva marad, a rossz pedig hanyatt vágódik. Azonban a mi hősünknek nincs ideje ilyesmire, ő egy-kettő elvégzi dolgát, nem teketóriázik.
A film zsánerének is köszönhetően a szerepek eléggé egysíkúak, sablonosak, de ez nem jelenthet akadályt egy jó színész számára. A machónak titulált Antonio Banderas játssza a legendás gitáros szerepét, amely nagyjából abból áll, hogy csapzott hajjal és szúrós szemekkel szembenéz ellenfeleivel, avagy magányosan és még mindig csapzott hajjal pengeti gitárjának húrjait. Szívszerelmét, Salma Hayeket ritkán látjuk, ugyanis halott. Mindezek ellenére a film plakátjának tervezője fontosnak tartotta felhívni a kíváncsiskodó, potenciális mozinézők figyelmét Salma Hayek kisasszony jelenlétére a filmben. Valami csalétek mégiscsak kell a férfi nézőközönség számára is, hiszen női szemek még válogathatnak is a színészgárda által felvonultatott férfi ideálok között.
Antonio Banderas neve már elhangzott, de a filmvásznon megelevenedik napjaink egyik-másik latin szeretője is: Enrique Iglesias, aki szerencsére nem énekel, és eléggé keveset szerepel. A harmadik közönségcsalogató név Johnny Deppé, aki valamelyest megmenti a filmet a teljes és totális unalomtól. A tarantinós morbid humor, amely jelen volt az első Desperadóban, csak ha Quentin Tarantino szereplését vesszük figyelembe, a Desperado 2-ben a korrupt CIA ügynök, Johnny Depp szerepköréhez tartozik. Néha sikerül a poén, néha eléggé lapos.
Hogy valójában mért készítette el Robert Rodriquez a Desperado folytatását, amely a rendező első filmjének, a legendás 7000 $-os, a Sundance Filmfesztiválon nagy elismerésben részesülő El Mariachinak (1992) a hollywoodi változata? A legenda úgy szól, hogy a Desperado forgatása idején Quentin Tarantino azt találta mondani Rodrigueznek, hogy Sergio Leonéhez hasonlóan neki is el kellene készítenie a saját „Dollár"-trilógiáját. Tarantino az olasz rendező A Fistful of Dollars, For a Few Dollars and More és a The Good, the Bad and the Ugly mű három filmjére gondolt, amikor ezzel a hasonlattal élt. Rodriguez valószínűleg úgy gondolta, hogy itt az ideje, hogy elkészítse a trilógia utolsó darabját. Ha a legenda igaz, akkor a legendás El Mariachi végképp visszavonult.
