Az már biztos, hogy az északi filmesek különösen kedvelik a bonctermi jeleneteket. Rideg, tiszta és hűvös hely. Azt hiszem, nem kell tovább magyarázni. Csak egy szerelmesfilm, Vérvonal, Cochochi a hetedik napon.
Még a nap is kisütött az első versenyfilmek érkezésével. A hangulat is derűsebb, a vetítés sem késik, sőt, a déli harangszóra már lefutottak az első képkockák, pedig akkor még csak Godzilla szokta letámadni Barbit.
Csak egy szerelmesfilm
Csak egy dán szerelmesfilm, tegyük hozzá ezt a kis jelzőt, s máris egyértelműbb, hogy nem csupán ennyi az egész. Az északiak mindig belecsempésznek valami beteg dolgot a legegyszerűbb sztoriba is. Ez most amolyan kis Aludj csak, én álmodom-utánérzésnek indult, aztán jócskán kifordult önmagából. A kis szerelmes történeten eluralkodik a családi dráma, a munkahelyi légkör, a kórházi rém, és a régmúlt árnyak rossz emlékei. Mert a mi Jonasunk közúti balesetének túlélője egy izgalmas, vonzó nő, akinek még kissé lebénulva is nagyobb hatással van a megcsömörlött házasemberre, mint a feleség. S ezzel elkezdődik a megállíthatatlan lavina, egy olyan játék, amiből csak véresen lehet kiszállni.
Mozgalmas, izgalmas, szórakoztató darab jó ütemű váltásokkal, jó anyagból összegyúrva, és jó gárdával építkezve, némi színpadias túlkapással. Hajrá!
Zsibong is a Diákzsűri a bejárat előtt. Igen, most már van mit megbeszélniük, lement az első versenyfilm, és mindjárt jön a második. Persze releváns információ azért nem szivárog ki, a szócsata lényege a legközelebbi találkozó időpontjának összeegyeztetése.
Vérvonal
Izland. A rejtélyes csoda. Meg néhány rejtélyes haláleset, egy génbank, egy öröklődő kór. A 101 Reykjavík rendezőjének legújabb filmje, ezúttal nem egy szerelmi háromszögről, hanem gyilkosról, áldozatról, nyomozásról. A család, elsősorban az apa-lánya kapcsolat kényes kérdésének boncolgatása kerül terítékre, ez is a halál, a bosszú és a kapcsolat megmentése szemszögéből, s nemcsak a „bűnös oldal” legnagyobb dilemmája ez, hanem a kimért nyomozó figurájának életében is tükröződik ez a válság azzal a különbséggel, hogy neki még van esélye… Fanyar humorral átitatott filmszövet, fordulatos krimi érdekes mellékszálakkal, zavaros összefüggésekkel, bonyolult kapcsolatokkal. Halottasházban játszódó jelenetekkel. Szintén hajrá!
Azért megnyugtató érzés, hogy legalább a versenyfilmek sajtóvetítésére eljönnek az emberek. Zártkörű előadáson még nem voltak annyian az elmúlt hét egyik napján sem, mint ma. Persze a harmadik filmre már megcsappant a nézőszám, félig sem volt az erkély.
Cochochi
Nem csak éghajlatot, kontinenst is váltottunk. Mexikó. Színesebb, melegebb film, lassú tempóval, egyszerű tisztasággal, indiánokkal. Erősen életkép jellegű mozi, a történet egy mondatban elmagyarázható: két testvér egy adag gyógyszerrel és egy kölcsönvett lóval elindul a nagyapjuk testvéréhez. A háttér: egyikük nem akar továbbtanulni, másikuk igen, és persze nem az utóbbi kap ösztöndíjat középiskolai tanulmányaihoz. A kaland: a ló elcsatangol, ha nem kötöd ki rendesen, a köd pedig átláthatatlan, benne könnyű elveszíteni egymást. Persze a ló okos állat, és hazamegy, ha unatkozik, a jó testvérek meg szépen elosztják egymás közt a szeretem-nem szeretem dolgokat. De itt tényleg nem ez a lényeg, hanem az emberek: szokások, viselkedések, gesztusok, társasági események. Kis antropológiai tanulmányfilm, csak sajnos doksinak messze nem doksi, játékfilmnek meg nagyon-nagyon monoton. Lassú, egyszerű történet, mely közben szívesen elmélázol a táj és az emberi arc szépségein. Csak kellő türelemmel és kitartással: rákészülve.
Jó szelet fogtunk a vitorlánkba, haladunk gőzerővel. Ja, hogy nincs is vitorlánk?! Akkor lehet, hogy egy jégtáblán csúszunk előre…
