Véget ért. Eljött az utolsó nap, az utolsó
három film, az utolsó erőpróba. Ma nincs fáradtság, még mindenki összekaparta
maradék energiáit, hogy a befejezés mosolygós legyen. A zárónap kínálata: Ez itt Anglia, Felégetett hidak és Engedj be!
A végére három gyermekfilm maradt. Nem, korántsem gyermekeknek való, hanem róluk szóló alkotásokban merülhettünk el.
Ez itt Anglia
1983. Anglia, skinhead-mozgalmak. Ki lehet a legrosszabb bébicsősze egy 12 éves, félárva fiúnak (Shaun) ebben a világban? A tengerparti kisvárosban bőrfejűek közé keveredik a kissrác. S aztán kiderül, talán nem is olyan rossz társaság ez a banda, csak ne vágták volna le Shaun haját nullásgéppel, mert ha bakancsügyben meg is lehetett győzni a mamát, ez már neki is sok… A perverz idillt Combo, a börtönből visszatért, radikálisabb nézetekre tért bandatag veri szét, mert neki már nem elég a foci a grundon. Szétszakad a társaság, Shaun a veszettebb felével marad, s innét már igazán nem kell sok, hogy sors- és nyáriszünet-fordító esemény következzen be.
Jó ütemű, feszes tempójú történet, lelkek épülésével, jellemek rombolásával. Báj, félelem, izgalom, fájdalom, kiábrándultság érzéki képekkel, érzékeny pillanatokkal, erős zenével. Shane Medows – rendező – ismét hiteleset alkotott, olyan mesét, mely mindannyiunk okulására szolgált, és úgy tálalta, hogy mindannyian el is higgyük. A film végén doku-blokk hitelesíti a történetet, s mindez kivételesen jó ütemű és megfelelő arányú mennyiség a „valóság” arcunkba tolásából, ahhoz, hogy ne váljon giccsé az előző másfél óra. A legzseniálisabb viszont a zárókép, az elengedés pillanata, a perc, mikor Shaunból férfi válik, igazán.
Szomorú film, szinte könnyeknek való.
Felégetett hidak
Érzékeny kérdés, hogy mikor válik felnőtt a gyermekből. Ha egy haldokló anyát kell ápolnia, majd látni meghalni, az jelentősen hozzátesz a változáshoz. Talán ha már fel is tudja égetni a hidakat maga mögött, az sokkal többet jelent: elengedte fájdalmát, és kész az újra. Az új, érett gondolkodással megalapozott, tiszta életre. Francisco Franco-Alba (rendező) filmjének ez fő gondolatszála, melyet számos bonyolító, színesítő árnyalat hangsúlyoz át, a megfelelő pillanatban, az ideális helyen. Az egyensúly végig fennáll, olyan nehéz kérdések becsatolása mellett is, mint az el nem fogadott homoszexualitás, a testvéri vonzalom, a széteső barátság, s mindezt érzéki képekkel, forró zenével és hiteles színészi alakításokkal ábrázolva. A mexikói mozaik legsikerültebb, legnagyobb súlyt hordozó alkotása.
Az utolsó mosoly a teraszon, az utolsó kávé után. Az utolsó botorkálás a széksorok közt a már sötét teremben. Persze a kedvenc, megszokott hely már betöltve, de akkor legalább a bevált környéken ülök utoljára is. De a megalkuvás nem kifizetődő: valami irreálisan magas, fejhallgatós ember lóg bele a vászon jobb sarkába. Csak fel kellett volna adni az ’elveket’, és előbbre menni…
Engedj be!
Ismét egy beteg északi film: horrormese a vámpírlányról és a szőke hercegfiúról. Oskar, a magányos kisfiú új barátra lel a szomszédba költözött titokzatos kislány személyében, akivel úgy igazán a közös Rubik-kocka kirakás hozza össze egy félhomályos éjszakán. Majd lassan a titokzatos kirakósjáték is összeáll a kisfiú fejében, rájön, miért bujkál a csodálatos lány, milyen titok lappang körülötte.
Tiszta, érzelmes mese a hófödte északról, némi túlkapással, de a 80-as évek elejének díszleteibe bújtatva.
A vetítés után a rendezőtől érdekes részleteket tudtunk meg a filmről. Tomas Alfredson elmondta, hogy a legnehezebb talán a két főszereplő megtalálása volt: azon kívül, hogy szakmailag is megfelelő gyermekeket kellett választani, fontos kritérium volt, hogy egymás mellé állítva külsőleg is egymás negatív tükörképei legyenek. A sikeres választás a képen, és munka közben is igazolódott, a sokszor extrém körülmények közt történő forgatás során a gyerekek csak a csók-jelenet miatt panaszkodtak, a –30 fokos hideget nem vették zokon. Érdekes módon ebben a filmben is az állatos jelenet költségvetése volt a legmagasabb: ezzel húsz ember dolgozott több hónapon át: feladatuk az volt, hogy szelíd cicák vadállatként rontsanak rá egy vámpírrá vált nőre, de a letámadás nem elég, a jelent során a macskáknak ugyanis a nő lábába harapva kell maradniuk. A szelíd cicák még igazi állatok voltak, de a szájzáras vadak már bizony számítógépes animációval készültek…
Hát vége. Elfogytak az álmos mosolyok, a cinkos összenézések, az ideális ülőhely keresgélése, a szünetbeli megbeszélős kacajok és kávézások, elfogytak. Az elmúlt tizenegy napban ismerőssé vált arcoknak egy évük van, hogy újból elkopjanak, hogy aztán majd megint ismerősként kacsinthass rájuk. Viszlát ugyanitt!
Belépőkártyát le, hátizsákot fel. Nem, nem jéghegy volt. Csak egy alvó bálna lebegett nekünk tompa puffanással. Semmi komoly sem történt, csak szegény megütötte magát kicsit. De nézd csak, távcsővel már látszanak az Újvilág fényei.
