A fotogén oroszlán jelenései – Amerikai elnökök – filmen

2002. április 15. – írta Papp Sándor Zsigmond

Ki az? 45 évesnél alig fiatalabb, fehér, első pillantásra megnyerő férfi, aki egyazon erővel képes terroristákat és földönkívülieket megsemmisíteni. Akitől viszont elájulnak a virágárusok, és akinek sosem hiszik el, hogy ő maga beszél a telefonban. És aki minden túlzás és erőfitogtatás mellett mégis ember: szerelembe esik, hatalmát félti, és néha gyilkol is. Mondhatnánk úgyis, hogy világrendőr vagy az erkölcs apostola. Az abszolút első, akit Hollywood is szívesen szerződtet(ne).

Bankrablás családi vacsorával – Barry Levinson: Bandits / Banditák

2002. március 15. – írta Zágoni Bálint

Barry Levinson legújabb alkotása, a Banditák, bár nem emelkedik fel karrierje legsikeresebb filmjeinek szintjére (Esőember, A gömb vagy Amikor a farok csóválja), egy üres délután kitöltésére tökéletesen alkalmas. Sőt, úgy néz ki, hogy az Amikor a farok csóváljában bevált receptjéből néhány fűszert itt is felhasznált, hisz legújabb filmjében is alapmotívumként jelenik meg a média közvetítő szerepe, ami mindkét esetben a valóság elferdítésére szolgál.

A politikusi élet-lélek bugyrai – Mike Nichols: Primary Colors / A nemzet színe-java

2001. december 15. – írta Moldován Árpád Zsolt

A Primary Colors című Mike Nichols-film 1998-ban készült, amikor a Bill Clinton amerikai elnökről szóló sokkolóbbnál-sokkolóbb híreket nehezen lehetett túlszárnyalni. Természetesen mindenki számára nyilvánvalóak a párhuzamok a filmbeli Stanton- és a valóságbeli Clinton-házaspár között, de az a legjobb a Primary Colorsban, hogy akkor is megállná a helyét, ha soha nem létezett volna a Clinton elnöki házaspár. Sokkal több mint egy alig rejtett leleplezés: a politikusi élet-lélek bugyraiba vezet.

Drogtérkép – Steven Soderbergh: Traffic

2001. november 15. – írta Köves Gábor

Isteni mérleg: Oscar-díj a rendezőnek (Steven Soderbergh), a forgatókönyvírónak (Stephen Gaghan), a vágónak (Stephen Mirrione), és a legkarakteresebb mellékszereplőnek (Benicio Del Toro). Hollywood az elmúlt évben két filmmel is görcsösen bizonygatta, nem csak tesz, ad is a művészetre. Ang Lee Tigris és sárkánya mellett a másik a Traffic volt.

Pearl Harbor, New York... – Michael Bay: Pearl Harbor / Pearl Harbor – Égi háború

2001. október 15. – írta Moldován Árpád Zsolt

Talán szerencsésnek mondható, hogy a Pearl Harbor című film fél éves késéssel jutott el a romániai mozikba, ugyanis a New Yorkot ért terrortámadások után rettentően megnőtt az aktualitása. Mindkét esetben a washingtoni politikai elit csak több ezer áldozatot szedő csapások után ébredt rá, hogy nagyobb szerepet kell vállalnia a világ dolgaiban.

Nyár New Yorkban – Amos Kollek: Fast Food, Fast Women / Gyorsbüfék, gyors nők

2001. szeptember 15. – írta Csillag Marci

Középkorú anorexiás nő lenge nyári ruhában heveredik le a forró New York-i úttestre. Egy autó kis híján ráhajt, a sofőr rémülten ugrik ki a kocsiból: „Maga megőrült?” – kérdezi. „Csak egy kis izgalmat akartam magamnak szerezni így vasárnap reggel” – válaszol a nő, aki az aszfalton fekszik, haja párna az úttesten, hosszú vékony lábai hatalmas tűsarokban végződnek, nagy szemeinek nyugalma egy szolid hétvégi elmebaj közeledtéről árulkodnak. Bella (Anna Levine) hamarosan 35 éves lesz, pincérnő egy gyorsétteremben, s hogy túlélte a film első jelenetét, egyedül annak köszönhető, hogy tenyerén hordja őt a város – bár nem hétköznapi értelemben, csupán egy hétköznapi étteremben, ahol ő hordja ki az ételt.

A visszatérő hollywoodi „mesterember”: Ridley Scott

2001. augusztus 15. – írta Papp Sándor Zsigmond

Megsaccolni sem lehet, hányan töprengtek (filmkészítők, producerek, stúdióvezetők, kritikusok, laikusok) már azon, hogy mi a titka az amerikai filmek sikereinek. Mi vonz több millió embert a világ minden táján a mozikba, ha meglátják a plakátokon az unalomig ismert tengerentúli filmesek neveit, Mel Gibsontól Julia Robertsen át Steven Spielbergig. A recept összetevőit persze nem nehéz beazonosítani, mint ahogy az egyik kötőanyagot sem, jelesül minden jó alkotás alapját: a pénzt. Az e mögött álló félelmetes rutinériáról, a kikísérletezett és többnyire magas hatásfokkal működő klisékről, szabályszerűségekről illetve az ezeket működtető „mesteremberekről” már kevesebb szó esik. Most épp egy ilyen ízig-vérig mesterembert kívánunk bemutatni, aki alig két éve tért vissza az „élvonalba”.

Vissza a múltba – Cameron Crowe: Almost Famous / Majdnem híres

2001. június 15. – írta Hollósi Laura

MTV, Viva, Atomic, Z+: kinél mi nézhető manapság. De ha visszamegyünk a múltba, akkor azok, akik a 60-as és a 70-es években a rocktörténetet írták, egészen máshol keresendők, hiszen hol voltak akkor még a VJ-k?

Holdkóros szörnyeteg – Ridley Scott: Hannibal

2001. június 15. – írta Köves Gábor

A Bárányok hallgatnak (1991), Thomas Harris regényének Jonathan Demme rendezte filmváltozata mindmáig őrzi helyét a thrillerek pantheonjában. Semmi esetre sem poros klasszikussal van dolgunk, a filmet újranézve bebizonyosodik, hogy 10 évvel a bemutatója után sem vesztett erejéből.

Töltényhüvely – Donald Petrie: Miss Congeniality / Beépített szépség

2001. május 15. – írta Csillag Marci

A Beépített szépség lopott-kopott Hamupipőke-történet a legrosszabb amerikai komédiák modorában. A címszereplő Sandra Bullock producerként is jegyzi a filmet, jelezve ezzel, milyen fontos volt számára celluloidra vetni ezt a műfaját tekintve kiismerhetetlen, aktualitásában a BMX-banditákkal vetekedő, humorában a kaka-pisi filmeket is alulmúló gyors felejtésre ítélt al-alkotást.