A félidőn
túl… Belegondolsz, és ráeszmélsz, hogy már csak öt
nap. Aztán megint várhatsz egy évet. De örömmel tölt el, hogy még
öt napig élvezheted minden percét, és még a versenyfilmek is hátravannak. Férfimunka,
Megfigyelés alatt, Menj békével, Dzsamil
és az Egy éjszaka egy városban. Hatodik nap.
Kicsit olyan volt a program, mint a hangulat és az időjárás. Borongós, szomorkás, talán kicsit semmilyen, de mindenképp rosszabb, mint jobb. Lehet, ez egy ilyen „fesztivál közepe”-típusú hullámvölgy. Ugye, tényleg csak völgy és nem egy egész kanyon…
Férfimunka
Barkácsolás, favágás, kertásás. Neeem. Itt bizony az ősi női mesterséget egy férfi űzi: áruba bocsátja testét, és nem is kevés pénzt keres vele. Mit tesz az elkeseredés és a kilátástalanság, és mennyire csábító a könnyű pénz ígérete… Kit érdekelne, ha ezt egy egyedülálló úriember tenné, úgyhogy kell az ügy mögé egy jó kis családi dráma, vagy inkább egy háttércsalád és aztán már jön magától a patthelyzet. Főleg, ha a mi kis hősünk igaz cimborája is megbolygatja a dolgokat. Túl sok ez egymásra halmozva, és valahogy nem jól van rétegelve. Kicsit melodramatikus, kicsit túljátszott, néha banális. Mindezért nem igazán hiteles, mégis nézhető: a kíváncsiság, a „vajon mi lesz ebből” maradásra bír, és technikailag amúgy sem problémás az alkotás. Kedves finn próbálkozás.
Megfigyelés alatt
A hongkongi alvilág nyomában loholó különleges csoport legújabb tagjának története, a lánynak, aki tegnap még nagyon akarta a zsaruéletet, ma már egyáltalán nem, és holnap annál is inkább akarni fogja. Azt az életet, ahol mindig az aktuális ügy van az első helyen, ahol ha üldözöl valakit, ott kell hagynod haldokló társad. Véres, kemény és veszélyes meló ez, kedves hölgyem. De erre talán nem kellett volna egy egész estés filmet szánni, főleg úgy, hogy nem merül igazán mélyre a dráma: első benyomások, első tapasztalatok, kidolgozott háttér nélkül. Két nap együttdolgozás után nem alakul ki atyai szeretet főnök és beosztott közt, az eső nem áll el csak úgy, ha a főszereplő sírva összeroskad, mert rossz napja van, és még az esernyőktől sem látja a férfit, akit üldözött, és egy nyaki artéria elvágása esetén orvosi segítség nélkül tíz perc alatt elvérzik az áldozat, viszont húsz perc után már gyanús, hogy tényleg menthetetlen, de hogy nem kezd viccet mesélni, az biztos. Az a film, ami sokkal jobb lehetett volna, ha rossz a vége. Itt sem a képpel volt a baj, és még zenét is megfelelően válogattak.
Menj békével, Dzsamil
Dzsamilt feláldoztam a horrorbábfilmért, de annyi időm azért volt, hogy az első tizenöt percre beüljek a terembe. Annyi biztos, hogy itt nem a művészieskedés és a mellébeszélés dominál: erős képek, precíz beállítások sokat sejtető dialógusok, család és vér az első negyedórában. Megnézném.
Egy éjszaka egy városban
Bepótoltam. Ahogy az már előre látszott, tényleg a nap megmentője lett a cseh filmecske. Izgalmas kérdések, különleges karakterek, kiváló technikai munka – egységesen magas színvonal mind képileg, mind a sztorik tekintetében, a film elejétől a végéig. Bizarr világot teremtettek az alkotók, melynek minden apró részlete precízen kidolgozott: groteszk arcok, őrült figurák még őrültebb szokásai egy rémisztő város sötét éjszakájában, s mindehhez tökéletes aláfestésként morgások és zörejek. Házi krematórium, rovarcirkusz, csacsiistenség, vadászat a szobában berendezett erdőben a medvemaskarába öltöztette kutyára, megelevenedő kocsmai szellemek, kéjutazás kávéscsészében csücsülve… Mikor a hal az almafával iszogat, és együtt ünneplik a karácsonyt az utóbbi lakásán, az szinte már teljesen normálisnak tűnik. Mindez annyira hihetetlen, annyira irreális, és mégis annyira emberi. Pontosan ettől szerethetőek, kedvesek és jó szándékúak ezek a furcsa gnómok, mert annyira ilyenek vagyunk mi is, mindannyiunknak megvan a saját bogár-cirkusza, vagy fétis-szamara a kis életében, csak lehet, még nem ébredtünk rá, pontosan mi is az. Csak kicsit kell keresgélni, hogy megtaláljuk.
A nagy csalódás: nem osztogattak szavazócetlit…
A nagy kérdés: ugye minél előbb sikerül forgalmazót találni? Merthogy mindenképp mindenkinek látni kell.
Kapitány! A mai menü megfeküdte a gyomrom. Még szerencse, hogy a hajóorvos ajánlotta ezt a gyógyteát, azóta sokkal jobban érzem magam. Jut eszembe, ellenőrizték a mentőmellényeket is?
